Havi Magyar Fórum, 2001 (9. évfolyam, 1-12. szám)

2001-10-01 / 10. szám

__________________________ÚJRAOLVASO________________ Lesz még az a kor, melybe felettem is Egy hív magyarnak lantja zokogni fog. S ezt mondja népünk: ó, miért nem Éltek ez emberi századunkban?! Csokonai kérdése, jóslata tovább horgad napja­inkban is, hiszen az lesz, az lehet a közeljövő­ nagy magyar vállalkozása, hogy létrehozott nemzeti kin­cseinket, melynek értéke, minősége fölér egy kul­turális nagyhatalommal, művészetünkben azok vagyunk, ingyen lakomaként tizenötmillió magyar szellemi asztalára terítsük, hiszen e mérhetetlen vagyon az összmagyarság harmadik évezredének boldogsága, távlata. Csokonai egyetemes orien­­talizmusa abban nyilvánul meg, hogy a Hafiznak szentelt vers olyan anakreoni görög formában író­dott, mely Szilágyi Ferenc elemzése szerint perzsa eredetű, valamiképpen visszavezethető" Hafiz ghazaljaira. Képes Géza érdeme, aki fordította is Hafizt, hogy fölfedezte azt az ívet, mely Hafiztól az ő­t fordító gróf Reviczky Károly császári minisz­tertől (1739-1793) William Jones angol orientalistá­ig, Csokonai Vitéz Mihályig terjed. Őket követték évtizedek múltán Goethe, Heine elragadtatott for­dításai, végtére Goethe a Westöstlicher Divant 1819- ben írta, minden idők legnagyobb perzsa lírikusá­ról, két évtizeddel Csokonai főhajtása után. Cso­konai levelezéséből tudjuk, hányszor, de hányszor kérlelte Kazinczyt és Széchenyi Ferencet, hogy küldjék kölcsönbe az osztráknak mondott magyar Reviczky Gábor hazafias fordítását. Nem kapta meg soha, se tőlük, se mástól az áhított szöveget, így Williams Jones angol átültetésére hagyatkozhatott csupán. Ebből következik kettőjük szövegrokonsá­ga. Jones így fordította Hafizt, immár Képes Géza közvetítésében: A gyönyörű nárcisz enged a rózsa hatalmának, aki rajta uralkodik. Nem látod-e a rózsát, aki trónol s a nárciszt, aki udvarol neki. Csokonai magyarítása fényes ragyogásában fo­kozza Jones rajongását olyannyira, hogy eredeti mű kerekedik belőle: A rózsa mint királyné, Ül tarka trónusában, S a nárciszok körülre Fennállna udvarolnak. Képes Géza sorai arra hívják fel figyelmünket, hogy az európaiság, a mai divatos műszóval jelzett szellemi globalitás úttörői voltunk az előőrsben, nem fölzárkózói: Hafiz-Reviczky-Jones-Csokonai: ez a sor is, megint egyszer, ellenállhatatlan erővel bizonyít­ja azt az igazságot, hogy a világirodalom teljes és tökéle­tes egység. E folyamatnak akkor és ebben mi indítói vagyunk, évtizedekkel később testestül Goethe és Heine közelítése Hafiz költészetéhez, a líra perzsa ágához. Nemcsak emelkedő, mindig élenjáró nem­zet voltunk. Még a XVII. században is a legtöbb európai országban és Amerikában zajlottak boszor­kányperek, annak ellenére, hogy már a XII. század fordulóján Könyves Kálmán királyunk hangoztat­ta az államvezetésre kiható megállapításában: Bo­szorkányok pedig nincsenek. Ezután Európa még a XVIII. század elejéig égette a szerencsétlen nőket. Különös és megindító, hogy az életöröm és nem a gyász, nem a nosztalgia jegyében áll Csokonai Hafiz sírhalma felett. Érdeme, hogy az életörömét Földi János halála sem tudja megszakítani, pedig együttérző szívvel gondolt rá, kínzó reumája sem, mely gyötörte, ő Tintorettóhoz hasonlóan elámult, mikor asszonyok feledését látta, figyelte, bajai köze­pette is a derűre összpontosított. Bántotta őt gróf Festetics György értetlensége, aki nem lett pártoló­ja, aki nem ismerte föl lángelméjét, aki rendre hessentette a költő ideáit, mindez mégsem szegte kedvét, hogy újra és újra tervezze és építse magá­nyosan is a magyar jövőt. Ez a magatartás okozza, hogy a Hafizra emlékező vers írásának időpontjá­ban, miközben Vergilius Georgiconjának kiadását sürgeti reményét nem vesztve a számára közöm­bös Festeticstől, Keszthely urától, Aggtelek csepp­köveinek ragyogásán álmélkodik. Ő is arra össz­pontosít, melyre Hafiz, arra, hogy a lány Haja éj­szín sűrűjéből mi gyönyör hull. Titokzatos, a vers születésének rejtelme jórészt tisztázatlan A Hafiz sírhalma esetében is, mindez csak arra bizonyság, hogy a költőnek nem elég Debrecen, a hajdúhadházi homok, Karcag, a Nagy­kunság, Csurgó, a Balaton gyönyörűséget felfede­ző szemlélése, ő minden tájra, Perzsiára, Hafiz kin­cseire is nyitott, nem tud betelni a világ csodáival. Egy helyben mindenütt van. A világ és az idő összes pontján, ezzel a gátlásokat szüntető magabiztosság­gal érkezik meg képzeletében Perzsiába is, Hafiz költői tájaira. Igazi talentumra vall, hogy Csokonai nemcsak formai bravúrral, hanem tökéletes költői­­séggel érezte meg az Anekreoni dalok befejező művé­ben Hafiz kincsosztó nagyságát, melyet Debreczeni Attila is hangoztatott. Fantasztikus! Mi Csontváryt és Bartókot véltük kultúránk nagy orientalistájának, de már Csokonai is az, Balassi, Bacsányi, Kazinczy nemkülönben. Kiderül, hogy Hafiz révén Sirász, Csokonai közreműködésével Debrecen is a világ költészetének régi-új­ maradandó központja. Dan­te kortársa nagy perzsa lírikus, akit nemcsak Reviczky, hanem 1824-ben Fábián Gábor, később Erődi Béla, Képes Géza is magyarra fordított. 26 Havi Magyar Fórum, 2001. október

Next