Havi Magyar Fórum, 2001 (9. évfolyam, 1-12. szám)
2001-10-01 / 10. szám
__________________________ÚJRAOLVASO________________ Lesz még az a kor, melybe felettem is Egy hív magyarnak lantja zokogni fog. S ezt mondja népünk: ó, miért nem Éltek ez emberi századunkban?! Csokonai kérdése, jóslata tovább horgad napjainkban is, hiszen az lesz, az lehet a közeljövő nagy magyar vállalkozása, hogy létrehozott nemzeti kincseinket, melynek értéke, minősége fölér egy kulturális nagyhatalommal, művészetünkben azok vagyunk, ingyen lakomaként tizenötmillió magyar szellemi asztalára terítsük, hiszen e mérhetetlen vagyon az összmagyarság harmadik évezredének boldogsága, távlata. Csokonai egyetemes orientalizmusa abban nyilvánul meg, hogy a Hafiznak szentelt vers olyan anakreoni görög formában íródott, mely Szilágyi Ferenc elemzése szerint perzsa eredetű, valamiképpen visszavezethető" Hafiz ghazaljaira. Képes Géza érdeme, aki fordította is Hafizt, hogy fölfedezte azt az ívet, mely Hafiztól az őt fordító gróf Reviczky Károly császári minisztertől (1739-1793) William Jones angol orientalistáig, Csokonai Vitéz Mihályig terjed. Őket követték évtizedek múltán Goethe, Heine elragadtatott fordításai, végtére Goethe a Westöstlicher Divant 1819- ben írta, minden idők legnagyobb perzsa lírikusáról, két évtizeddel Csokonai főhajtása után. Csokonai levelezéséből tudjuk, hányszor, de hányszor kérlelte Kazinczyt és Széchenyi Ferencet, hogy küldjék kölcsönbe az osztráknak mondott magyar Reviczky Gábor hazafias fordítását. Nem kapta meg soha, se tőlük, se mástól az áhított szöveget, így Williams Jones angol átültetésére hagyatkozhatott csupán. Ebből következik kettőjük szövegrokonsága. Jones így fordította Hafizt, immár Képes Géza közvetítésében: A gyönyörű nárcisz enged a rózsa hatalmának, aki rajta uralkodik. Nem látod-e a rózsát, aki trónol s a nárciszt, aki udvarol neki. Csokonai magyarítása fényes ragyogásában fokozza Jones rajongását olyannyira, hogy eredeti mű kerekedik belőle: A rózsa mint királyné, Ül tarka trónusában, S a nárciszok körülre Fennállna udvarolnak. Képes Géza sorai arra hívják fel figyelmünket, hogy az európaiság, a mai divatos műszóval jelzett szellemi globalitás úttörői voltunk az előőrsben, nem fölzárkózói: Hafiz-Reviczky-Jones-Csokonai: ez a sor is, megint egyszer, ellenállhatatlan erővel bizonyítja azt az igazságot, hogy a világirodalom teljes és tökéletes egység. E folyamatnak akkor és ebben mi indítói vagyunk, évtizedekkel később testestül Goethe és Heine közelítése Hafiz költészetéhez, a líra perzsa ágához. Nemcsak emelkedő, mindig élenjáró nemzet voltunk. Még a XVII. században is a legtöbb európai országban és Amerikában zajlottak boszorkányperek, annak ellenére, hogy már a XII. század fordulóján Könyves Kálmán királyunk hangoztatta az államvezetésre kiható megállapításában: Boszorkányok pedig nincsenek. Ezután Európa még a XVIII. század elejéig égette a szerencsétlen nőket. Különös és megindító, hogy az életöröm és nem a gyász, nem a nosztalgia jegyében áll Csokonai Hafiz sírhalma felett. Érdeme, hogy az életörömét Földi János halála sem tudja megszakítani, pedig együttérző szívvel gondolt rá, kínzó reumája sem, mely gyötörte, ő Tintorettóhoz hasonlóan elámult, mikor asszonyok feledését látta, figyelte, bajai közepette is a derűre összpontosított. Bántotta őt gróf Festetics György értetlensége, aki nem lett pártolója, aki nem ismerte föl lángelméjét, aki rendre hessentette a költő ideáit, mindez mégsem szegte kedvét, hogy újra és újra tervezze és építse magányosan is a magyar jövőt. Ez a magatartás okozza, hogy a Hafizra emlékező vers írásának időpontjában, miközben Vergilius Georgiconjának kiadását sürgeti reményét nem vesztve a számára közömbös Festeticstől, Keszthely urától, Aggtelek cseppköveinek ragyogásán álmélkodik. Ő is arra összpontosít, melyre Hafiz, arra, hogy a lány Haja éjszín sűrűjéből mi gyönyör hull. Titokzatos, a vers születésének rejtelme jórészt tisztázatlan A Hafiz sírhalma esetében is, mindez csak arra bizonyság, hogy a költőnek nem elég Debrecen, a hajdúhadházi homok, Karcag, a Nagykunság, Csurgó, a Balaton gyönyörűséget felfedező szemlélése, ő minden tájra, Perzsiára, Hafiz kincseire is nyitott, nem tud betelni a világ csodáival. Egy helyben mindenütt van. A világ és az idő összes pontján, ezzel a gátlásokat szüntető magabiztossággal érkezik meg képzeletében Perzsiába is, Hafiz költői tájaira. Igazi talentumra vall, hogy Csokonai nemcsak formai bravúrral, hanem tökéletes költőiséggel érezte meg az Anekreoni dalok befejező művében Hafiz kincsosztó nagyságát, melyet Debreczeni Attila is hangoztatott. Fantasztikus! Mi Csontváryt és Bartókot véltük kultúránk nagy orientalistájának, de már Csokonai is az, Balassi, Bacsányi, Kazinczy nemkülönben. Kiderül, hogy Hafiz révén Sirász, Csokonai közreműködésével Debrecen is a világ költészetének régi-új maradandó központja. Dante kortársa nagy perzsa lírikus, akit nemcsak Reviczky, hanem 1824-ben Fábián Gábor, később Erődi Béla, Képes Géza is magyarra fordított. 26 Havi Magyar Fórum, 2001. október