Havi Magyar Fórum, 2003 (11. évfolyam, 1-12. szám)
2003-08-01 / 8. szám
A magyar országgyűlés képviselői 1956-57-ben Az országgyűlési választásokat 1953. máj. 7-én tartották meg, melynek következtében 206 kommunista párttag és 92 pártonkívüli, összesen 298 fővel 1953. júl. 4-én először ült össze az új országgyűlés. Az Elnöki Tanács elnökévé ismét Dobi Istvánt, a Minisztertanács elnökévé Nagy Imrét választották meg. Az 1956-os forradalom és szabadságharc előtt utoljára 1956. aug. 3-án ülésezett az országgyűlés (32. ülés), melynek naplójában nem találunk semmit, ami annak a jele volna, hogy a képviselők észleltek volna valamit a forradalom és szabadságharc előszeléből. Esetleg Parragi György vérszegény interpellációja tekinthető ilyennek a hitoktatás kérdéséről. Az 1956. évi őszi ülésszak elmaradt a forradalom és szabadságharc kitörése miatt. Csak 1957. máj. 9- én tudott újra összeülni az, amit akkor országgyűlésnek neveztek. Ez választotta meg a Kádár-kormányt. (33. ülés.) Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke elnöki beszámolójában ilyeneket mondott: „Fél évvel ezelőtt az amerikai imperialisták által pénzelt nemzetközi reakció a hazai ellenforradalmi elemekkel szövetségben fegyveres ellenforradalmi támadást robbantott ki, hogy megdöntse a munkás-paraszt hatalmat, a Magyar Népköztársaságot, s visszaállítsa a nagybirtokosok és a tőkések népelnyomó uralmát hazánkban." Beszámolójában Rónai úgy értékelte az 1953-ban megválasztott országgyűlést, hogy az valódi népképviseleti volt, mert 298 tagjából 127 munkás, 97 paraszt és 74 értelmiségi volt, és nem voltak benne tőkések, bankárok és nagybirtokosok. Rónai beszámolója „győzelmi" beszéd volt, mert valódi beszámolónak sem tekinthető. Sem ő, sem azóta más nem foglalkozott elemző módon a magyar országgyűlés képviselőinek tevékenységével 1956-57-ben. 1. A presztízs Szerintünk nagyon fontos a tekintély, melyet csupán hatalmi szóval, páncélosok erejével, sortüzekkel stb. sosem lehet kialakítani, megszerezni. Azt is mondhatjuk, hogy fordított arányban áll egymással a diktatúra mértéke és a presztízs hiánya. Az állami erőszakszervezetek által megteremtett félelem és rémület ugyanis a legfőbb akadálya a valódi tekintély kialakulásának. Kovács Béla (BK) fegyveres testület tisztje volt, 1956. okt. 20-án leszerelték és nyugdíjazták. Az Országgyűlés Irodájának 1956. dec. 28-án válaszolt. „A képviselői igazolványomat az ünnepek előtt nem tudtam beküldeni, mert nem találtam. Még az ellenforradalom dúlásakor azzal a megjegyzéssel tettem ki a zsebemből, hogy erre sem lesz már szükség. Most, amikor a páncélszekrényből ki akartam venni, nem találtam ott, és a 10 éves kisfiam csak az ünnepek alatt vallotta be, hogy igazolványtokot akart belőle magának csinálni, mert hallotta, hogy arra már nem lesz szükség." Kéri az irodát, hogy szerezzen neki állást és hogy képviselői tevékenységét tovább folytathassa. Both Józsefné (H) fejéhez vágták, hogy a Rákosirezsim választotta országgyűlési képviselőnek, nem a nép. A lányát a helyi posta munkástanácsa elbocsátotta állásából arra hivatkozva, hogy az anyja országgyűlési képviselő. Osváth Károly pártonkívüli, a Kaposvári Állami Gazdaság főmérnöke, 1956-ban beválasztották a munkástanácsba, sőt az elnökség titkára lett. Kijelentette, hogy szégyelli magát országgyűlési képviselősége miatt. Szabó József, a textilművek párttitkára a forradalom után feljelentette: Vizsgálat indult ellene, nehezen tisztázta magát. Dr. Sivó József (S), a kaposvári kórház szülész fő-orvosa kijelentette, hogy az országgyűlést nem a nép választotta, fel kell oszlatni és új választásokat tartani. Dedinszky János (7) szavai szerint az országgyűlés formai testület és választása nem demokratikus. Peskó Lívia, pártonkívüli tanítónő (Bp. IV). A tanévzáró ünnepély után tanári karával együtt volt az újpesti Árpád sörözőben 1957. jún. 29-én este. A kerthelyiségben a rendőrség igazoltatott, amikor a tanítónő országgyűlési képviselői igazolványát mutatta fel. Az igazolványt a Kádár-rendőr nem fogadta el, „mondván, hogy az jó lehet villamoson vagy vasúton, de ők nem fogadhatják el, mert az nem hivatalos igazolás". A kommunista „pártarisztokrácia" életrajzaiban, lexikon szócikkeiben a legritkább esetben tüntették fel, hogy az illető országgyűlési képviselő. Ez nem ért annyit, mint a termelőszövetkezeti tagság, mert az elmaradhatatlan volt. Az egypártrendszer keretei között, 1948-1990-ig a kiadványok nagyobb részében tehát hiába keressük az országgyűlés képviselőinek adatait. Havi Magyar Fórum, 2003. augusztus