Havi Magyar Fórum, 2003 (11. évfolyam, 1-12. szám)

2003-08-01 / 8. szám

­ A magyar országgyűlés képviselői 1956-57-ben Az országgyűlési választásokat 1953. máj. 7-én tartották meg, melynek következtében 206 kommu­nista párttag és 92 pártonkívüli, összesen 298 fővel 1953. júl. 4-én először ült össze az új országgyűlés. Az Elnöki Tanács elnökévé ismét Dobi Istvánt, a Minisztertanács elnökévé Nagy Imrét választották meg. Az 1956-os forradalom és szabadságharc előtt utoljára 1956. aug. 3-án ülésezett az országgyűlés (32. ülés), melynek naplójában nem találunk sem­mit, ami annak a jele volna, hogy a képviselők ész­leltek volna valamit a forradalom és szabadságharc előszeléből. Esetleg Parragi György vérszegény in­terpellációja tekinthető ilyennek a hitoktatás kér­déséről. Az 1956. évi őszi ülésszak elmaradt a forradalom és szabadságharc kitörése miatt. Csak 1957. máj. 9- én tudott újra összeülni az, amit akkor országgyű­lésnek neveztek. Ez választotta meg a Kádár-kor­mányt. (33. ülés.) Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke elnöki be­számolójában ilyeneket mondott: „Fél évvel ezelőtt az amerikai imperialisták által pénzelt nemzetközi reakció a hazai ellenforradalmi elemekkel szövet­ségben fegyveres ellenforradalmi támadást robban­tott ki, hogy megdöntse a munkás-paraszt hatalmat, a Magyar Népköztársaságot, s visszaállítsa a nagy­­birtokosok és a tőkések népelnyomó uralmát ha­zánkban." Beszámolójában Rónai úgy értékelte az 1953-ban megválasztott országgyűlést, hogy az valódi nép­­képviseleti volt, mert 298 tagjából 127 munkás, 97 paraszt és 74 értelmiségi volt, és nem voltak benne tőkések, bankárok és nagybirtokosok. Rónai beszámolója „győzelmi" beszéd volt, mert valódi beszámolónak sem tekinthető. Sem ő, sem azóta más nem foglalkozott elemző módon a ma­gyar országgyűlés képviselőinek tevékenységével 1956-57-ben. 1. A presztízs Szerintünk nagyon fontos a tekintély, melyet csu­pán hatalmi szóval, páncélosok erejével, sortüzek­­kel stb. sosem lehet kialakítani, megszerezni. Azt is mondhatjuk, hogy fordított arányban áll egymás­sal a diktatúra mértéke és a presztízs hiánya. Az ál­lami erőszakszervezetek által megteremtett félelem és rémület ugyanis a legfőbb akadálya a valódi te­kintély kialakulásának. Kovács Béla (BK) fegyveres testület tisztje volt, 1956. okt. 20-án leszerelték és nyugdíjazták. Az Országgyűlés Irodájának 1956. dec. 28-án vála­szolt. „A képviselői igazolványomat az ünnepek előtt nem tudtam beküldeni, mert nem talál­tam. Még az ellenforradalom dúlásakor azzal a megjegyzéssel tettem ki a zsebemből, hogy erre sem lesz már szükség. Most, amikor a páncélszek­rényből ki akartam venni, nem találtam ott, és a 10 éves kisfiam csak az ünnepek alatt vallotta be, hogy igazolványtokot akart belőle magának csi­nálni, mert hallotta, hogy arra már nem lesz szük­ség." Kéri az irodát, hogy szerezzen neki állást és hogy képviselői tevékenységét tovább folytat­hassa. Both Józsefné (H) fejéhez vágták, hogy a Rákosi­­rezsim választotta országgyűlési képviselőnek, nem a nép. A lányát a helyi posta munkástanácsa elbo­csátotta állásából arra hivatkozva, hogy az anyja országgyűlési képviselő. Osváth Károly pártonkívüli, a Kaposvári Állami Gazdaság főmérnöke, 1956-ban beválasztották a munkástanácsba, sőt az elnökség titkára lett. Kije­lentette, hogy szégyelli magát országgyűlési kép­viselősége miatt. Szabó József, a textilművek párt­titkára a forradalom után feljelentette: Vizsgálat in­dult ellene, nehezen tisztázta magát. Dr. Sivó József (S), a kaposvári kórház szülész fő-­­­orvosa kijelentette, hogy az országgyűlést nem a nép választotta, fel kell oszlatni és új választásokat tartani. Dedinszky János (7) szavai szerint az ország­­gyűlés formai testület és választása nem demokra­tikus. Peskó Lívia, pártonkívüli tanítónő (Bp. IV). A tan­évzáró ünnepély után tanári karával együtt volt az újpesti Árpád sörözőben 1957. jún. 29-én este. A kerthelyiségben a rendőrség igazoltatott, amikor a tanítónő országgyűlési képviselői igazolványát mutatta fel. Az igazolványt a Kádár-rendőr nem fogadta el, „mondván, hogy az jó lehet villamoson vagy vasúton, de ők nem fogadhatják el, mert az nem hivatalos igazolás". A kommunista „pártarisztokrácia" életrajzaiban, lexikon szócikkeiben a legritkább esetben tüntették fel, hogy az illető országgyűlési képviselő. Ez nem ért annyit, mint a termelőszövetkezeti tagság, mert az elmaradhatatlan volt. Az egypártrendszer kere­tei között, 1948-1990-ig a kiadványok nagyobb ré­szében tehát hiába keressük az országgyűlés kép­viselőinek adatait. Havi Magyar Fórum, 2003. augusztus

Next