Havi Magyar Fórum, 2004 (12. évfolyam, 1-12. szám)
2004-02-01 / 2. szám
TÁRSASÁGI FIGYELŐ mániában, Szatmárban élt költőnek A bál udvarában (1942) és a Halálra táncoltatott lány (1944) című népi hangvételű verseit és balladáit magába foglaló kötetét, Szőllőssy István alapító tagnak Háromkirályok útján (1943) és Vörös István hódmezővásárhelyi költőnek Tű hegyén (1943) című verseskötetét jelentette meg. Az Exodus Kiadó olyan műveket is közzétett, amelyek bibliofil értékük vagy érdekes és hasznos mondanivalójuk miatt kelthetik föl érdeklődésünket. Ilyen könyvritkaság Tóth Ervinnek A grafikai művészetek kis könyve (1940) című gyűjteménye. Ezt csupán 350 példányban nyomtatták ki, s az első harminc darabot a szerző névaláírásával tették még érdekesebbé. Az akkori idők neves művészeinek - így köztük Buday György, Gy. Szabó Béla, Molnár C. Pál és Patay Mihály - fametszetei, kő- és színrajzai, rézkarcai kaptak helyet e kötetben. A másik bibliofil értékű könyv Nagy Kallói Fényes Istvánnak 1664- ben Debrecen városáról írt Krónikája, ezt Mata János látta el bevezetővel és jegyzetekkel, valamint tizenkét fametszettel. E szép és igényes kötetet a gyomai Kner nyomdában állították össze 1943 decemberében. A közérdeklődésre számot tartó könyvek közül figyelemre méltó Fóris Máriának, az akkori Szabolcs megyei Háziipar vezetőjének két könyve. Az egyik a Keresztszemes kézimunkák (1944), ebben a szerző huszonöt évi gyűjtőmunkájának eredményét láthatták az érdeklődők: a kiadványban 278 darab mintát közölt. A másik a Fonás-szövés (1946) című könyve. Ez gyakorlati tanácsokat adott az asszonyoknak ahhoz, hogy a kertben termő kenderből miként készíthetnek az egész család számára ruhafélét. Móricz Miklós közgazdásznak, az író öccsének Az infláció nem kötelező (1946) című kis könyve pedig káté, azaz kérdés-felelet formájában igyekezett az ország akkori legsúlyosabb gondját megoldani, az elképesztő pénzhígulás megállításának módját keresni, a kibontakozást sejtető modellt is bemutatva. Az Exodus munkaközösség A másik ember (1940) és A másik ember felé (1942) címmel almanachot is közreadott. Ezt Szabó Imre folyóirattá szerette volna fejleszteni, de terve nem vált valóra, s csupán ez a két kötet jelent meg belőle. Az Exodus gondozásában több vallásos jellegű kiadvány hagyta el a sajtót. Dancsházy Sándor debreceni református lelkipásztor Az egyház harca (1942) című könyve a hívő ember számára a bűn ellen hadakozó eklézsia munkásságát mutatja be. A kiadó fönnállásának tíz éve alatt minden esztendőben Bibliaolvasó kalauzt bocsátott ki. Az egyik legszámottevőbb kiadványuk az eredeti szöveggel és dallammal közzétett Szenczi Molnár Albert-féle Zsoltár (1948). Az Exodusnál megjelent könyvek nagy többségét szoboszlai Mata János (1907-1944) író, filozófus, történész, költő és fametsző csinosította. Mata az Exodus-kiadványok művészeti gondozója és bírálója volt, és harcos ellensége a nyomdai igénytelenségnek. Tőle A nyiladozó emberi elme (1940) című filozófiai művét adták ki. Ebben a munkájában a görög gondolkodás történetében - Thalésztől Szókratészig - megtalálható etikai alapjellemvonásokat ismertette. A Mata által tervezett embléma, a vállán tollszáron könyvet tartó, az Exodus feliraton erős, sietős lépéssel áthágó hajdúnak az alakja 1939-től díszítette a kiadványokat. A könyvborítókon szintén Mata fametszetei láthatók, csakúgy, mint a kiadót népszerűsítő szórólapokon, könyvjelzőkön, megrendelőjegyzékeken. Szabó Imre arra törekedett, hogy könyvei tetszetős külsőben jelenjenek meg, de ezt a célját szűkös anyagi lehetőségei korlátozták. Mata János a könyvek bibliofil értékét próbálta növelni. Erről a munkájáról így vallott Kner Imréhez intézett egyik levelében: .Fazekas főhadnagy úr Lúdas Matyiját is viszonylag rendes ruhában adtuk ki, a Toldi már szerencsétlenségszámba ment... ekkor beláttattam a többiekkel, hogy az aktuális magyar szót, amit a torkunkra akarnak fojtani, ezt elkiálthatjuk rongyosan és rekedten, de a magyar klasszikust vagy a mélyből kiemelt tradíciót - ami eleve kötelező erő ma is - nem lehet koldusgúnyában útra tenni... Karácsony könyveinek nyomdai kiállításáért nem vonattatunk ítélőszék elé, mert a szükség törvényt bontó ereje erősebb volt a törvénynél, de az elmúlt szükségből erényt vagy törvényt csinálni nem szabad... "(13) Az Exodus Kiadó fölöttébb szerény vállalat volt, de Szabó Imre semmiféle anyagi áldozattól vissza nem riadó munkatársakkal vette magát körül. A kiadó anyagi támasza mindvégig az Exodus könyvesbolt volt. A kezdeti nehéz lépések után Erdős István pénzügyi helyzete fokozatosan megerősödött, és ez biztos pénzbeli alapot adott Szabó Imre könyvkiadói tevékenységéhez. A két vállalkozás élesen nem különült el egymástól, egymást segítve jutottak túl az akadályokon. Szabó Imre pedig bevallotta, hogy az Exodus: „...olyan szövetkezet, ahol tőke helyett hit van, hozzáértés helyett pedig szeretet... Remény fejében írt az író, hitelbe csinálta a nyomda, hozamra adminisztrálta, aki éppen ráért. A könyvek árából természetesen nem lehet olyan gyors iramban törleszteni az adósságokat, mint a forgótőkéből, mert előbb el is kell adni a könyveket, de a szeretet is tőke és mindig tud fizetni. Ez pótolta az Exodus adósságainak esedékes részleteiből hiányzó összeget. Az igazgatósági tagok rendszeresen fizetik jutalékukat saját jövedelmükből, mivel az Exodus részvényesei nem kapnak, hanem adnak. Persze a termés első fele az övék. Minden könyv első példányát hozzájuk viszi a posta. Előfizetőket is gyűjt az Exodus. Tíz pengőért egy év alatt kb. 18-20 p. értékű könyvet ad... "(14) Karácsony Sándor műveiért megkérték az árat, s nagy volt a kereslet irántuk, nem csoda, hogy mind Havi Magyar Fórum, 2004. február 7.