Havi Magyar Fórum, 2005 (13. évfolyam, 1-12. szám)
2005-10-01 / 10. szám
A szürrealizmus a Jelenések könyve Minden pillanat történelmi óra. A história párhuzamosan vonultatja fel megszakítatlan állandósággal Káin Ábelre mért halálos sújtásától mindmáig a valóságot és szörnyvalót - realizmust és a szürrealizmust - örömöt és iszonyt. A remény és gyilkolás együttes, kettős folyamatát eddig nem sikerült módosítani, mindez a jövő hajnala. A föld minden szöglete a tér és az idő kiterjedésében egyszerre gyalázat és pirkadás - fény és árnyék -, annak komor és biztató elegye. Nincs napfelkelte világosodás és borulat nélkül, így sugárzik ránk Ady és Egry szivárványa. A Jelenések könyve olyan alapforrás, melyet ösztönösen vagy tudatosan használ Dante, Bosch, a reneszánsz óriásai, Botticelli, Michelangelo, Leonardo vagy Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, Ady és Pilinszky. Mindez nemcsak az Újszövetség ezen kimeríthetetlen alapforrásának használatát jelenti, hanem az ókor, középkor, a XIX.század, 1917 és 1945 azonos hasonló szürreális szörnyvalóságát Az örmény genocídiumot, a Gulág millió és millió áldozatát, a tuszik között tomboló mészárlást. A Jelenések könyve szürrealista képsor, választékos és hihetetlen, mégis valóságos szörnyűségekkel, s a tragédia lényege - az írás csak a történelmet kottázta. Telítődik az Ótestamentum is a szörnyvalósággal, ezt példázza az özönvíz, Bábel tornyának emberi kudarca, a Szodomára és Gomorára zúdult kénköves, tüzes eső, az egyiptomi sáskajárás. Jahve szörnyű büntetése a háromnapos sötétség, s hogy „Megölt az Úr minden elsőszülöttet Egyiptomban", ötletet adva ezzel Heródesnek a későbbi betlehemi gyermekgyilkossághoz, melyet Brueghel örökített meg Bécsben látható festményén. A Bírák könyvében olvashatjuk, hogy Abimélek hetven testvérét megölte, Jehu levágatta Baál papjait, minden főembert, „míg csak ki nem irtotta a maradékát is". Még szerencse, hogy a gyermeküket simogató anyák, a szűkölködőknek alamizsnát osztó hétköznapi, névtelen szentek csöndben maradt jósága e gyötrelem oldó ellenpontjai. Ezékiel négy szárnyas állata, hasonlóan Dániel oroszlánjaihoz, medve- és párducforma vadjaihoz, már apokaliptikus holnapot jeleznek. Napjainkban is a Jelenések könyvének rettegését éljük, a földet mérgezik, kardok villannak, bombák robbannak, ahogy Malakiás próféta jövendölte: „Az úrnak nagy és félelmetes napja" érkezett. A múlt. Jelen. Érkezik. Tegnap is. Ma is. Az Apokalipszis. Szüntelen. Egyszerre világosodik és árnyalódik a világ. A Jelenések könyve telített ismétlőrendszerrel: Hét csillag, hét lélek, hét angyal, hét gyülekezet, sok halál, huszonnégy vén, négy állat, három faj, hét csapás, hét aranypohár, hét gyertyatartó, hét szem, hét szarv telíti. Ezen ismétlőrendszer előzménye a görög oszloprend utórezgése, Dürer apokalipszist idéző négy lovasa, a mese Hófehérkéjének hét törpe környezete. Dante isteni színjátékában is szálló lelkek, szálló angyalok sereglenek, kárhozottak visszatérő csoportjai. Szállnak az angyalok a Jelenések könyvében, Danténál és Boschnál is. Hieronymus Bosch szörnyvilága is lovak, állatok, többfejű szörnyek, menekülő madarak, kerekek, létrák, riadt nők osztagával, szörnyekkel testesül a borzalom ismétlőrendszerével. Ady versének, az „Emlékezés egy nyár éjszakára" partitúrájának ismétlőrendszere is a Jelenések könyve rokoni folytatása, amikor száz ifjúról, száz hulló csillagról, pártáról sikolt a költemény. Az irodalom és a képzőművészet, a muzsika egyezéseket és különbségeket is idéz e szürreális forrásokból. Miközben sok e folytatás, a módosítás is meghatározó. Richard Wagner, Liszt Ferenc, Berlioz zenéjében is szürreális elemekre bukkanunk, Muszorgszkij és mások is merítenek a szörnyvalóságból. A Jelenések könyve nemcsak elemzi a történelem szörnyvalóságát, hanem fölszabadítja a képzeletet, mozgásba hozza a fantáziát felhőbe öltözött, könyvet tartó asszonyokkal, hét mennydörgéssel, nagy jégesővel és a „Napba öltözött asszony" ellenpontjával, mely tovább él Csíksomlyón Babba Máriával, a szépséges, varázslatos Szűzzel. Veres sárkány is előkerül, „lön az égben viaskodás", a Sátán sárkány képében kergeti az asszonyt Bosch partitúráján, a Jelenések könyvében megnyílik a Föld, kétszarvú vadállat bújik ki a föld üregéből, fehér gyolcsban lebegnek az angyalok maradék aránnyal a szörnyűségek közepette. Díszes ruhákat övez aranyöv, tömérdek ékszer, arany, hangoztatik Alfa és Omega, Kezdet és Vég. A szürrealista szörnyvalóság, ha nem is a folyamat megszakítatlan teljességében, de megjelenik Michelangelónál, Leonardónál, a ráckevei görögkeleti templom falfestményének pokolrészletében, Hundertwasser földdel szövetséget kötő építmé