Havi Magyar Fórum, 2005 (13. évfolyam, 1-12. szám)
2005-12-01 / 12. szám
már a szűk lyukon nem tudja visszahúzni. Ha el tudná engedni a falatot, kihúzhatná a kezét, és elfuthatna a közelítő emberek elől, akik fogságba ejtik. De nem képes elengedni, amit egyszer már megfogott, és így fogságba kerül. Ez a Trianon-effektus tartja fogságban és csapdában a románokat, tótokat, szerbeket, horvátokat stb., természetesen eltérő mértékben. Ez az effektus teszi lehetővé, sőt olykor kötelezővé, hogy a szomszéd államok belpolitikai életében mind mostanáig nem tűnt el a magyarok visszatérésével való fenyegetőzés és félelemkeltés. A hódítók, zsákmányszerzők létbizonytalansága olykor történeti méretekben kitetszik. És az is, hogy ez a hiányzó biztonság szerintük csak úgy szerezhető vissza, ha az összes magyart a saját nemzetükbe olvasztják be erőszakosan. Nem hagyhatjuk szó nélkül azt sem, hogy Trianon után nem sok évvel a zsákmányoló államok nemzeti értelmiségében alábbhagyott az eufória, elsősorban az emberi jogok súlyos megsértése, a győztesek nemzeti ellentétei, a szociális hanyatlás stb. következtében. Miroszláv Klezsa, aki sokat dolgozott a horvát állam létrejöttéért, mikor azt Jugoszlávia keretei között találta, állítólag azt vélelmezte, hogy nem is a legjobb megoldás volt az Osztrák-Magyar Monarchia szétrombolása. A Trianonban szétszaggatott Magyarországgal megszűnt a Kárpát-medencében az ezeréves állami egység, melyet csak a 150 éves török hódítás kérdőjelezett meg a terület kb. egyharmadán. Ez az ezeréves együttélése a népeknek összevegyülést eredményezett ott, ahol a vallások ezt nem zárták ki. A legnagyobb egybeolvadás magyar-tót, magyar-horvát viszonylatban ment végbe. Trianonig a magyar-román és a magyar-szerb vegyes házasság, tekintve a görögkeleti vallást, nagyobb akadályokba ütközött. A görög katolikusok nyitottabbak voltak a római katolikusok irányába. Trianonkor tehát alig volt olyan család a Kárpátmedencében, melynek rokonságából legalább egy rész ne került volna idegen államhoz. Különösen így volt ez a magyar nemzet esetében. Ez a népi szétszakítottság gerjesztette azt az erőt, amelyik minden baj forrásának Trianont tekintette, és a dolgok jobbra fordítását csakis Trianon revíziójában, a Kárpát-medencei ezeréves magyar egység helyreállításában látta. A trianoni sokk után még elképzelni is nehéz, hogy legyen olyan magyar államvezetés, kormány, amelyik ne tűzné zászlajára, ne írná kötelezettségként a programjába Trianon gyűrűjének széttörését. Ezen a talajon született a jelszó: „Csonka-Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország!" A magyar állam tudatosan készült tehát a történeti visszavágásra. A soros ifjúságot a trianoni igazságtalanság megszüntetésére nevelték és készítették fel. Ez volt a „trianoni nemzedék", ahogy Eszenyi László könyvének címe telibe találta. A nemzetközi döntések alapján visszatért és a honvédség által visszafoglalt területek pedig az „országgyarapítás" fogalmában foglalódtak össze. Horthy Miklós kormányzó pedig az „országgyarapító" díszítő jelzővel ékesíttetett fel. a. A Felvidék déli sávjának visszacsatolása Az 1938. szept. 29-i müncheni egyezmény négyhatalmi (Anglia, Franciaország, Németország, Olaszország) döntőbíráskodást írt elő, ha Magyarország három hónapon belül nem tudja rendezni területi vitáját Csehszlovákiával. Ugyan Ipolyság és Sátoraljaújhely szlovákiai felét 1938. okt. 11-én átengedték hazánknak, de a megegyezés lehetetlenné vált a csehszlovák álláspont merevsége miatt. Magyarország 1938. okt. 20-i felkérésére, melyhez okt. 26-án Csehszlovákia is hozzájárult, és miután Nagy-Britannia és Franciaország lemondott részvételéről a magyar-csehszlovák vitában, Németország és Olaszország 1938. nov. 2-án meghozta az ún. első bécsi döntést. Ennek értelmében hazánkhoz visszakerült egy 11 927 km 2-es sáv, mely az 1939. márc. 31-én megkötött magyar-szlovák határegyezményig 12 012 km 2- re növekedett. Az érintett 1 058 000 lakos 86,5%-a magyar volt. A Magyar Királyi Honvédség a kormány 1938. nov. 18-i határozata alapján készen állt Kárpátalja fegyveres visszafoglalására is, de a készülő akciót a nov. 21.-i német-olasz tiltakozó jegyzék nyomán leállították. Ennek ellenére Mussolini azon nézetének adott kifejezést, hogy „A békeszerződések nem koporsók, amelyekből a legyőzötteknek sohasem szabad kilépniük". A visszacsatolást az országgyűlés 1938. nov. 13- án iktatta törvénybe. Komor szépséghibája volt a Felvidék magyarlakta része visszacsatolásnak, hogy a Dunától délre Pozsonyligetújfalu (Engerau) és északra Dévény (Devin) a Német Birodalomba bekebelezett Ausztria (Ostmark) területéhez került. Ady Endre „új időknek új dalaival" akart betörni Dévénynél a Kárpát-medencébe. Helyette Hitler birodalma érkezett el a dévényi kapuhoz, mely ezer éve a nyugati egyik kapunk volt. b. A visszafoglalt Kárpátalja A Felvidék magyarlakta déli sávjának visszatérte után, beleértve Podkarpatszka Rusz déli síksági területét is, a maradék Csehszlovákiában autonóm tartomány alakult, melyet Karpatszka Ukrainának neveztek el. Mussolini morózus hangulatában csak „féregnyúlványnak" titulálta. Mint említettük, a magyar honvédség 1938 novemberében készen állt, hogy fegyveresen foglalja 12 Havi Magyar Fórum, 2005. december