Havi Magyar Fórum, 2006 (14. évfolyam, 1-12. szám)
2006-06-01 / 6. szám
MÚLTFAGGATÓ ... majd el is felejtettem, Hogy én komáromi poétává lettem. Ez az egyáltalán nem titkolt reménye is kútba esett. Tervezett lapja és versei kiadatásához nem talált pénzes támogatót... Hiába írt alázkodó leveleket haszontalanságokra vagyonokat fecsérlő grófokhoz, bárókhoz, hiába kereste fel őket személyesen is. Eszterházy és Koháry gróf, Orczy báró, a kincstári alelnök úr szóba sem állt a költővel! Az annyira remélt és várt támogatás elég későn érkezett az áldozatra kész Széchényi Ferenc gróftól. (17) A kapott száz forint elég lett volna arra, hogy az Új Mindenes Gyűjtemény első száma megjelenhessen. Csakhogy akkor már Csokonai - egyes, kissé elfogult életrajzírói szerint - fülig úszott az adósságban, s mivel nem akarta, hogy megszólják, a száz forintból tartozásait az utolsó garasig kifizette. Utána alig huszonöt forintja maradt, s ez már semmire sem volt elég, a folyóirat beindítására pedig egyáltalán nem. A szerencsétlen költő holnapi túzokja áldozatul esett a mai verébnek! ... Csokonait végre meggyőzték Lilla és barátai, jóakarói, ha valóban komolyak a szándékai, feleségül akarja venni szíve választottját, mielőbb keressen magának egy tanári állást. Az rendszeres jövedelmet biztosít neki, s aztán már szívesen látott kérőként kopogtathat be a dúsgazdag Vajdáékhoz... Ráadásul - a tanárkodás mellett - marad ideje a verselésre, de még esetleg lapszerkesztésre is. Mivel a költő azt a hírt hallotta, a csurgói iskolában megnyílik az új, „poétás" osztály, Keszthelyre utazott, hogy ott gróf Festetics György támogatását kérje a tanári állás betöltéséhez. Jellemző Csokonaira, hogy első kérése az volt, a gróf segítse őt az Új Mindenes Gyűjtemény kiadatásában. Festetics ezt a kérést - és nagyon is indokoltan - megtagadta (18), viszont megígérte neki, hogy a tanári állást megkapja! A költő - az ígéret hallatán - boldogan ment vissza Komáromba, de az öröme ott gyorsan ürömmé változott. Közben ugyanis Lillája szüleinek tudomására jutott, hogy a két fiatal kapcsolata jóval több már az ártatlan pajtáskodásnál, s eszük ágában sem volt, hogy féltett, úri kisasszonykának nevelt Julikájukat „az állástalan, munkakerülő" poétának adják. Szendrey Imre már egyszer idézett írása további részében ezzel kapcsolatban a következőket olvashatjuk: „...Mikor az öreg Vajda látta, hogy több kettőnél (mármint a Julikájuk és Csokonai közti viszony) felkerekedett feleségével és Juliska leányával, s kimentek Duna- Almásra, Lévai nevű dunaházi üzlettársához, háztűznézni. Csokonai csak most ébredt fel, és látott-futott az egész Dunántúlon, hogy valami állást kaphasson. Vajda uram pedig, noha nagyra becsülte azt a „jóravaló, de élhetetlen poétát", mindazonáltal - hét gyermek apja lévén - nem volt hajlandó ingyenéletet venni a házhoz..." A szerelmesek titkos találkáján Lilla sírva, könyörögve, hűségét és szerelmét bizonygatva minden módon kérte a költőt, hogy siessen vissza Festetics grófhoz, mert már nem képes sokáig ellentállni szülei unszolásának! Ha valóban feleségül akarja őt venni Mihály, akkor már a csurgói iskola tanáraként kopogtasson be hozzájuk, s kérje meg kezét a szüleitől! Csokonai - az akkori lehetőségekhez képest - valóban sietett vissza Keszthelyre. Ott azonban a gróf jószágkormányzója, Nagyváthy János (19), aki már első ottjárta alkalmával szívébe és barátságába fogadta a költőt, azt mondta neki, hogy Festetics gróf Bécsben van, és csak egy hét múlva tér haza. Mihályba mintha a kénköves istennyila csapott volna bele, de a jószágkormányzó megnyugtatta őt. Várjon csak türelmesen, majd ő beszél a gróf fejével, aki nagyon hallgat a szavára... S ha a Lillája valóban szereti, addig majd csak ellentáll szülei és kéretlen kérője ostromának, Csokonai uram megérkezéséig!... A költő meg is nyugodott, írt egy áradozó, szép levelet a kedvesének. Arra kérte, hogy még egy nagyon rövid ideig tartson ki! Talán minden másképpen történik, ha ezt a levelet Lilla meg is kapja, csakhogy az Vajda uram kezébe került, fidibusz lett belőle, s így Lilla nem is tudott róla! Nagyváthy valóban bizalmi embere volt a grófnak, s állta is a szavát. A gróf biztosította a költőt, hogy megkapja az állást, de előbb nősüljön meg, mert ő házas embert akar professzornak, aki nem kujtorog el... Ha pedig szíve szép, egyetlen választottjának a szülei annyira rátarti emberek, arra is tud egy igen jó medicinát... Ha Festetics gróf díszhintaján, s annak bakján díszruhás kocsijával megy a költő leánykérőbe, nem mondhatnak neki nemet. Tudni fogják, hogy jövendőbeli vejük a gróf pártfogoltja, akinek a professzori állása biztosítva van... József napkor kölcsönadja neki a hintót, s aztán „hajde". Mielőbb tartsák meg az esküvőt is! A boldogan hálálkodó költőnek tett ígéretét még azzal is megtetézte, hogy elmondta neki, Bécsben beszélt a sógorával, gróf Széchényi Ferenccel, s abban állapodtak meg, hogy a lapkiadásban is támogatják majd őt... De előbb az esküvő és a professzorság! Lóhalálában sietett vissza Csokonai Komáromba, szíve dagadozott a boldog büszkeségtől, hiszen úgy érezte, hogy szíve minden álma, vágya teljesülőben van... De Lilla eljegyzésére érkezett meg! Az már Lévai István úr eljegyzett márkája volt. S amikor ezt a - poklok minden kínját érző - költő számonkérte tőle, Lilla szemrehányások zuhatagával árasztotta őt el. Hiába hivatkozott Csokonai a neki Keszthelyről írt levélre, amint tudjuk, azt ő nem kapta meg, nem is látta... (a befejező részt júliusban közöljük) N. László Endre Havi Magyar Fórum, 2006. június 63