Havi Magyar Fórum, 2006 (14. évfolyam, 1-12. szám)

2006-06-01 / 6. szám

MÚLTFAGGATÓ ... majd el is felejtettem, Hogy én komáromi poétává lettem. Ez az egyáltalán nem titkolt reménye is kútba esett. Tervezett lapja és versei kiadatásához nem talált pénzes támogatót... Hiába írt alázkodó leve­leket haszontalanságokra vagyonokat fecsérlő gró­fokhoz, bárókhoz, hiába kereste fel őket személye­sen is. Eszterházy és Koháry gróf, Orczy báró, a kincstári alelnök úr szóba sem állt a költővel! Az annyira remélt és várt támogatás elég későn érkezett az áldozatra kész Széchényi Ferenc gróf­tól. (17) A kapott száz forint elég lett volna arra, hogy az Új Mindenes Gyűjtemény első száma megjelenhessen. Csakhogy akkor már Csokonai - egyes, kissé elfogult életrajzírói szerint - fülig úszott az adósságban, s mivel nem akarta, hogy megszólják, a száz forintból tartozásait az utolsó garasig kifizette. Utána alig huszonöt forintja ma­radt, s ez már semmire sem volt elég, a folyóirat beindítására pedig egyáltalán nem. A szerencsét­len költő holnapi túzokja áldozatul esett a mai ve­rébnek! ... Csokonait végre meggyőzték Lilla és barátai, jó­akarói, ha valóban komolyak a szándékai, felesé­gül akarja venni szíve választottját, mielőbb keres­sen magának egy tanári állást. Az rendszeres jöve­delmet biztosít neki, s aztán már szívesen látott ké­rőként kopogtathat be a dúsgazdag Vajdáékhoz... Ráadásul - a tanárkodás mellett - marad ideje a verselésre, de még esetleg lapszerkesztésre is. Mivel a költő azt a hírt hallotta, a csurgói iskolá­ban megnyílik az új, „poétás" osztály, Keszthelyre utazott, hogy ott gróf Festetics György támogatá­sát kérje a tanári állás betöltéséhez. Jellemző Cso­konaira, hogy első kérése az volt, a gróf segítse őt az Új Mindenes Gyűjtemény kiadatásában. Feste­tics ezt a kérést - és nagyon is indokoltan - megta­gadta (18), viszont megígérte neki, hogy a tanári állást megkapja! A költő - az ígéret hallatán - boldogan ment vissza Komáromba, de az öröme ott gyorsan üröm­mé változott. Közben ugyanis Lillája szüleinek tu­domására jutott, hogy a két fiatal kapcsolata jóval több már az ártatlan pajtáskodásnál, s eszük ágá­ban sem volt, hogy féltett, úri kisasszonykának ne­velt Julikájukat „az állástalan, munkakerülő" poé­tának adják. Szendrey Imre már egyszer idézett írása további részében ezzel kapcsolatban a követ­kezőket olvashatjuk: „...Mikor az öreg Vajda látta, hogy több kettőnél (mármint a Julikáju­k és Csokonai közti viszony) felkere­kedett feleségével és Juliska leányával, s kimentek Duna- Almásra, Lévai nevű dunaházi üzlettársához, háztűz­­nézni. Csokonai csak most ébredt fel, és látott-futott az egész Dunántúlon, hogy valami állást kaphasson. Vajda uram pedig, noha nagyra becsülte azt a „jóravaló, de élhetetlen poétát", mindazonáltal - hét gyermek apja lévén - nem volt hajlandó ingyenéle­tet venni a ház­hoz..." A szerelmesek titkos találkáján Lilla sírva, kö­nyörögve, hűségét és szerelmét bizonygatva min­den módon kérte a költőt, hogy siessen vissza Fes­tetics grófhoz, mert már nem képes sokáig ellent­­állni szülei unszolásának! Ha valóban feleségül akarja őt venni Mihály, akkor már a csurgói iskola tanáraként kopogtasson be hozzájuk, s kérje meg kezét a szüleitől! Csokonai - az akkori lehetőségekhez képest - va­lóban sietett vissza Keszthelyre. Ott azonban a gróf jószágkormányzója, Nagyváthy János (19), aki már első ottjárta alkalmával szívébe és barátságába fogadta a költőt, azt mondta neki, hogy Festetics gróf Bécsben van, és csak egy hét múlva tér haza. Mihályba mintha a kénköves istennyila csapott volna bele, de a jószágkormányzó megnyugtatta őt. Várjon csak türelmesen, majd ő beszél a gróf fe­jével, aki nagyon hallgat a szavára... S ha a Lillája valóban szereti, addig majd csak ellentáll szülei és kéretlen kérője ostromának, Csokonai uram meg­érkezéséig!... A költő meg is nyugodott, írt egy áradozó, szép levelet a kedvesének. Arra kérte, hogy még egy nagyon rövid ideig tartson ki! Talán minden másképpen történik, ha ezt a levelet Lilla meg is kapja, csakhogy az Vajda uram kezébe ke­rült, fidibusz lett belőle, s így Lilla nem is tudott róla! Nagyváthy valóban bizalmi embere volt a gróf­nak, s állta is a szavát. A gróf biztosította a költőt, hogy megkapja az állást, de előbb nősüljön meg, mert ő házas embert akar professzornak, aki nem kujtorog el... Ha pedig szíve szép, egyetlen vá­lasztottjának a szülei annyira rátarti emberek, arra is tud egy igen jó medicinát... Ha Festetics gróf díszhintaján, s annak bakján díszruhás kocsijával megy a költő leánykérőbe, nem mondhatnak neki nemet. Tudni fogják, hogy jövendőbeli vejük a gróf pártfogoltja, akinek a professzori állása bizto­sítva van... József­ napkor kölcsönadja neki a hin­­tót, s aztán „hajde". Mielőbb tartsák meg az eskü­vőt is! A boldogan hálálkodó költőnek tett ígéretét még azzal is megtetézte, hogy elmondta neki, Bécsben beszélt a sógorával, gróf Széchényi Ferenccel, s ab­ban állapodtak meg, hogy a lapkiadásban is tá­mogatják majd őt... De előbb az esküvő és a professzorság! Lóhalálában sietett vissza Csokonai Komárom­ba, szíve dagadozott a boldog büszkeségtől, hiszen úgy érezte, hogy szíve minden álma, vágya telje­sülőben van... De Lilla eljegyzésére érkezett meg! Az már Lévai István úr eljegyzett márkája volt. S amikor ezt a - poklok minden kínját érző - költő számonkérte tőle, Lilla szemrehányások zuhatagá­­val árasztotta őt el. Hiába hivatkozott Csokonai a neki Keszthelyről írt levélre, amint tudjuk, azt ő nem kapta meg, nem is látta... (a befejező részt júliusban közöljük) N. László Endre Havi Magyar Fórum, 2006. június 63

Next