Havi Magyar Fórum, 2006 (14. évfolyam, 1-12. szám)
2006-07-01 / 7. szám
MÚLTFAGGATÓ költő halhatatlan kedvese. Nézzék csak, mi is áll a sírkövön? LILLA Áldott hamvainak fésze, Végh Mihály esperes. Élt 78 éveket. Meghalt Febr. 15. 1855. Béke hamvainak! Ez a dátum áll a sírkövön, s nincs okom kételkedni benne. Az adatközlők bizonyára Lilla eltemetése napjának dátumát cserélték fel a halála napjával. De vajon milyen is volt ez a Lilla? Valóban olyan szép volt-e, amilyennek a szerelmese látta? Csokonai egyik (első) életrajzírója, Domby Márton (!) így ír Lilláról: „Nekem volt szerencsém 1806-ban és 1808-ban nála lenni. Ő derék termetű, kinyílt homlokú s szívű, kellemetes vonzó ábrázatú, szőke, s meglehetősen magas. De már akkor gráciáiból, melyekkel Csokonayt megigézni hatalmas volt, sokat vesztett." Szendrey Imre (2) írja róla: „Már leánykorában hízásra hajló szép alak volt, asszonykorában pedig beteges ura mellett egészen elhízott, s a Csokonaitól kapott emlékeken merengett a becsületes boldogtalanság otthonában. Mikor aztán nagysokára ura a negyvenes években meghalt, kitört belőle a boldogság után való elkésett vágyakozás és újra férjhez ment a rá maradt vagyonnal együtt, Végh Mihály hetényi ev. Ref. espereshez. Újra csalódott, második urának, daczára, hogy a rokonság egybehangzó adatai szerint Lilla még öregségében is szépségszámba ment, ennek daczára a második urának csak a vagyona kellett, s Lilla ezt idejekorán belátva, vagyona romjaival elmenekült, elvált (3) tőle s beköltözött komáromi házába (4), ahol minapában arczképére is rátaláltunk hoszszú kutatás után. Komáromból aztán úgyszólván meghalni ment Duna-Almásra, ahol 1855. február 15-én, hetvennyolc éves korában végelgyengülésben elszenderült." Egy német vándorfestő, név szerint Wilhelm Egger, 1825-ben festette meg Lilla arcképét, s ezen még mindig igazán szép asszony. Ez a kép Komáromból századunk elején került be a debreceni Déry Múzeumba. Vajdáék a komáromi Tó utcában (5) laktak, ahol a tehetős hajóácsok és fakereskedők házai is álltak. Az ezzel szomszédos utcát Csokonairól nevezte el a hálás utókor. (Csokonaiért már igazán régen versenyeznek városaink és falvaink, könyvtáraink és múzeumaink. Egyre több helyen híresztelik, hogy „nálunk is járt" valamikor. De Komáromban és környékén versenyeznek Lilláért is! Ennek érdekes nyomára bukkantam Ekelen (Okolicna na Ostrove) (6), amikor ott a község múltját illetően végeztem kutatásokat, körülbelül húsz évvel ezelőtt. Az ott született, s igen művelt lokálpatrióta, nemes Nagy Zsigmond, valamint a helybéli pap és a község legidősebb asszonya, a kilencvenegy éves özvegy Nagyváthy Ferencné, egybehangzóan azt állították, hogy Csokonai halhatatlan kedvesének apja nem a dúsgazdag komáromi hajóács és kereskedő volt, hanem annak bátyja, az ekeli lelkész! Ez az állítás - mondhatom - eléggé kihozott a sodromból, mert én meg komáromi lokálpatrióta vagyok. De azért csak szöget ütött a fejembe, amit három értelmes embertől hallottam: esetleg lehet valami a dologban! Ugyanis már korábban észrevettem, hogy Csokonai életrajzíróinak egyike (Szendrey Imre) Pálnak, másika (Domby Márton) viszont Péternek nevezi Júlia apját! A felsorolt ekeliek váltig azt állították, hogy Júlia igenis az egykor i. Domby Márton - Csokonai barátja, az egyik (első) életrajzírója. Róla magáról nem találtam adatokat. Csokonay Vitéz Mihály élete és némely még eddig ki nem adott munkái Domby Márton által, Pesten, Trattner János Tamás betűivel. 1817. 2. Szendrey Imre - róla csak annyit tudok, hogy valamikor századunk elején jelent meg Csokonairól és Lilláról szóló, munkámban többször idézett írása. 3. Nem hivatalos válás volt ez, csupán elköltözött férjétől. 4. Amikor Lilla második férjében, Végh Mihályban is csalódott, beköltözött komáromi házába, ez azonban nem azonos szüleinek Tó utcai házával. Szénássy Zoltán Komáromi Olympos című munkájában (Madách Kiadó, Pozsony, 1984.) ugyanis ez olvasható: "...Az 1850-es évek elején Beöthy Zsigmond Komáromban ügyvédeskedett, a Rozália téri családi házban, amely azonban ekkor már Csokonai Lillájának volt a tulajdona. Mint patvarista nyert alkalmazást irodájában az ifjú Szinnyei József - sógorságban voltak egymással, aki így emlékszik vissza azokra az időkre: "Én 1850 tavaszán Komáromban Beöthy Zsigmond sógorom családjánál Lilla házában laktam a Rozália téren. Miként naplómban jegyeztem, május 7-én láttam őt, (mármint Lillát) midőn a házbért jött beszedni. Szikár, középtermetűnél magasabb öregasszony volt. Milyen illúzióromboló jelenet. A háztulajdonos múzsa személyesen jön beszedni a lakbért." 1945 után ez a ház is lebontásra került, én még emlékszem rá (NLE). 5. Tó utca (Jazerná ulica) Komáromban. A Vajda-család háza valóban ebben az utcában volt, de 1945 után lebontották. Ugyanebben az utcában nem kegyelmeztek meg Berecz gyula szobrászművész házának és műtermének sem. Az ő komáromi Kókai szobrát 1937. november 11-én leplezték le. 6. EKEL - (Okolicna na Ostrove) 1910-ben nagyközség Komárom vármegye csallóközi járásában, 1303 magyar lakossal. A község múltja nagyon érdekes. Egyik lelkészét, Száky Jánost Komáromban - gyújtogatásra való felbujtás vádjával - elevenen égették el. Jókaiéknak házuk és kis birtokuk volt itt. (Házukat egy Magyarországról áttelepült szlovák kapta meg.) Jókai Mór testvérbátyja, Károly (ügyvéd, árvagyám, később főszolgabíró) itt hivataloskodott. Vele kapcsolatban is sok érdekes és kacagtató esetre emlékeznek vissza az ekeliek. Itt égettek meg önhatalmúlag egy állítólagos gyújtogatót (Szigety Gábor), akinek fejét egy Csorba nevezetű birtokos nemes kardjával kettéhasította. Hozzátartozója volt annak az ügyvédnek, aki Táncsics Mihály leányát vette feleségül.