Havi Magyar Fórum, 2007 (15. évfolyam, 1-12. szám)
2007-02-01 / 2. szám
80 Csehov szerelmei (Új Színház) I Az 1860-ban, az Azovi-tenger partján lévő Taganrogban született és 1904-ben Badenweilerben elhunyt Anton Pavlovics Csehovot a világirodalom úgy tarja számon mint a novella műfajának megújítóját és a „drámaiatlan", vagy cselekmény nélküli, lírai-hangulati dráma megteremtőjét. Alkotói korszakának első felében, a 80'-as években írt egy-két oldalas humoreszkjei mesterien ötvözik a helyzet- és jellemkomikumot, ezek a kis elbeszélések a talpnyaló szolgalelkűséget, a gerinctelen köpönyegforgatást, s az efféle emberi hitványságot gúnyolják ki, teszik nevetségessé. Az 1890-es évtized második felétől elmélyül novelláinak társadalmi, filozófiai tartalma. Írásai főképp a századvégi orosz ember sajátos életérzését fejezik ki: az élet vigasztalan egyhangúságát, a magány fájdalmát. Utolsó éveinek legfontosabb alkotásai a drámák. Ezek hozták meg számára a világhírnevet: a Sirályt 1896-ban, a Ványa bácsit 1897-ben, a Három nővért 1900-ban és a Cseresznyéskertet 1903-ban vitték színre. Darabjait a Moszkvai Művész Színház mutatta be, ebben közrejátszott az is, hogy a színház vezető színésznőjét, Olga Knippert 1901 májusában feleségül vette. Házasságkötéséig Csehova szüleivel és testvéreivel élt együtt a Moszkvától csak pár versztára fekvő melihovói birtokán. A vidékre költözés oka abban rejlett, hogy nyűgösnek érezte a városi életet, és azért volt elkerülhetetlen, mert egészségi állapota romlani kezdett, tüdőbetegségének jelei egyre súlyosabbakká váltak. Nősülése előtt, 1901 elején birtokát és műveinek kiadási jogát eladta, ezeknek árából építtetett magának a napfényes Krím-félszigeten egy villát, és oda költözött. Még 1904-ben, fényes külsőségek közepette megünnepelték 25 éves írói jubileumát, de ez év júniusában már hiába utazott a híres bajor fürdővárosba, nem lehetett rajta segíteni. Csehov környezetében anyjától, nagynénjeitől kezdve a húgain és azoknak barátnőin át a színésznőkig bezárva - számtalan nő élt, s Csehov pedig ott legyeskedett körülöttük, különböző futó kalandokba keveredett, vagy csak flörtölt velük, ők pedig szeretetükkel, csodálatukkal úgy fonták körbe őt, ahogyan a hölgyek a sikeres férfiakat szokták. Csehov viszont ebből a rajongói hadból mindössze három szépséget tüntetett ki figyelmével. Az egyik Lika Mizinova, Marija húgának kedves kecses barátnője, aki gyönyörűen szavalt és énekelt, a másik Lidija Annova, aki férjes asszony volt, de titokban imádta és tisztelte az írót, és végül Olga Knipper, a feleség, a mai értelemben vett sztárdíva. Az Új Színház előadása ennek a három nőnek a visszaemlékezésén alapul. A rendező, Kiss Csaba több, mint 2000 levelet, 2 memoárt és Lidija Anilova kései regényét vette figyelembe, amikor a produkció szövegét megalkotta, aminek a zöme eredeti, csupán néhány sornyi áthidaló rész található az előadásban. A Csehov szerelmeit 2002. március 7-én mutatta be az Új Színház, és ezt a levéljátéknak nevezett drámát azóta is műsoron tartják. Híres írók, költők szerelmi élete nem csak a bulvársajtó érdeklődését kelti fel, de az irodalomtörténészekét is. Nincs ez másképpen Csehov esetében sem, az irodalmárok, de a nagyközönség is szeretné tudni, hogy milyenek lehettek azok a személyek, akik Csehov nőalakjainak mintájául szolgáltak, kik lehetnek az ihletői Másának, Nyinának, Szonjának, Irinának, ezeknek a mozdulásra, változtatásra képtelen lányoknak, asszonyoknak. Csehov életének 15 évét, 29-től 44 éves koráig, azaz alkotói korszakának legérettebb esztendeit öleli föl a darab. A levél nagyon bizalmas, intim része az emberi kapcsolatoknak, a levéltitok szent és sérthetetlen emberi alapjog; a drámában hallható levelek familiáris, azaz magánlevelek, nem epistolák, nem fiktív levelek, sem a nők, sem pedig Csehov nem a nyilvánosságnak szánta őket. Nem csoda, hogy Csehov így kezdi az egyiket: „Nem mutassa meg a leveleimet senkinek!". Ezek után valóban nagy bátorságra vall egy ilyen szokatlan műfajú produkciót létrehozni. És a nézők maradéktalanul örülhetnek a rendező merészségének, mert annak ellenére, hogy csak két színész, a Csehovot alakító Kulka János és a Likát, Lidiját és Olgát megformáló Györgyi Anna van jelen a színpadon, ez a levéljáték lebilincselően izgalmas, egy percig sem unalmas, sőt igencsak érdekfeszítő. Nem a fordulatos cselekmény az, ami ellenállhatatlanul vonzza a publikum tagjait, hanem a magas hőfokon izzó érzelmek hullámzása, a gondolatok gazdag áradása, a hétköznapok szürkeségének és az ünnepnapok színességének változó ritmusa szögezi le a székébe előadásról előadásra azt a 80 embert, aki jegyet vált a darabra. Zeke Edit díszletei is csak jelzésszintűek, a színpad középen egy kanapé, bal oldalán egy öblös fotel, jobb oldalán egy kávézóasztal kap helyet, hol az egyiken, hol a másikon hangzanak el a párbeszédek és a levélrészletek. Jó ilyen darabokat látni, mert nem az intimpistáskodás, a magánéletében való vájkálás izgalma köti le a nézőket, hanem a nagy író eszméinek és az esendő férfi szenvedésének párhuzama. Dr. Petővári Ágnes SZÍNHÁZ Havi Magyar Fórum, 2007. február