Havi Magyar Fórum, 2007 (15. évfolyam, 1-12. szám)

2007-01-01 / 1. szám

Teiresziász A­­ rakodópart alsó kövén ültél Merengve felszín és mély titkain, S a díszkövekbe burkolt lárma­házban Ki bánta, hogy mi bánt, miféle kín? Én itt vigyázok alvilági zajban, Egy mélyre süllyedt Bábel bugyrain, Világtalan jós, vak jövőt belátó, E zűrzavarból kezem - Fel, fel! - int. Majd hű kutyám ha fölvezet a térre, Hol korcs Kérőn mint cseles Oidipusz A horgaskörmű dalos médiával Verseng, hazudni könnyedén ki tud, S a színesdalú Szfinx, a hímnős eblány, Ha veszt is, nem hal meg bánatába, Fölcsap az alkura, s nyitva áll az út: Titkosított bűnök poliszába. De jós szavam ledörgi ím­e korcsot, - Ki lát s nem látja mily fertőben él, Hogy kinek házában él és kikkel él? Hol násztáncot jár, egy pengeél. -S ti, népem jobbjai, megosztva álltak, Hol vérzett a kő az áldozattól? AMÍG E HÁZ NEM MIÉNK - visszhang felel, Poéta, látnok itt hasztalan szól? Németh Károly Az a kisfiú jár el hozzám / Mostanában, nevetve, holtan, / Aki voltam Havi Magyar Fórum, 2007. január 1

Next