Havi Magyar Fórum, 2007 (15. évfolyam, 1-12. szám)
2007-09-01 / 9. szám
78 SZÍNHÁZ gott: - Szegény nyavalyás poéta! Azt képzeli, ilyesmivel lehet a női szíveket megejteni! Többet nem beszéltek erről a dologról. Különben is egy különös eset foglalkoztatta őket. Vajda uram ugyanis kihívta délután a vejét az udvarra: - Gyere csak, Pista! Kimentek és Vajda uram a hóban csizmanyomokat mutatott a vejének. Tegnap reggel vettem észre ezeket a nyomokat. Valaki itt járt az éjjel. Nézd! A kert felől ugrott be a kerítésen át és eljött egészen a pitvarajtóig, aztán megint visszament. És az éjjel megint itt volt, látod, itt a második nyom! Lévai uram összevonta szemöldökét: - Talán valami tolvaj volt? Nem hiányzik az udvarból semmi? Vajda uram a fejét rázta: - Hiszen az a különös, hogy nem! Lévai uram tűnődött kissé, majd azt felelte: - Bizonyosan valamely szerelmes legény leselkedik a szolgálók után! Egy darabig szótlanul néztek egymásra, majd azt kérdezte Lévai uram: - Kinél szokott lenni éjszakánként a pitvarajtó kulcsa? Vajda uram vállat vont: - Ezt az ajtót, amióta itt van, Juli szokta becsukni, a feleséged. A kulcsot pedig a párnája alatt tartja! Ezen az úton hát hiába keresgélünk. Itt csak az segít, ha meglessük a gazembert. Lévai bólintott. Lestek is aztán egész éjjel, de hiába, mert a titokzatos éjszakai látogató nem jelentkezett többé. Ez az esemény teljesen elterelte a figyelmet Csokonairól, akinek a szereplése különben sem igen érdekelte sem Vajda uramat, sem Lévai Istvánt, s akiről nem is beszéltek egymás között egy szót sem. Minek is? Ők jól ismerték Julit és tudták róla, milyen tiszta lelkű és mennyire nem férhet hozzá a gyanúnak még az árnyéka sem. Amiről, remélem, most már Önök is meggyőződhettek, mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim, és belátják azt is, hogy az irodalomtörténet a maga szűkszavúságában is mennyire igazmondó és megbízható. Mert nem esetleges jelenségekből alkotja meg a véleményét, hanem csak világos és félre nem ismerhető adatokból, s amiről írást nem talál, arra azt mondja, hogy nem is létezett, nem történt semmi. És ha történt is? Ugyan minek azt feszegetni? Hát nem teljesen mindegy az ma már Csokonainak is, Lillának is, hogy ki hagyta ott csizmája nyomát a komáromi kertek havában ezelőtt százhúsz és egynéhány esztendővel?" Női hang: Az 1964-ben elhunyt Csathó Kálmánra Fekete István többek közt így emlékezett: „1935- ben kezdődött barátságunk. Ő akkor 54 éves volt, én 35. De az első látogatásnak meleget éreztem három évtized messzeségéből is. Novelláimat vittem hozzá. Nélkülem is befutnál - mondta. De miért is kínlódnál ostoba emberekkel. A kéziratokat elvitte az Új Időhöz és más lapokhoz is. Írjál színdarabot! Bíztatott egyszer, mikor már a Magyar Színház dramaturg igazgatója volt, de egyúttal főrendező is. - Nem írtam még! Próbáld meg, de jó legyen! Megírtam a Hajnalodik első felvonását. Felküldtem Pestre és jött a távirat: A Royal szállóban szobát foglaltunk! Azonnal gyere. A szállóban fejeztem be a darabot, melyet ő rendezett. És akkor megcsodáltam éleslátását minden rossz mozdulattal és éles hallását minden hamis hangsúllyal szemben. Nem csoda, 27 évig volt a Nemzeti Színház rendezője, majd főrendezője. Egy hónap múlva már ott ültem a Magyar Színház rendezői páholyában Csathó Kálmánnal. Mikor felcsattant a taps, nevetve ölelte át vállamat. - Nos, milyen íze van a sikernek? - kérdezte. Igaz és őszinte öröme jobban esett, mint a siker." Ffi hang: Csathó Kálmán már 1928-ban röviden, tömören fogalmazta meg, hogy mi a színész feladata, hivatása. Szavai ma is igazak, érvényesek: „A magyar színésznek temploma legyen a színház, amelybe áhítattal lép be és oltára a színpad. Ott áldozik, de egyúttal csatázik is, naponta megújuló harcot vív zengő, magyar szóval egy maroknyi nemzet fennmaradásáért!" A dokumentum-összeállítás elhangzott 2003. július 12-én délután 16:04-kor a Kossuth Rádióban. (A fenti anyag az eredeti műsor rövidített változata.) Összeállította: Tertinszky Edit Havi Magyar Fórum, 2007. szeptember