Havi Magyar Fórum, 2013 (21. évfolyam, 1-12. szám)
2013-01-01 / 1. szám
Döbrentei Kornél Magyar Invalidus Ambrus Sándor: 1848-as Huszár szobrának avatására Miket művelsz, Föntvaló idomár? Holott időnk is ketrecedben jár, kelepce-mélységben tigrissel hál egyűvézártan orrfacsaró szél, túlnan liliomoktól elalél, cirkusz-játszma minden országhatár. Hová, hová ily menetben huszár, Te, Anonimusz-maszkos Geszta hős, névtelenséggel jelölt ismerős, cella-dobhal vonulsz mióta már, egymagad alakzataként vagy rang, csizmád ütemre dong, magyar szívhang, görög versláb repíthetne téged, talán könnyebb volna ügetésed, e honban mindig vágtatsz vagy bicegsz, ide elme kell, s vaskemény bicepsz. Kiállásod délceg, csákód hetyke, Isten derűvel csapta fejedbe. Kivédhetetlen rajtad a mente, napfonatként, akár ha rád vetne páncélt, önmagadtól is megmentne, álmodj, tente, tente baba, tentézz, mert szemed túlvilágra rettenve Valakivel csak farkasszemet néz. Lám a köpeny, mely mindent eltakart, titka bugyrában a fölcsatolt kard, zsinór-bordák közt a jelen tág távlat, kifakult dögcédulák nyakbani sora semmit se áhít, csak megjelöli árvák árváit, s utódait, se rangjel, se rendjel; kinek elrendelés az anyaga, és benső parancs, hogy vívnia kell, az a póztalan öröklét maga. Lehetne gyalog-baka vagy huszár, közteret nem neveznek el róla, „sej, a lovát kilőtték alóla...", de nem renyhült kezében a kantár, lovát fagy balzsamozta a Donnál. Katona, hát honnan vándoroltál? Ausburg, Muhi, Mohács, Mártény, Arad, tested térkép, a vonal mind varrat, s új kivérzés, minden seb felfakad, vasfüggöny, GULAG, Recsk, orosz hadak, '56, kötél, majd vidám barakk, és máig tartó sortüzek, bajtárs, Havi Magyar Fórum, 2013. január 1