Havi Magyar Fórum, 2014 (22. évfolyam, 1-12. szám)

2014-01-01 / 1. szám

Döbrentei Kornél Keszonban Erőss Zsolt és Kiss Péter Himalája-hódítók emlékére Hegycsúcs és ég nászából nem sarjad korcs, hívd ki a mindenséget, meg nem nyered, merészeld, s magába nyeli énedet. Ember, világtetőre fölhágni gyors, birtokolhatatlan a Himalája, mert egymagas vele a Tudás fája, noha jégszarkofág alatt rostokolsz, - bár kiűzött lángpallos fénnyalábja -, csecsemőként visszagörnyedsz alája, a mennyburkot kiszúró szikár sziklák nem kovakövek, hát honnan a szikrák? Megmászni a végső ormot, hol ha a gyolcs, néhány kiválasztott elszántan halad,­­ hevederek, láncok, kötelek, cövek, ifjak jégcsákánnyal, a hegy meg öreg­­, üzeni a veszteglésbe zsibbasztó sors, feljutni oda csak fohásznak szabad, legyen dühtől dús, tagadás vagy átok, megszállott nemzedékek, kik holdra szálltak, bakancstokon hevesen ülepszik űr­pora, lépéstek csekély, csak helyben szapora. Egyszer föntrekedtek a Himaláján, ínyetek szomjtól repedt vörös márvány, érzi, az út lebénult, nem fut tovább, merszetek kihűtik gleccserarmadák - jégravatali vég, bajtársi árván. Nincs mentség, se felmentés, bár nem volt rest a most tehetetlen legördülő test­­vérerekkel beszőtt sziszifuszi kő, nyüvek, hiénák, keselyűk, mind dögre­­járóknak nem lett emésztő sírgödre, hantrafogható tán honi temető, uzsorazsugorította anyaföld, ha robbanás, mit május élesre tölt, veri szét vermetek, nem innen való romlatlanságtok, élet azt balzsamoz, amit Belétek ojtott a Fentvaló, szűk pupillákban is terjeng a kozmosz. Nem a hegy a gyilkos, nem a hópárduc, sem a lentvilág-vadonban Bagira, Nagyisten zsámolyáig ki, ha feljutsz, s ezt a magasságot méltón kibírja, mérföldjeit önemésztően rója, kirúgatik a sámli­ ég alóla. Két zuhanásnak vakmerő iránya: föl s a le, hazát szolgálhat mindkettő, Havi Magyar Fórum, 2014. január

Next