Havi Magyar Fórum, 2014 (22. évfolyam, 1-12. szám)
2014-01-01 / 1. szám
Döbrentei Kornél Keszonban Erőss Zsolt és Kiss Péter Himalája-hódítók emlékére Hegycsúcs és ég nászából nem sarjad korcs, hívd ki a mindenséget, meg nem nyered, merészeld, s magába nyeli énedet. Ember, világtetőre fölhágni gyors, birtokolhatatlan a Himalája, mert egymagas vele a Tudás fája, noha jégszarkofág alatt rostokolsz, - bár kiűzött lángpallos fénnyalábja -, csecsemőként visszagörnyedsz alája, a mennyburkot kiszúró szikár sziklák nem kovakövek, hát honnan a szikrák? Megmászni a végső ormot, hol ha a gyolcs, néhány kiválasztott elszántan halad, hevederek, láncok, kötelek, cövek, ifjak jégcsákánnyal, a hegy meg öreg, üzeni a veszteglésbe zsibbasztó sors, feljutni oda csak fohásznak szabad, legyen dühtől dús, tagadás vagy átok, megszállott nemzedékek, kik holdra szálltak, bakancstokon hevesen ülepszik űrpora, lépéstek csekély, csak helyben szapora. Egyszer föntrekedtek a Himaláján, ínyetek szomjtól repedt vörös márvány, érzi, az út lebénult, nem fut tovább, merszetek kihűtik gleccserarmadák - jégravatali vég, bajtársi árván. Nincs mentség, se felmentés, bár nem volt rest a most tehetetlen legördülő testvérerekkel beszőtt sziszifuszi kő, nyüvek, hiénák, keselyűk, mind dögrejáróknak nem lett emésztő sírgödre, hantrafogható tán honi temető, uzsorazsugorította anyaföld, ha robbanás, mit május élesre tölt, veri szét vermetek, nem innen való romlatlanságtok, élet azt balzsamoz, amit Belétek ojtott a Fentvaló, szűk pupillákban is terjeng a kozmosz. Nem a hegy a gyilkos, nem a hópárduc, sem a lentvilág-vadonban Bagira, Nagyisten zsámolyáig ki, ha feljutsz, s ezt a magasságot méltón kibírja, mérföldjeit önemésztően rója, kirúgatik a sámli ég alóla. Két zuhanásnak vakmerő iránya: föl s a le, hazát szolgálhat mindkettő, Havi Magyar Fórum, 2014. január