Havi Magyar Fórum, 2016 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2016-01-01 / 1. szám
2 ÉVFORDULÓ 250 éve született FAZEKAS MIHÁLY (1766-1828) Fazekas Mihály főművével a Lúdas Matyival írta be nevét a magyar irodalom történetébe. Fazekas Mihály a Lúdas Matyi költője, a Debrecenből kivirágzó irodalmi kultúra halhaatlanja, a botanika tudósa, a hazai növénytan tudományának egyik fontos alakja. Diószegi Sámuellal együtt írták meg a Füvészkönyvet és bár hivatása szerint nem volt költő, a versírást kulturált lelkű emberhez illő passziónak tartotta. Életében a katonaság családi hagyományként játszott szerepet. Jelentős közéleti férfiúként és természettudósként is maradandót alkotott. 1766- ban született és hatvankét éves korában 1828-ban hagyta itt a földi világot. Ősei vagyontalan katonanemesek voltak, de a közvetlen elődök már debreceni iparos-polgárok. Apja gyógykovács tehát abban az időben félig iparosnak félig fogorvosnak számított. Ő maga a híres Debreceni Kollégium növendéke. Irodalmi és természettudományos érdeklődése is korán kezdődik, ám a feljegyzések szerint nem számít jó tanulónak. Akkoriban a kalandra éhes fiatalemberek előtt nyitva állt a katonaság, így tizenhat éves fővel ő is felcsap huszárnak. Becsülettel teljesít, lassan emelkedik a ranglétrán, közlegény, altiszt, majd hétévi szolgálat után lesz hadnagy, azután főhadnagy. Végigjárja a Habsburgok háborúinak csatatereit, az egyik ujja bánja, melyet elveszít egy ütközetben. Az első évek lelkesedéssel töltik el, ezeket csatadalaiban örökít meg. Táborozásai alatt beleszeret egy moldvai parasztlányba, Ruszándába. A boldogan induló szerelmet szétzilálja a történelem: a katonákat áthelyezik, búcsúzni kell mindörökre Ruszándától. Azután Franciaországban éri el a nagy szerelem: Ameli. Ez sem tart sokáig, menni kell tovább. Ettől az emléktől azonban sohase szabadul. Élete agglegénységben telik, a hölgyek emlékét finom hangú, bánatos szerelmes költeményeiben őrzi. A kilencvenes években, kitelik a szolgálat, leszerel, és nyugdíjas főhadnagyként érkezik vissza Debrecenbe, ahol összebarátkozik Földi Jánossal és Csokonaival. Ez a kör ösztönzi benne a költőt. Világlátottabb volt, mint barátai, és sokat tanult azoknak nagyobb műveltségéből. Legtöbb verse a hazaköltözés és Csokonai halála közti esztendőkre esik. Katonaként együtt élt a parasztlegényekkel, megismerte gondjaikat. Ekkor írt versei hangvétele népies. De ezután népdal formájú költeményeiben és antik formájú verseiben is a nép élete tűnik fel.Ezekben az években írja meg első fogalmazásban a Lúdas Matyit. Sajátosan ironikus hangot ad ennek a humoros történetnek, hogy a népi anekdotaszerűen feldolgozás a klasszikus eposzok hexameterében szólal meg. Ezekben a hexameterekben erőltetés nélkül gördülnek a népi fordulatok. Lúdas Matyi harca Döbrögi úr ellen a jobbágynemesi küzdelem humoros-szatirikus képlete: a parasztlegény megigazulása a gőgösen ostoba földesúrral szemben. Lúdas Matyi elképzelt népi hős, magányos, leleményes harcos, aki egyedül veszi fel a küzdelmet az igazságtalansággal, és furfanggal győz. Döbrögi úr pedig úgy megijed, hogy végül megjavul. Fazekas a művet többször is átdolgozza. Végső formájában 1817-ben jelenteti meg. Tökéletes szerkesztésével, szemléletes jellemzéseivel, mulatságos cselekményvezetésével, gördülő verssoraival és jóízű nyelvével valóban elbeszélő költészetünk egyik múlhatatlan és mindig frissen maradó klasszikusa. Fazekas azonban a természetrajz tudósa volt. Saját kis birtokán - amelyet okos gazdálkodással egyre nagyobbított - kísérletezte ki az okszerű gazdát Havi Magyar Fórum, 2016. január