Havi Magyar Fórum, 2016 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2016-04-01 / 4. szám
52 CATHEDRA PHILOSOPHICA A debreceni tagok között van Csengery Antal, Csokonai Vitéz Mihály, Irinyi János, a gyufa feltalálója, Irinyi József, a Fiatal Magyarország mozgalom tagja, Kuthy Lajos akadémikus, író, Obernyik Károly író, a Tizek Társaságának tagja, Szőnyi Pál akadémikus, aki debreceni tanárként magyarul tanította a matematikát.11 Utoljára említhető Török Pál, az egyházáért mindig bátran kiálló református püspök."2 Nos, ezt a gondolatkört lezárhatjuk azzal, hogy a nyelvművelő mozgalmak a császári nyelvrendelet határozott visszahatásai voltak, s ha a tagokat megnézzük, később nagyon sok volt közöttük a 48-as honvédtiszt, de találunk akadémikusokat és a tudományt más szinten művelőket is. Pedig a protestáns egyházak helyzete egyáltalán nem volt könnyű, s ez természetesen kihatott az iskoláikra is. Az anyagi hátteret szűkítette az 1760- ban kiadott rendelet, mely megtiltotta a szupplikáció és legáció minden nemét. A lelkészi utánpótlást - hazai nem lévén - külföldi egyetemek biztosították. 1725-ben a külföldre utazást útlevélhez kötötték, de ilyet csak nemes kaphatott. 1761-től a jezsuiták jogi fakultására protestánsok is beiratkozhattak, Bécsben pedig orvosi fakultást létesítettek, így a külföldi tanulmányút - a teológusok kivételével - mintegy „feleslegessé" vált. Érthető: nem jó az, ha a magyar értelmiség európai kultúrával találkozik, Európa szellemi elitje meg a magyar szellemi elittel. Most pedig vessük egy pillantást vendéglátónk, Nyíregyháza evangélikus iskoláira. 1753-ban gr. Károlyi Ferenc Szarvasról, Csabáról, Mezőberényből és Orosházáról 300 evangélikus családot telepít ide. Ezzel kezdődik az evangélikus egyház története,melynek mindjárt az első évben tanítója is volt: Johannidesz Márton.13 A zaklatások mégis csak II. József alatt szűnnek meg. 1784-ben kezdhetik el templomuk építését, 1789-ben az iskolát építenek. 1806-ban az elemi iskola után indul meg a gimnáziumi képzés. A tanyai iskolák működésének kezdete 1863. Az iskolák működését 1841-től az ismert zayugróci tanterv szabályozta, amely azonban nem lett hosszú életű az ismert történések miatt. Ezek után térjük át a protestáns egyházak iskoláinak működésére, különös tekintettel a népiskolákat nagyon is felkaroló tiszántúli reformátusokra. Ha egy ország vezetői szívükön viselik a tanügy érdekeit, az általuk hozott intézkedések mindig pozitívan befolyásolják az oktatásügy működését, s az embernevelés terén elért eredmények viszont valamennyi más területen jótékonyan éreztetik hatásukat. A megállapodás fordítva is igaz: egy ország tönkretételének első, de annál biztosabb kezdő lépése a tanügy elbizonytalanítása, majd a liberális káoszt biztosan követi a működésképtelenség. Magyarországon - mint más európai országokban - történelmi tradíció volt, hogy az iskolákat az egyházak működtették. A felvilágosult abszolutizmus - Mária Terézia és II. József - azonban elérkezettnek látta az időt, hogy a külügy, a hadügy és a gazdaságpolitika után az embernevelés terére is kiterjeszszék az udvar befolyását. A híres mondás: „a tanügy, politikum" értelmében nemcsak Istent félő, de alattvalónak is lojális ember kinevelése volt a cél. Nos, ez önmagában nem lenne hiba, hiszen az országot felelősen vezetők megérdemelik a lojalitást. A 18. század Magyarországa azonban nélkülözte ezeket a felelős vezetőket, a magyarság vére idegen érdekekért hullott, verejtéke idegeneket gazdagított. Az ünnepélyes honfiúsítással - indigenatus solennis - magyar nemessé fogadott idegeneket csak birtokuk kötötte az országhoz, annak nyelvét nem beszélték, jövedelmük a külföldet gazdagította. Tompa Mihály írja az „Egy valóságos magyar gróf" című versében: „Bécsben szülték a világra, Párizsban nevelkedett, Londonban nősült, Sa guta Nápolyban ütötte meg." Az ország hivatalos nyelve a latin, a nemzeti ellenállást a vármegyék zsíros bőségbe menekülő, ám pénztelen köznemessége képviseli, a magyar nyelv fennmaradásáért legtöbbet a magyarul tanító, egyházi fenntartású népiskolák tettek. Felmerül a kérdés: miért emeltem ki akkor a protestáns egyházakat? Nos, elég ránézni a népiskolákat bemutató térképre, ahol protestánsok vannak többségben, több a népiskola is. Erdély románok lakta része fehér folt, de hasonlóan ritkák az iskolák a szlovákok lakta északon is. A Dunántúlon valamivel jobb a helyzet, de pl. Somogy megye kaposi járásában volt 14 község, ahol volt egyházi szolgálatot végző katolikus tanító, de tanítói munkát nem végeztek. Zala megyében Fináczy szerint „36 tanítónak nem volt egyetlen tanítványa sem." 14 Ezzel szemben a református többségű Tiszántúlon jószerivel nem akadt nemcsak mezőváros, de jobbágyközség sem, melynek ne lett volna valamilyen szintű iskolája. Milyen szinten tanítottak ezekben az iskolákban? Milyen volt a tanítóság megbecsültsége? Hogyan szolgálták ezek az iskolák a - modern kifejezéssel élve - az egészséges társadalmi mobilitást? Volt- e kitörési lehetősége a jó eszű jobbágy gyermekeknek? Mit adtak tehát ezek a templom által irányított iskolák a magyarságnak? Előadásomban ezekre a kérdésekre fogok kitérni, előbb azonban vegyük szemügyre az országos irányítás népiskolákkal kapcsolatos véleményét. Johann Anton Pergen gróf, Mária Terézia államminisztere, a későbbi rendőrminiszter. A legalacsonyabb rendek és a lakosság legalsó osztályai közt, amelynek a legkellemetlenebb, legkeményebb és csekély értelmi képzést kívánó munkák vannak rendeltetve, a tanítást elegendő csak a legszükségesebbre korlátozni. Sőt, az államra nézve egyenesen az látszik kívánatosnak, hogy ezeknek az em Havi Magyar Fórum, 2016. április