Havi Magyar Fórum, 2016 (24. évfolyam, 1-12. szám)

2016-04-01 / 4. szám

52 CATHEDRA PHILOSOPHICA A debreceni tagok között van Csengery Antal, Csokonai Vitéz Mihály, Irinyi János, a gyufa feltalá­lója, Irinyi József, a Fiatal Magyarország mozgalom tagja, Kuthy Lajos akadémikus, író, Obernyik Károly író, a Tizek Társaságának tagja, Szőnyi Pál akadé­mikus, aki debreceni tanárként magyarul tanította a matematikát.11 Utoljára említhető Török Pál, az egyházáért mindig bátran kiálló református püspök."2 Nos, ezt a gondolatkört lezárhatjuk azzal, hogy a nyelvművelő mozgalmak a császári nyelvrendelet határozott visszahatásai voltak, s ha a tagokat meg­nézzük, később nagyon sok volt közöttük a 48-as honvédtiszt, de találunk akadémikusokat és a tu­dományt más szinten művelőket is. Pedig a protestáns egyházak helyzete egyáltalán nem volt könnyű, s ez természetesen kihatott az is­koláikra is. Az anyagi hátteret szűkítette az 1760- ban kiadott rendelet, mely megtiltotta a szupplikáció és legáció minden nemét. A lelkészi utánpótlást - hazai nem lévén - külföldi egyetemek biztosították. 1725-ben a külföldre utazást útlevélhez kötötték, de ilyet csak nemes kaphatott. 1761-től a jezsuiták jogi fakultására protestánsok is beiratkozhattak, Bécsben pedig orvosi fakultást létesítettek, így a külföldi tanulmányút - a teológu­sok kivételével - mintegy „feleslegessé" vált. Érthető: nem jó az, ha a magyar értelmiség európai kultúrával találkozik, Európa szellemi elitje meg a magyar szel­lemi elittel. Most pedig vessük egy pillantást vendéglátónk, Nyíregyháza evangélikus iskoláira. 1753-ban gr. Károlyi Ferenc Szarvasról, Csabáról, Mezőberényből és Orosházáról 300 evangélikus családot telepít ide. Ezzel kezdődik az evangélikus egyház története,melynek mindjárt az első évben tanítója is volt: Johannidesz Márton.13 A zaklatások mégis csak II. József alatt szűnnek meg. 1784-ben kezdhetik el templomuk építését, 1789-ben az iskolát építenek. 1806-ban az elemi iskola után indul meg a gimnáziumi képzés. A tanyai iskolák működésének kezdete 1863. Az iskolák működését 1841-től az ismert zayugróci tanterv szabályozta, amely azonban nem lett hosszú életű az ismert történések miatt. Ezek után térjük át a protestáns egyházak iskolá­inak működésére, különös tekintettel a népiskolákat nagyon is felkaroló tiszántúli reformátusokra. Ha egy ország vezetői szívükön viselik a tanügy érdekeit, az általuk hozott intézkedések mindig po­zitívan befolyásolják az oktatásügy működését, s az embernevelés terén elért eredmények viszont va­lamennyi más területen jótékonyan éreztetik hatá­sukat. A megállapodás fordítva is igaz: egy ország tönk­retételének első, de annál biztosabb kezdő lépése a tanügy elbizonytalanítása, majd a liberális káoszt biztosan követi a működésképtelenség. Magyarországon - mint más európai országokban - történelmi tradíció volt, hogy az iskolákat az egy­házak működtették. A felvilágosult abszolutizmus - Mária Terézia és II. József - azonban elérkezettnek látta az időt, hogy a külügy, a hadügy és a gazda­ságpolitika után az embernevelés terére is kiterj­esz­­szék az udvar befolyását. A híres mondás: „a tanügy, politikum" értelmében nemcsak Istent félő, de alatt­valónak is lojális ember kinevelése volt a cél. Nos, ez önmagában nem lenne hiba, hiszen az országot felelősen vezetők megérdemelik a lojalitást. A 18. század Magyarországa azonban nélkülözte ezeket a felelős vezetőket, a magyarság vére idegen érde­kekért hullott, verejtéke idegeneket gazdagított. Az ünnepélyes honfiúsítással - indigenatus solennis - magyar nemessé fogadott idegeneket csak birtokuk kötötte az országhoz, annak nyelvét nem beszélték, jövedelmük a külföldet gazdagította. Tompa Mihály írja az „Egy valóságos magyar gróf" című versében: „Bécsben szülték a világra, Párizsban nevelkedett, Londonban nősült, S­a guta Nápolyban ütötte meg." Az ország hivatalos nyelve a latin, a nemzeti el­lenállást a vármegyék zsíros bőségbe menekülő, ám pénztelen köznemessége képviseli, a magyar nyelv fennmaradásáért legtöbbet a magyarul tanító, egy­házi fenntartású népiskolák tettek. Felmerül a kérdés: miért emeltem ki akkor a protestáns egyházakat? Nos, elég ránézni a népiskolákat bemutató térképre, ahol protestánsok vannak többségben, több a nép­iskola is. Erdély románok lakta része fehér folt, de hasonlóan ritkák az iskolák a szlovákok lakta északon is. A Dunántúlon valamivel jobb a helyzet, de pl. Somogy megye kaposi járásában volt 14 község, ahol volt egyházi szolgálatot végző katolikus tanító, de tanítói munkát nem végeztek. Zala megyében Fináczy szerint­­ „36 tanítónak nem volt egyetlen tanítványa sem." 14 Ezzel szemben a református többségű Tiszántúlon jószerivel nem akadt nemcsak mezőváros, de job­bágyközség sem, melynek ne lett volna valamilyen szintű iskolája. Milyen szinten tanítottak ezekben az iskolákban? Milyen volt a tanítóság megbecsültsége? Hogyan szolgálták ezek az iskolák a - modern kifejezéssel élve - az egészséges társadalmi mobilitást? Volt- e kitörési lehetősége a jó eszű jobbágy gyermekeknek? Mit adtak tehát ezek a templom által irányított iskolák a magyarságnak? Előadásomban ezekre a kérdésekre fogok kitérni, előbb azonban vegyük szemügyre az országos irá­nyítás népiskolákkal kapcsolatos véleményét. Johann Anton Pergen gróf, Mária Terézia állam­minisztere, a későbbi rendőrminiszter. A legalacso­nyabb rendek és a lakosság legalsó osztályai közt, amelynek a legkellemetlenebb, legkeményebb és csekély értelmi képzést kívánó munkák vannak rendeltetve, a tanítást elegendő csak a legszükségesebbre korlátozni. Sőt, az államra nézve egyenesen az látszik kívánatosnak, hogy ezeknek az em­ Havi Magyar Fórum, 2016. április

Next