Havi Magyar Fórum, 2016 (24. évfolyam, 1-12. szám)

2016-07-01 / 7. szám

TANULMÁNY Jópában." Konstantinápoly 1453. évi eleste kapcsán indokolt utalnom arra, hogy a korabeli magyar po­litika a görögök iránti együttérzés jegyében létezett, hiszen még hat évtizeddel később, 1514-ben is Kons­tantinápoly felszabadítását tűzte ki Dózsa György, aki a törökök elleni keresztes hadjárat megindítására Bakócz Tamástól kapott felhatalmazást. Érdemes az 1453-1514 közötti időszak történéseit abban a tekin­tetben is felvázolni, melyek a korabeli magyar-görög kapcsolatrendszer jegyében is meghatározóak voltak. Konstantinápoly eleste után két évvel, 1455-ben Vitéz János a kor nagy feladatáról, a törökök elleni európai összefogás szükségességéről akként fogal­mazta meg egy szónoki beszédében „Magyarország üzenetét", azaz katonai támogatást, együttműködést jelentő kérését a nyugati világ felé, hogy (Konstan­tinápoly 1453. évi eleste után 2 évvel Magyarország még) „nem osztozik ugyan még Görögország sorsában, de osztozik gondjaiban". E beszédében Vitéz János „a görögök Szenvedéseinek" bemutatásával kívánta a közös európai fellépést elérni, mert a törökök elleni „harc ezért szent".­ Megítélésem szerint ez az „osztozik gond­jaiban" magyar humanista gondolat a középkori ma­gyar-görög kapcsolatrendszerből fakadt, és a sorsközösség évszázados történelmi tapasztalataiban gyökeredzett: e körben érdemes arra utalnom, hogy már az 1176. évi myriokephaloni csatában az egyesült görög-magyar sereg küzdött meg a kis-ázsiai szeld­­zsuk-törökökkel. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy Vitéz János jelentősége a korabeli magyar­görög személyes kapcsolatokban is tetten érhető! Vitéz János többször vendégül látta a ciprusi görög Podocataro Filippo humanistát Váradon.­ Koszto­lányi György (alias Georgius Polycarpus; 7-1489., Róma) Vitéz János pártfogoltjaként tanult Ferrará­­ban, később Mátyás király diplomatájaként tevé­kenykedett. Kosztolányi György elvette Georgiosz Trapezuntiosz (1396-1486) görög humanista görög tudós leányát.7 Georgiosz Trapezuntiosz (1395-1484) krétai származású görög humanista, arisztoteliánus filozófus köréhez tartozott Osztfi Miklós esztergomi kanonok.8 A Besszarionnal kiváló kapcsolatban lévő, itáliai göröggé lett konstantinápolyi Ioannész Argü­­ropulosz (1410-87) kapcsolatban volt Vitéz Jánossal, tervbe volt véve e görög tudós Magyarországra való meghívása 1471-ben.­ Vitéz János fentebb említett, 1455. évi beszédének időszerűségét mutatja, hogy 1 évvel később Magyarország is végveszélybe került, itt lényeges kiemelnem, hogy erre a Konstantinápoly elestét követő harmadik évben került sor, ami jól mutatja a török haderő rettenetes voltát. Fontos hangsúlyoznom, hogy miként 1453-ban a görögök, úgy 1456-ban a magyarok sem kaptak semmiféle se­gítséget a nyugat-európai államoktól a törökök elleni harcban. „1456-ban II. Mehmed szultán kísérelte meg Nándorfehérvár ostromát." „Szilágyi Mihály vitézeinek kitartása, Hunyadi János segélyhadának elszántsága és a Kapisztrán János által gyűjtött kereszteshadak halált meg­vető bátorságai voltak a meghatározóak a vár meg­védésében. Július 4-én kezdődött az ostrom, s 22-én este már menekülésszerűen vonult vissza a szultán." Thuróczi János a krónikájában ezeket rögzítette: a török szul­tánt, aki maga akart uralkodni az egész földkerekségen", Nándorfehérvárnál „paraszti kéz verte le, járatosabb a kapu, mint a fegyver forgatásában", és a török „búsan, és csendjében, rútul futamodott meg" a vár falai alól.10 Itt utalok arra, hogy a XI-XII. századi görög-magyar határ emléke a XV század közepén a magyar politikai közgondolkodásban még jelen volt! Hunyadi János kormányzó 1447. október 12-én kelt oklevelében megemlíti a Vaskapunál, a „havasalföldi síkságon", va­lamint „a régi görög birodalom határainál" („scilicet in confinibus Românie") vívott törökellenes csatákat.11 Várna, Konstantinápoly és Nándorfehérvár csatái a korabeli magyar-görög sorközösség fontos törté­nelmi emlékei­ Források I. A „Peloponnészosz félsziget védelmére" épített „görögországi fal" (1418) 1 Mályusz Elemér — Borsa Iván: Zsigmondkori oklevéltár VI. (1417-18) (Magyar Országos Levéltár ki­adványai, II. Forráskiadványok 32. Budapest, 1999. 654. o.; Engel Pál közlése.;2 Mályusz Elemér: Zsig­mondkori oklevéltár II. (1400-1410): Első rész (1400-1406). Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok, 3. Budapest, 1956.448. o.;3 Korai magyar történeti lexikon. (9-14. század). Főszerkesztő Kristó Gyula. Bp., 1994.84. o.;4 Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme. Bp., 1929.;5 Magyar­­ország történeti kronológiája I. A kezdetektől 1526-ig. Főszerkesztő Benda Kálmán. Bp., 1981. 230., 233., 234. o.;6 Mályusz Elemér — Borsa Iván: Zsigmondkori oklevéltár VII. (1419-20). Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok. 37. Budapest, 2001. 301. o.;7 Mályusz Elemér — Borsa Iván: Zsigmondkori oklevéltár VII. (1419-20). Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 37. Budapest, 2001. 301. o.;8 Balanyi György: Papok és hívek. In.: Domanovszky Sándor: Magyar mű­velődéstörténet.; 9 Ágoston Gábor: A kezdetektől a török uralom végéig. Budapest-történet. In.: Budapesti Negyed, 20-21.1998. nyár-ősz. 19. o.;10 Váralljai Csocsány Jenő: A magyar monarchia és az európai re­neszánsz. Pomáz, 2005. 54. o.; II. Hunyadi János jelentősége a filhellén magyar és hungarofil görög kapcsolatokban ! Muráti Lili - Sztárlexikon - Starity.hu. starity.hu/sztarok/murati-lili/eletrajz/- letöltve 2015. március 14-én.­2 Muráti Frigyes - Első Magyar Festményszakértő Iroda, www.biralat.hu/muveszek/murati_fr­- Havi Magyar Fórum, 2016. július 11

Next