Havi Magyar Fórum, 2017 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2017-09-01 / 9. szám
egyéníteni a történelmi Magyarország minden töredékét. Úgy, hogy ez minden fajnak, minden egyénnek több jogot, szabad fejlődést, nagyobb jólétet és gazdagabb kultúrát fog jelenteni. IV L'année terrible1141: 1867 és következményei Ez az emberien és magyarul gyönyörű fejlődés, a magyar psziché e hatalmas életbe lombosodása egyszerre tragikus véget ért. Ezernyolcszáznegyvennyolcban a magyarság fegyverhez kényszerült, hogy e fejlődés szabad menetét megvédje. Ezernyolcszáznegyvenkilencben az idegen pata eltaposta a magyar élet minden életbe szökő csíráját. Szent István koronájának birtoklója könyörtelen bosszúval börtönöztette, tiportatta, koldussá tette, gyilkoltatta Szent István országának magyarjait. És mégsem ez volt a legnagyobb tragédia. A legyilkolt nemzedék helyébe új serked a magyar nő csókjából. A letiport vetésű földet új kenyérre töri fel az eke. A börtön nem csak fojt, de gyűjti a jövő roppant lélegzetét. Az elnyomás nem csak pusztít, de készíti elő a megfizetők szolidaritását. A legnagyobb tragédia e tragédia végén jött: 1867. Miért tartom ezt az évet az ezeréves európai magyar történelem legvégzetesebb dátumának? Következményeiben a legirtózatosabbnak, a magyar halál egyetemes megszervezőjének. A széttépett ország, a világba szétszórt magyarság, a ma minden magyar nyomorúsága és minden képzeletet túlrontó mártíriuma, logikus, szükségszerű, elmaradhatatlan következménye ennek az évnek. A Tiszák 1151 előtt újra a szentistváni feladat állott: a legázolt, vérbe és nyomorúságba fullasztott országból modern európai államot csinálni. Modern iparral és kereskedelemmel, modern hitelélettel, modern városokkal és sajtóval. Mit kellett volna tenni? Ha a Tiszákban a faji pszichének olyan mély indítása és olyan új életet adó hatalmas elképzelése lett volna, mint a mai Törökország Kemáljában, vagy a mai Olaszország Mussolinijában, erre a kérdésre egyetlenegy organikus felelet lett volna. Hiszen ezt a feleletet ki lehetett volna olvasni a fennebb vázolt százéves magyar fejlődésből. Nagy türelemmel, száz évre előtekintő politikával beidegezni az új történelmi élet szükséges folyamatait a magyarságba. Intézmények rendszerével ránevelni a magyarságot az új demokratikus verseny minden feladatára. Megszervezni az egész magyarságot életérdekeik természetes közössége szerint, hogy tudjanak a maguk lábán életet és kultúrát építeni, védekezni, kezdeményezni, felelősséget elvállalni, életjogaikat kifejleszteni. Hogy semmi idegen hatalom, semmi történelmi katasztrófa ne találja a magyarságot készületlenül. Az így megszervezett társadalmi osztályok egységét egy új, életérdekeiknek megfelelő ideológiával, s közös nagy nemzeti feladatok kitűzésével biztosítani. Hazát adni a magyarság roppant tömege, a paraszt alá egy évszázadra kidolgozott tervszerű földpolitikával. Biztosítani, hogy az újból kibomló magyar élet az élet minden terén főbb irányító helyein magyar pszichében valósuljon meg. Igen ám, de ott volt a nagy feltétel: ezt az életet úgy kell megcsinálni, hogy az idegen dinasztia érdekeinek megfeleljen. Dinasztikus politikát kell csinálni. Mi lett az eredmény? A ma megölte a holnapot. Mindenik ma megölte mindenik holnapot. A Tiszák legfőbb politikai programja: ma is miénk legyen mindenáron a hatalom, ma is legyen pénz az államüzlet és pártbefektetés céljaira. Az egész új magyar élet megépítésénél tehát az lett a fő szempont, hogy az újonnan meginduló élet a Tiszák hatalmát jelentse minden mozzanatában, s bő csatornákon hozza a pénzt a dinasztia és kormány szükségeihez. Ez aztán meghatározta azt is, hogy milyen elemeket választ ki az új életrendszer a hatalomra, az irányításra, a vagyonszerzésre, élet és jövő hódítására. A magyarság, melynek majdnem minden családja őrzött a földben legalább egy számonkérő holtat még fakadó vérrel minden sebében, nem tudta szörnyű szenvedéseit, meggyaláztatását s a hóhér kurzus borzalmait elfelejteni az eskütéri dombra lovagolás kápráztatóvá szcenírozott jelenetétől. Elduzzogott, félre fájt az új élet feladataitól. De ha ezt nem is tette volna, az állások elnyerésénél, a szerepek kiosztásánál üres maradt volna a marka. Akit tegnap megkorbácsoltunk, azt nem szívesen hívjuk meg ma támogatásunkra. Az idegen dinasztia és kormánya nemigen hívhatták egy új, dinasztikus Magyarország megépítésére azt a magyarságot melynek eddig ez a dinasztia halálos pusztítást jelentett. A magyar szükségszerűen megint csak megbízhatatlan lett politikailag Magyarországon. De nem is volt szükség rájuk. Mindenünnen tolongtak az idegen elemek, hogy az újból feltárt Kalifornia kitermeléséhez felajánlják szolgálataikat a Tiszáknak. Germánok, zsidók, szlávok minden isten csodáják. A bürokrácia, az egyetemek, a tudomány és közoktatás, s az egyház hatalmi és irányító helyei inkább germánok, kisebb részben szlávok közt osztatnak el. Az ipar, kereskedelem és sajtó hatalmas életvárait jelentékenyebb részben a zsidóság építi meg magának. Ezek az élet minden terét elömlő mindenféle idegenek lesznek most a mértékadó, a hazafiságot gyártó magyarok, sőt már ekkor is: jobbmagyarok. Mert jó, jobb és legjobb magyar lenni egyszerűen és csak csupán annyi mint: szőrőstőlböröstől, süketen-vakon, vagy helyesebben, szemesen és okos szimattal. Tisza-párti és dinasztikus érzelmű lenni. És mert a Tiszák hatalma sem tudta azt megtenni, hogy a szilvafákon kókuszdiók teremjenek, természetes, hogy ezek az idegen fajok a magyar élet minden terén saját pszichéjüknek megfelelő életformákat, saját gyomrukhoz való ideológiát, szóval: saját organikus törvényeik és szükségeik szerint való élet- 30 Havi Magyar Fórum, 2017. szeptember