Havi Magyar Fórum, 2017 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2017-10-01 / 10. szám
TANULMÁNY delegációt, mely az egyeztetéseket lefolytatja. A Balközép képviseletében ekkor Tisza Kálmán kért szót. Lényegében garanciákat kért arra vonatkozóan, hogy „a közös ügyek örvénye" a másik oldalról „veszélyesebbé tétetni nem szándékoltatik". Nyilvánvaló volt, hogy a birodalom másik felének törvényhozása előzetesen nem vállal semmiféle kötelezettséget a magyar javaslatok elfogadására. A Szélsőbal részéről Bobory Károly (Cegléd, 1807. március 1. - Nagykáta, 1879. június 15.) hittudósképviselő fejtette ki frakciója álláspontját. Cegléd neves országgyűlési képviselője határozottan leszögezte: "... én és elv rokonaim a közös fejedelmen kívül Ausztriával soha közös ügyet el nem ismertünk", ezért a delegációk létrehozásában nem kívánunk részt venni. Boboryt, Böszörményi László képviselőtársa követte a vitában. Osztotta Tisza Kálmán fenntartásait. Szerinte Bécs attól tart, mivel „még ma sincs az engedél mérve meghatározva, a mi alkotmányunk szerint", ezért tartózkodó. Nem biztosak a magyar álláspontban az államadósság vállalásának mértékét illetően sem, illetve „az összes közös érdekűeknek nevezett kérdésekkel, melyek közt a pénzláb, vasútnak, s adórendszer is említetteik". (A „pénzláb"eredendően egy pénzverési szabvány volt, amely meghatározta, hogy egy egységnyi nemesfémből hány darab érmét lehet verni, valamint az érmék ötvözetének finomságát. Lényegében a valuta értékdefinícióját jelenti.) Az 1867. június 28-i ülés szintén a szélsőbal képviselők felszólalásairól volt nevezetes, mert Böszörményit elvbarátja Csiky Sándor követte. Eger városának képviselője képviselőházi felszólalásában leszögezte - élete végéig e véleményét soha nem módosítva -, „olyan közös ügyeket, amelyek Magyarországot az osztrák tartományokkal közösen terhelnék, se hazám törvényeiből kinézni, se soha a történelemből megtanulni képes nem lévén, azokhoz... nem szólhatok, mert én ilyeneket nem ismervén..." Noha „az én hozzájárulásom nélkül is meghozott törvényről van szó, de törvénytisztelő vagyok - tette hozzá - s elmondta kifogásait. Szerinte a közösügyi törvény 67. és az 55-60. §-ban nincs kellően konkretizálva: a delegátusok útján kell meghatározni az államadósság átvállalásának quótáját. Egyébként is hazánk alkotmánya „teljesen helyreállítva nincs", Horvátország képviselői „az országgyűlésben való részvételre meghívva sincsenek". Erre többen közbekiabáltak, s oly zaj támadt, hogy külön meg kellett Csikynek kérni képviselőtársait, „méltóztassanak türelemmel lenni". Látva az izzó vitát, Deák Ferenc kért szót. Jó taktikusi képességét most is ügyesen kamatoztatta, világossá tette a vitát. A kormány határozati javaslatát kettébontotta: az egyik a quóta megállapítását szabályozza. Erre nézve az a teendő, hogy a magyar országgyűlés és a Lajtán túli területek is állítsanak ki küldöttséget, mely meghatározza az arányt, s előterjeszti azt a saját országgyűlésük elé megfontolásra. A másik vitakérdés a delegációk hatásköre, mely a külügy és a hadsereg pénzügyeire terjed ki. Sikertelen egyeztetés esetén az uralkodó dönt - mondotta. Az államadósság kérdése nem tartozik a delegációk hatáskörébe. Csiky képviselőtársa tévesen „egy tekintet alá veszi" a küldöttséget és a delegációt - mondta Deák. A közelgő nyári szünetre való tekintettel pártolná a küldöttség mielőbbi megválasztását, mert az 1868- as állami költségvetést nem lehetséges kidolgozni anélkül, hogy nincs eldöntve a qvóta és az államadóságokból való részesedés aránya. Az utóbbit kormányszinten kell kidolgozni, vita esetén nem az uralkodó dönt, hanem a két törvényhozás küldöttségei, hiszen a „kölcsönös felvilágosítás, kölcsönös kapacitáció szokott egyességre vezetni" - mondta. Érezte Deák, hogy a magyar ellenzék garanciákat kérő észrevételei nem teljesen alaptalanok, ezért pontosítást javasolt a kormány előterjesztéséhez. Az eredeti javaslat szerint „az országos küldöttség feladata lesz az Őfelsége többi országai törvényhozása által kiküldendő választmánnyal... előzetes értekezésbe bocsátkozni". Az itt kialakult álláspontot kell a törvényhozás elé terjeszteni. Deák ide szúrná be, hogy a kormány „saját javaslatával együtt terjeszti elő az országgyűlésnek". Természetesen Deák javaslatát azonnal támogatta Lónyay Menyhért pénzügyminiszter. Tisza Kálmán fenntartotta korábbi álláspontját, mely szerint helyteleníti, hogy küldöttség után érintkezzenek az örö Deák Ferenc képviselő.