Havi Magyar Fórum, 2017 (25. évfolyam, 1-12. szám)

2017-10-01 / 10. szám

TANULMÁNY delegációt, mely az egyeztetéseket lefolytatja. A Bal­közép képviseletében ekkor Tisza Kálmán kért szót. Lényegében garanciákat kért arra vonatkozóan, hogy „a közös ügyek örvénye" a másik oldalról „ve­szélyesebbé tétetni nem szándékoltatik". Nyilvánvaló volt, hogy a birodalom másik felének törvényhozása előzetesen nem vállal semmiféle kötelezettséget a magyar javaslatok elfogadására. A Szélsőbal részéről Bobory Károly (Cegléd, 1807. március 1. - Nagykáta, 1879. június 15.) hittudós­­képviselő fejtette ki frakciója álláspontját. Cegléd neves országgyűlési képviselője határozottan leszö­gezte: "... én és elv­ rokonaim a közös fejedelmen kívül Ausztriával soha közös ügyet el nem ismer­tünk", ezért a delegációk létrehozásában nem kívá­nunk részt venni. Boboryt, Böszörményi László képviselőtársa kö­vette a vitában. Osztotta Tisza Kálmán fenntartásait. Szerinte Bécs attól tart, mivel „még ma sincs az en­gedél mérve meghatározva, a mi alkotmányunk szerint", ezért tartózkodó. Nem biztosak a magyar álláspontban az államadósság vállalásának mértékét illetően sem, illetve „az összes közös érdekűeknek nevezett kérdésekkel, melyek közt a pénzláb, vas­útnak, s adórendszer is emlí­tetteik". (A „pénzláb"eredendően egy pénzverési szabvány volt, amely meghatározta, hogy egy egységnyi nemesfémből hány darab érmét lehet verni, valamint az érmék ötvözetének finomságát. Lényegében a valuta értékdefinícióját jelenti.) Az 1867. június 28-i ülés szintén a szélsőbal képviselők felszólalásairól volt nevezetes, mert Bö­szörményit elvbarátja Csiky Sándor követte. Eger városának képviselője képviselőházi felszólalásában leszögezte - élete végéig e véleményét soha nem módosítva -, „olyan közös ügyeket, amelyek Magyaror­szágot az osztrák tartományokkal közösen terhelnék, se hazám törvényeiből kinézni, se soha a történelemből meg­tanulni képes nem lévén, azokhoz... nem szólhatok, mert én ilyeneket nem ismervén..." Noha „az én hozzájá­rulásom nélkül is meghozott törvényről van szó, de törvénytisztelő vagyok - tette hozzá - s elmondta kifogásait. Szerinte a közösügyi törvény 67. és az 55-60. §-ban nincs kellően konkretizálva: a delegá­tusok útján kell meghatározni az államadósság át­vállalásának quótáját. Egyébként is hazánk alkot­mánya „teljesen helyreállítva nincs", Horvátország képviselői „az országgyűlésben való részvételre meg­hívva sincsenek". Erre többen közbekiabáltak, s oly zaj támadt, hogy külön meg kellett Csikynek kérni képviselőtársait, „méltóztassanak türelemmel lenni". Látva az izzó vitát, Deák Ferenc kért szót. Jó taktikusi képességét most is ügyesen kamatoztatta, világossá tette a vitát. A kormány határozati javaslatát kettébontotta: az egyik a quóta megállapítását szabályozza. Erre nézve az a teendő, hogy a magyar országgyűlés és a Lajtán túli területek is állítsanak ki küldöttséget, mely meg­határozza az arányt, s előterjeszti azt a saját országgyűlésük elé megfontolásra. A másik vitakér­dés a delegációk hatásköre, mely a külügy és a had­sereg pénzügyeire terjed ki. Sikertelen egyeztetés esetén az uralkodó dönt - mondotta. Az államadós­ság kérdése nem tartozik a delegációk hatáskörébe. Csiky képviselőtársa tévesen „egy tekintet alá veszi" a küldöttséget és a delegációt - mondta Deák. A közelgő nyári szünetre való tekintettel pártolná a küldöttség mielőbbi megválasztását, mert az 1868- as állami költségvetést nem lehetséges kidolgozni anélkül, hogy nincs eldöntve a qvóta és az állam­­adóságokból való részesedés aránya. Az utóbbit kor­mányszinten kell kidolgozni, vita esetén nem az uralkodó dönt, hanem a két törvényhozás küldött­ségei, hiszen a „kölcsönös felvilágosítás, kölcsönös kapacitáció szokott egyességre vezetni" - mondta. Érezte Deák, hogy a magyar ellenzék garanciákat kérő észrevételei nem teljesen alaptalanok, ezért pontosítást javasolt a kormány előterjesztéséhez. Az eredeti javaslat szerint „az országos küldöttség feladata lesz az Őfelsége többi országai törvényho­zása által kiküldendő választmánnyal... előzetes ér­tekezésbe bocsátkozni". Az itt kialakult álláspontot kell a törvényhozás elé terjeszteni. Deák ide szúrná be, hogy a kormány „saját javaslatával együtt terjeszti elő az országgyűlésnek". Természetesen Deák javaslatát azonnal támogatta Lónyay Menyhért pénzügyminiszter. Tisza Kálmán fenntartotta korábbi álláspontját, mely szerint hely­teleníti, hogy küldöttség után érintkezzenek az örö­ Deák Ferenc képviselő.

Next