Hazai Tudósítások, 1806. 2. félév (1-52. szám)
1806-08-16 / 14. szám
A’ monumentum’ felső részében pedig a’ Leperút és közönségesebb neve: Pillangó) — fog lepdesni. A’ márványt Zsidó adja hozzá, és Csereinek ajándéka lészen. ,, Méltán tiszteli a’ Maradék a’ Dalköltő’ medenczéjét, kit a’ Mű,, zsák önn magok szentelének Papjokká, hogy a’ Világnak erköltsöt ,,’s feddhetetlenséget tanítson. Az ő dicsősége fogyatlan fényben raj,gyog, míg az ádáz Vérengező’ tropéumi porban sorvadnak, ’s a’ tu,,nya Uralkodó’ sírboltja széljelomolva áll a’ sivatag puszta’ közepén, ,, elborítva hideg mohhal ’s vad tövissel; gyakorlatlan pihenője a’ meg tévedt Utazónak.“ Ezt mondja az én Gessznerem az Ábel’ halála elején. ’S légyen ez minden buzdítás helyett mondva azokhoz, kik a’ Nemzetet szeretik, és annak gyarapodását mind abban a’ mi Szép, Jó és Igaz óhajtják. A’segedelem’beszedésre megkéretnek ezek: Pécsben, Haykul Antal Erdélyi Hazánkfija, Cs. K. privileg. Könyvnyomtató; Erdélyben, Aranka György ; Magyar - Országon Sopronyban a’ Magyar Társaság’ Elölülője , Somogy Vgyében Sárközi István, Győrött Prof. Fabcich , Veszprémben Péteri Takács József, Pesten a’ Hazai Tudósítások’ írója, Debrecenben Kis Imre, Miskolcson, pedig a’ Megholtnak különös hűségű jóltévő barátja, Puky István Urak. A’ kik bennünket, ezen dolog. Kiindítójit, levelekkel megtisztelni akarnak, azokat barátomhoz Krasznára, hol lakozik, hozzám pedig ide Széphalomra, utasítsák. Barátom a’ mega leveleit a’ Somlyai, én a’ Sátor - Alja-Újhelyi Postáról veszük. Mind ketten az élet’ legszebb örömei közzé számláljuk, midőn levelek által ollyanoknak nyerjük meg szereteteket, kiknek ismerésektől eltiltott a’ távollakás. A’ begyülendő pénzről számot fogunk adni a’Publicumnak , ’s hatóbb jőne kezünkhöz, mint a’mit a’ szándék kíván, azt a’ kesergő anya sajátja gyanánt fogjuk nézni *). Júliusnak 30 d. 1806. KAZINCZI FERENCZ. *) Ezen jeles példa is megbizonyítja azon igazságot, melly e’ következő Versben foglaltatik: A’ Jók még élnek, meg vannak többnyire vetve. Érdemeket nem lát bennek az emberi dölyf- Ellenben (víg, és ébresztő gondolat!) áldást. S Tiszteletet kezdnek nyerni halálok után* V*