Hazai Tudósítások, 1806. 2. félév (1-52. szám)

1806-10-11 / 30. szám

— ( *53 )­­* Debreczen nem tudja, mit keres a­ Cs. márványán az az ÁRKÁ­DIA. — Az még tűrhető, hogy Debreczen azt nem tudja , de az ám a' baj, hogy tudja, a' mit ott tudni éppen nem kellene; azt, hogy én ott Debreczennek si­áriusi döfést akartam adni, mert — úgymond — azt leli Lexiconjaiban, hogy Árkádia derék marhalegelő volt, kivált szamarakra ! — Igaz, hogy Cs. igen kedvetlen Próféta volt a’ maga hazájában , és ennyiben a’ márvány’ utolsó sora arra való czélozásnak tetszhetnék. De hihető e, hogy sírköven, — úgy a maga helyén kívül, adassák döfés ? ’S mikor hoztam én, és mi által abba a’ gyanúba feje­­met és kultúrámat, hogy valakit a’ Siléius’ paripája’ rokonságával szi­­dalmazni nem tartom illetlennek magamhoz? És illo e az. Férfijai De­­breczennek, artyeg Atyvaid­, hogy midőn eggy o­lyannak szavaiban, a­ kit nem találtunk mindig méltatlannak becsűlésünkre , valamit nem értünk , akkor mondásának a’ legrútabb értelmet adjuk?­­ Debreczen, Debreczen! Arkadia, igen is, marhalegelő tartomány volt, és éppen azért, minthogy az volt, ottan virágzottak a’ Múzsák’ mesterségei leginkább. Innen nevezi Virgil is a' maga két kedves énekeseit Arcásoknak (Arca­des ambo et cantare pares et respondere parati) ; — innen nevezik ma­gokat így az Olasz Országi Poesist tárgyazó Társaságok, mellyeknek a’ mi Hajnalikunk is T­agja. Ezen értelemben veszi a’ szót Schiller is rit­ka szépségű dalában: Auch ich war in Arkadien geboren ’stbb. — Ár­kádiában élni tehát, és a’ márvány’ szavai szerént az : ÁRKÁDIÁBAN. ÉLTEM. ÉN­ IS! nem jelent egyebet, mint ezt: Eggyike voltam Ha­zám’ kedveld Énekesinek én is, s boldog éltet éltem a’ Mesterség szép régiójában* Tudva van azok előtt, a’ kik a’ Festés’ Mesterségébe bé vannak avatva, hogy Poussin Miklós, (régen elhalt franczia születésű Táj és Históriai Festő,) eggy gyönyörű vidék fenekében eggy szarkofágust festett ezen felüűlítással: ET. IN. ARCADIA. EGO! — Kevés ideje, hogy Harron Párisban Puffén-nek tiszteletére eggy Szacellumot raj­zolt, — eddig talán készen áll — mellyben a’ Poussin álló-képének lábkövébe ezen mély értelmű szóknak kell vala vésettetni. — (Lássd Londons französische Kunstannalen , II Band, I Abtheilung, Kupfer XIII und XIV. olly munkában, mellyet a’ Mesterségnek nem gazdag kedvellője is megerőltetése nélkül jártathat, és a’ mellynél semmit nem jártathat nagyobb gyönyörűséggel.) — Én a’ gondolatot a’ Poussin’ ké­péről vettem, ’s Cserei barátom javallotta választásomat. — így nem kell a’ márványra metszetni a’ Poéta praedicatumot, ’s az értelmes Ol­vasó századok múlva is fogja érteni, ha oda jut, hogy ott a’ Múzsák’ Felkentje fekszik, nem valame­ly isonymus Csokonai Vitéz Mihály.

Next