Hazai Tudósítások, 1806. 2. félév (1-52. szám)
1806-10-11 / 30. szám
— ( *53 )* Debreczen nem tudja, mit keres a Cs. márványán az az ÁRKÁDIA. — Az még tűrhető, hogy Debreczen azt nem tudja , de az ám a' baj, hogy tudja, a' mit ott tudni éppen nem kellene; azt, hogy én ott Debreczennek siáriusi döfést akartam adni, mert — úgymond — azt leli Lexiconjaiban, hogy Árkádia derék marhalegelő volt, kivált szamarakra ! — Igaz, hogy Cs. igen kedvetlen Próféta volt a’ maga hazájában , és ennyiben a’ márvány’ utolsó sora arra való czélozásnak tetszhetnék. De hihető e, hogy sírköven, — úgy a maga helyén kívül, adassák döfés ? ’S mikor hoztam én, és mi által abba a’ gyanúba fejemet és kultúrámat, hogy valakit a’ Siléius’ paripája’ rokonságával szidalmazni nem tartom illetlennek magamhoz? És illo e az. Férfijai Debreczennek, artyeg Atyvaid, hogy midőn eggy olyannak szavaiban, a kit nem találtunk mindig méltatlannak becsűlésünkre , valamit nem értünk , akkor mondásának a’ legrútabb értelmet adjuk? Debreczen, Debreczen! Arkadia, igen is, marhalegelő tartomány volt, és éppen azért, minthogy az volt, ottan virágzottak a’ Múzsák’ mesterségei leginkább. Innen nevezi Virgil is a' maga két kedves énekeseit Arcásoknak (Arcades ambo et cantare pares et respondere parati) ; — innen nevezik magokat így az Olasz Országi Poesist tárgyazó Társaságok, mellyeknek a’ mi Hajnalikunk is Tagja. Ezen értelemben veszi a’ szót Schiller is ritka szépségű dalában: Auch ich war in Arkadien geboren ’stbb. — Árkádiában élni tehát, és a’ márvány’ szavai szerént az : ÁRKÁDIÁBAN. ÉLTEM. ÉN IS! nem jelent egyebet, mint ezt: Eggyike voltam Hazám’ kedveld Énekesinek én is, s boldog éltet éltem a’ Mesterség szép régiójában* Tudva van azok előtt, a’ kik a’ Festés’ Mesterségébe bé vannak avatva, hogy Poussin Miklós, (régen elhalt franczia születésű Táj és Históriai Festő,) eggy gyönyörű vidék fenekében eggy szarkofágust festett ezen felüűlítással: ET. IN. ARCADIA. EGO! — Kevés ideje, hogy Harron Párisban Puffén-nek tiszteletére eggy Szacellumot rajzolt, — eddig talán készen áll — mellyben a’ Poussin álló-képének lábkövébe ezen mély értelmű szóknak kell vala vésettetni. — (Lássd Londons französische Kunstannalen , II Band, I Abtheilung, Kupfer XIII und XIV. olly munkában, mellyet a’ Mesterségnek nem gazdag kedvellője is megerőltetése nélkül jártathat, és a’ mellynél semmit nem jártathat nagyobb gyönyörűséggel.) — Én a’ gondolatot a’ Poussin’ képéről vettem, ’s Cserei barátom javallotta választásomat. — így nem kell a’ márványra metszetni a’ Poéta praedicatumot, ’s az értelmes Olvasó századok múlva is fogja érteni, ha oda jut, hogy ott a’ Múzsák’ Felkentje fekszik, nem valamely isonymus Csokonai Vitéz Mihály.