Hazai Tudósítások, 1806. 2. félév (1-52. szám)
1806-10-29 / 35. szám
Emlékeztető Pénzt nyert, mellyet Méltóságos Klobusíczky Jósef Gubernátor Úr fényes pompával mellyére függesztett. — DEBRECZÉNBŐL, *3. Oct. Az a’ kinyilatkoztatás, mellyet a Csokonai Sírkövéről való jelentés alkalmatosságával, a’ Hazai Tudósok 120-dik lapján, T. K. F. Úr maga felől közönségessé tett, melly szerént az élet legszebb örömei közzé számlálja, ha ezen dologba levelekkel, azok is megtisztelik, a’kiknek esméretétől eltiltotta a’távollakás, bátorított engemet arra, hogy mint Csokonainak gyermekségemtől fogva való barátja, ’s mint a’nagy érdemű Híradónak egy ollyan betsűlleje, a’ kinek személyét különös leereszkedésére is méltóztatta, az itt következő levelet írjam Széphalomra: ,, Csokonainak Emlékeztető követ szerettem volna inkább emeltetni mint Sírkövet, mert temetésének helye nem alkalmatos ezen utólására. Sok nehézségek gátolják ott ennek felépítését, ’s ha valamelly erőszak az akadályokat elhárítván felállítja is azt, a’ gyümöltsös kert árka mellé, nem fog egyébnek látszani első vagy meszszéröl való tekintettel a’ Priapus oszlopánál, — ’s ezenkívül insultabit armentum ! és igen kevés idő múlva nem lehet ott egyebet látni egy idomtalan kőnél, mellynek levert szegeletei, és a’ rajta tett karczolások tsak azt mutatják, hogy akart valaha valamit jelenteni. — Ha Debreczen irígylett volna Bardosa emlékezetétől egy □ ölnyi közönséges földet; vallyon nem lett volna igazabb ezen Magyar író iránt, valamellyik Bibliotheka, vagy valamelly szép kert birtokossá, az Országban ? De ha már tsak ugyan Sírkő lesz, tartósnak, magasnak, és méltóságosnak kell annak lenni, hogy tekintetével is kimutassa származásának okát, melly a’ közönséges megegyezés , erre a’ végre pedig alkalmatosnak tartanám a’ Pyramist, mert ha a' hely másforma volna, örömestebb választanám, ’s a’ Csokonai emlékezetével is inkább megtudnám egyeztetni az Úr régi egyszerüségü pillangós kövét. A’felül írásra nézve, nem merem meghatározni, ha szépé ? Az emlékeztető írásokban az a’ lyricus forma ugrás, a’ mit ebbe látok— Csokonai Vitéz Mihály Hamvai. Született— megholt — eddig szólt az a’ ki az oszlopot emelte. Árkádiában éltem én is! Itt pedig már más személy hozódik be szóllva, és a’ megholt elevenítődik fel valamellyik Rhetorikai Figura szerént, és mir ezt ő mondja magáról. Az Olvasónak pedig magának kell kezébe gondolni ezt a’ Commentariust, ha tsak valaki nem minellizálja. Nem azt akarom pedig ezzel mondani, hogy a’ Fellülírást, külömbség nélkül mindennek meglehessen vagy kellessen érteni, hanem azt, hogy ilyen helyen jól esett volna az egyformaság