Hazai Tudósítások, 1807. 1. félév (1-51. szám)

1807-04-11 / 29. szám

( *3­8 — ) Az Ihtelid Diétán minden készséggel elszántak ugyan magunkat nem tsak arra«, a’ rei Szoros kötelességünkben állott, hanem mindazok­ra, mellyeket a’ szomszéd Tartományoknak, de kiváltképen (Jn/á­­gunknak hasznára ез bátorságára lenni gondoltunk. De mi foganatja lett ? Az Ellenség tsak nem tanácskozásunk he­lyén elnyomott. Követeink bizonyára még házaikhoz nem érkeztek midőn az ellenség már a’ Tsászári lakóhelyet, és Magyar Or­sz­ágnak egy részét elfoglalta. Katonákat állítottunk ugyan, ds hol? a’ távul lévő Vármegyék­ben; mert ezt a’ felsőkben az Ellenségnek jelenléte már meggátolta. Nem voltak váraink, mellyek az Ellenséget, bármi kevéssé is, tartoztathatták volna. Mit mondj­ak a’ fegyverekről, az ángyakról, a’ Katona öltözetek­ről ? Ezeket vallyon hol találhattuk volna , vagy hermét szerezhettük volna ? Egy szóval, a’mint akkor által láthattam, szabadlábon küldhetett volna az Ellenség egy két ezeredet ezen Anyavárosunk elfoglalására is , mi pedig egyebet nem tehettünk volna, hanem hogy ezen várost, me­lyet számtalan Magyaroknak és Frigyeseinknek vérontásaikkal sze­­reztük vis­sza, követség által, minden ütközet nélkül, általadjuk, és az Ellenségnek kegyelmiért esedezzünk. Mire jutánk Fő Méltóságú Rendek! A’ mi Királyi Herczegeinknek ezen Anyavárosunkban, mellyben most szóllok, nem volt bátorságos helyek, sőt magát Országunk szent Koronáját ezen törvényes helyéről tovább kellett vitetni. Az akarat, kedv, igyekezet megvolt bennünk, de mivel készület­­lenek valánk, elnyomattattunk volna. Ezen terhes környülállásokban kitetszett Felséges Tsászári és Ki­rályi Fő Herczeg a’ Te igaz és buzgó szereteted Hazánkhoz. Melly nagy szorgalmatossággal, okossággal, és előre látással in­tézted el mindazokat, a’ mik az Ellenségnek Országunktól való eltá­­voztatására látszattak szolgálni, hogy legalább ezen egy Országot tart­hassad meg épségében a­ mi Jó Királyunknak, kit úgyis már annyi Tar­tományok romlása búsitott. Sem éjjel sem nappal nem volt nyugtod; nem irtóztál sem fárad­ságtól , sem virrasztástól, hogy ezen czélt elérhessed, mellyet ugyan el is értél. Bizonyára örökös haladással tartoznak néked minden Rendek, és hálákat is adnak. Az időnek hoszsza el nem törli il­y nagy érdemeidet. Ezeket midőn említem, ugyan az elmúltakból vett tapasztalá­­sunk oktat, mit kellen cserghednünk jövendőre.

Next