Hazai Tudósítások, 1807. 1. félév (1-51. szám)
1807-04-11 / 29. szám
( *38 — ) Az Ihtelid Diétán minden készséggel elszántak ugyan magunkat nem tsak arra«, a’ rei Szoros kötelességünkben állott, hanem mindazokra, mellyeket a’ szomszéd Tartományoknak, de kiváltképen (Jn/águnknak hasznára ез bátorságára lenni gondoltunk. De mi foganatja lett ? Az Ellenség tsak nem tanácskozásunk helyén elnyomott. Követeink bizonyára még házaikhoz nem érkeztek midőn az ellenség már a’ Tsászári lakóhelyet, és Magyar Országnak egy részét elfoglalta. Katonákat állítottunk ugyan, ds hol? a’ távul lévő Vármegyékben; mert ezt a’ felsőkben az Ellenségnek jelenléte már meggátolta. Nem voltak váraink, mellyek az Ellenséget, bármi kevéssé is, tartoztathatták volna. Mit mondjak a’ fegyverekről, az ángyakról, a’ Katona öltözetekről ? Ezeket vallyon hol találhattuk volna , vagy hermét szerezhettük volna ? Egy szóval, a’mint akkor által láthattam, szabadlábon küldhetett volna az Ellenség egy két ezeredet ezen Anyavárosunk elfoglalására is , mi pedig egyebet nem tehettünk volna, hanem hogy ezen várost, melyet számtalan Magyaroknak és Frigyeseinknek vérontásaikkal szereztük vissza, követség által, minden ütközet nélkül, általadjuk, és az Ellenségnek kegyelmiért esedezzünk. Mire jutánk Fő Méltóságú Rendek! A’ mi Királyi Herczegeinknek ezen Anyavárosunkban, mellyben most szóllok, nem volt bátorságos helyek, sőt magát Országunk szent Koronáját ezen törvényes helyéről tovább kellett vitetni. Az akarat, kedv, igyekezet megvolt bennünk, de mivel készületlenek valánk, elnyomattattunk volna. Ezen terhes környülállásokban kitetszett Felséges Tsászári és Királyi Fő Herczeg a’ Te igaz és buzgó szereteted Hazánkhoz. Melly nagy szorgalmatossággal, okossággal, és előre látással intézted el mindazokat, a’ mik az Ellenségnek Országunktól való eltávoztatására látszattak szolgálni, hogy legalább ezen egy Országot tarthassad meg épségében a mi Jó Királyunknak, kit úgyis már annyi Tartományok romlása búsitott. Sem éjjel sem nappal nem volt nyugtod; nem irtóztál sem fáradságtól , sem virrasztástól, hogy ezen czélt elérhessed, mellyet ugyan el is értél. Bizonyára örökös haladással tartoznak néked minden Rendek, és hálákat is adnak. Az időnek hoszsza el nem törli ily nagy érdemeidet. Ezeket midőn említem, ugyan az elmúltakból vett tapasztalásunk oktat, mit kellen cserghednünk jövendőre.