Hazai Tudósítások, 1807. 1. félév (1-51. szám)
1807-01-24 / 7. szám
llaga személyében mond a 312-dik lapnak első során kezdvén, hol egy gálád ha------------ha áll, szintén az utolsóig, ítéljétek meg azt, Bírák, ■V a’ ki vétkesnek találtatik, lakoljon. Azonban Debrecen nem vétkes. Valóban nem az : elégtételképen vallom azt, nyilván és világosan. Mind azok a jámbor lakosai a megrágalmazott Városnak, a’ kik kények szerént élnek egy napról másnapra, a’ kik magokat tudományos dolgokba nem avatják, hanem az minden dolgok, hogy kimennek a’ piatzra ’s ezt kérdik, hogy feje a’ kárposztának, és mire tartják azt a’ hitvány sertést ? (quanti plas et far?) mind azok, a’ kik eléggé böltsek, tudni, hogy az élte igazán jól napjait, a’ ki úgy suhant bé ebbe a’ világba’s úgy suhant ki belőle, hogy senki sem sejtette meg, hogy itt volt, — mind ezek valóban nem vétkesek. Nem kellett vala bántanom Debreczent, mert az ártatlan, derék népű Város. Gántsomnak eggyedűl azokat a’ mindentudó Urakat kellett vala illetni , a’ kiknek villámlövellő tribunálját a’ szegény Csokonai, lelkének elkeseredésében, Pipa-Czéhnek nevezte. Tsak hogy én, a’ ki olly igen kész vagyok éles lenni a’ hol helyét gondolom, reá nem vehetem magamat, hogy másnak, akár ki legyen az, Spitznameneket adjak, vagy a' már adottakkal éljek. Ha azt tehetném, ’s a’ Debreczen helyett a’ Pipa - Czéhhel éltem volna, a’ megrágalmazott Város Apologistája el fogna hallgatni, mert tudja, hogy a’ nevezet valóban Csokonaitól ered, ’s emlékezik, hogy sarcasmusait sok ízben kéntelen volt, ha sardoniai nevetéssel is bár, nevetni. — ’S ennyit a’ megbántott 4 Város Védője írására, ’s nem soha többé egy betűt is! Azt mondják, hogy mondhassanak valamit, hogy kevélységem el nem tűri az ellenkezést, a’ külömböző gondolkozást. — Én pedig azt hittem, hogy a’ szabad, bátor, de tsendes tónusú, annyival inkább bizakodást mutató ellenkezés legszebb neme a’ Complimentnek ! ki nem olvassa eleven gyönyörködéssel a' Socrates élete írójinak dialógusait, és azokat, a’ mellyeket ezeknek hasonlatosságokra Cicero, Wieland és Herder irtanak? De ki nem fakad ismét vagy mérges kaczagásra vagy még többre, mikor azt látja, hogy Dávus , a’ szolga a’ Winkelmann pailástjába öltözik, ’s a’ leghomloktalanabb praesidentiával magyarázza az elegans formarum Spectatoroknak, hogy a’ Fulvusok és Kutybák mívei az igazi remekjei a’ Mesterségnek? midőn azt látja, hogy egy nagy tudományú strisiai egy Weimári Aktrísz ellen azt vitatja, hogy a’ német modulatió nem alkalmatos a költés szép munkájira, ’s ezt onnan mutatja meg , hogy a’ véghetetlenűl kedves zengésű Begebenkéit o, melly dirambus , mondja kis bEgeben• kajjt ( — W W I -— ) ? s a’ t.