Hazai Tudósítások, 1807. 2. félév (1-52. szám)
1807-10-28 / 35. szám
HAZAI TUDÓSÍTÁSOK, ( XXXV. ) Szerdán Mind Szent havának 28. napján. 1807. BESZÉLGETÉS Gyürki István és Somsics Lázár, Gyűr. Honnan? honnan betses Magyar ? Som. a’ Gyöngyös mellék nyugodalmamból. Gy. Reményiem olly nyugodalmat értetz, millyent Niczki Kristóf keresett a’ Budai kertjében, mellyre ezt íratta: Quieti, non otro. Som. Én Poeta voltam telyes életemben, azért inkább Ovidiussal tartottam: Otia corpus alunt, animus quoque pascitur illis, Gy. Poeta? tehát Faludi Ferencznek tisztelője , talán Barátja, talán hív követője? Gyanítom , hogy épen azon okból mentés ama’ Kőszegnél folydogáló szép pataknak tájára , hogy a’ helynek kellemetessége benned is azt az Isteni tüzet gerjesztgesse, melly Faludit olly édesded Dallokra buzdította. Ki olvashatná gyönyörűség nélkül a’ Hajnalt, az Erdőt, Phillist ? ’s a’ t. De megvallom Faludi Vversei között leginkább felébresztett ezen elmés gúnyolása : Egy agg Lant van Gyöngyös táján Rút szömölcsök üli pofáján Töpörödött ráncos bőre Ősszel tarkás minden szöre Utálatos ocsmány kép. ’s a t. Sok kezek közt vásott nyaka, Csókkal kopott két ajaka, Üszög már kiperzselt szíve. De még benn vár Amor nyíve Forton forr az ó tserép. ’s a t. Som. Megvallom , ennyit Faludiból nem tudok. A’ Deák Peeták voltak kiváltképen való tárgyaim. Ezeket éjjel nappal olvasni, érteni, tudni igyekeztem, és, ha Barátim meg nem csaltak, annyira mentem