Hazai és Külföldi Tudósítások, 1808. 2. félév (1-53. szám)
1808-11-09 / 38. szám
(3*3) — uralkodó Tubas véleményeket. Rendszeres tudománynyá teheti: hét Róla a’ böltselkedőhöz illő gondolkodás erős lábra vergődik. Ugyan ezen mennyei tulajdonságú nyelv, mihelesz eredete, és tós gyökeres természete derekasan kitanúltatik, a’ déli napfénynél világosabban meggyőzheti egész Európát: mi sötétséget borított Róma nyelve a’ német és magyar törzsök nyelvekre, világos gondolkodásunk módjára, és az emlékező tehetségre. Úgy de addig, míg nyelvünkről a’ T. T. Szerző philosophiájaként tsak imigy amúgy beszélünk, s ott ezt a’ külső nyelvekkel egy garádítsra tenni sem bátorkodunk, mindezeket nekünk senki a’nál inkább elhinni nem tartozik, mennél fényesebb betsben tartatik Latium nyelve ma is a’ tudós és tsinosodott nemzeteknél, és országlásoknál. Az Első Rész első szakaszában, melly (§. *7.—34.) nyelvünk származását foglalja magában, hasonlóképen elenem jö.a’ tárgyra nézve fenekes kérdés: Milyen állapotban kell azon nyelveknek elmaradhatatlanúl lenniek , mellyeket egybehasonlítani akarunk ? vagy is: Mikor lehet két nyelvet úgy egybe hasonlítani, hogy az Otrokotsiságot, Kálmárságot és Pázmándiságot (így nevezik ma közönségesen a’ botlást) elkerülhessük? Tsak ime kérdésnek velős előadatása után lehetet volna a’ Zsidó és Fin nyelvekre hevesebben szólani: mert p. o. a’ Fin nyelv épen nintsen még ollyan állapotban, hogy azt könnyen eredhető megbotlás nélkül nyelvünkkel egybe hasonlíthassuk. Más a’ találgató, és gyanakodó reáfogás, más a’ tudományos egybehasonlítás a’ nyelv philosophiájában. Ezeket gondosan meg kell egymástól külömböztetni: másképen minden egyenlő hangból atyafiságot fogunk termeszteni. — Szinte így a’ nyelv elváltozását megesmértető darab is (§ .34.) sokkal bővebb, és kellemetesebb lehetett volna, ha a’ T.T. Szerző nyelvünk belső alkotmányát, ’s a’nak viszontagságait nagyobb szorgalommal előbb önön maga megtanulta volna. Nem lehet azonban rövidséggel vádolnia könyv Első Recze második szakaszának első Fejezetét. Semmit el nem mulatott itten (§• 36.—43*) a’ T.T. Szerző föl hordani, a’, ami némiképen a’ szokást Bírói székbe ültetheti, bár másfelől azon hosszas értekezést, mellyel Révainak egyik buzgó tanítványa a’ szokás Bírósága ellen készített, 4 ) meg nem czáfólta is. Tsudálkozásra méltó valóban számos Hazafiaknak a’ nyelv szokással való bajlódások! Tárgya és Feneke ez a’nyelv tanításnak, mint p. o. a’ Morálnak tárgyai, és Fenekei az emberi tselekedetek, de valamint a’ Morálban nem a’ tselekedetek, ha