Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1810. 2. félév (27-52. szám)
1810-05-05 / 36. szám
ben mértékletességének, Vitézségének, nyugtalan munkásságának köszönhette. Egykor nagy betegségéből felkelvén többet dolgozott, mintsem gyengesége megengedte. Egyik Tanácsosa elejébe terjesztette, mely ártalmas lehet nekie ez a mértékletlen munka. Aureng- Zeb megvető és neheztelő tekintetet vetett rá, ’s többi Udvarnokjaihoz fordulván ezen megjegyzésre méltó szavakat mondá rá Valijától; meg, hogy vagynak környűlállások, a’ mellyekben a’ Királynak életét koczkára kell tenni ,s kezében fegyvert forgatván köteles meghalni , ha a hazának védelme szükség képen azt kívánja. ’S ezen alacsony,hízelkedő nem akarja mégis, hogy én egészségemet alattvalóimért feláldozzam! Avagy azt hiszi e’, hogy én nem tudom azt, hogy az Isten azért emelt engemet a’ Királyi székbe, hogy azon sok millió embereknek boldogságokat gyarapítsam kiknek fejedelmükké tett, — Nem, Aureng-Zeb soha sem fogja elfelejteni Schadi’ versét: „ Királyok szünjetek meg Királyok lenni, vagy uralkodjatok tennem magatok általi“ — Nem elég tőrt hánynak e’ utánnunk a’ gazdagság, hatalom, nagyság? , mi boldogtalanok! Mindenek puhultságra vonzanak bennünket: az asszonyok’ édeskedéseik, mulattatásaik, és ke* tsegéseik által szédítenek; ’s még hírtelen Tanátsoknak is kell lenn;a kik a’mi mindenkor gyenge és tántorgó Virtusunkat ostromolják, s szomorú tanátsadásaikkal egészen megvesztegessék. “ Jóllehet ezen Fejedelem nagy buzgóságot mutatott a‘ korán eránt, mindazáltal a’ Revelations des Indes Könyvnek szerzője azt mondja, hogy az egy Isten tiszteletén kívül más Religiója nem volt. Ezen könyvszerző azt beszéli, hogy Aureng-Zeb egykor valamelly tudós Rabbival mulatta magát, kivel külömbfére Religiók felől értekezett, és a’ Rabbihoz, a többek között, így szóllott: ,, Mellyiknek adja immár az ember az elsőséget? A’ Keresztények vallásának ty vagya Másulmánnokénak, avagy a Moyses követőjének ? — “ Uram, — felele a‘ Zsidó tanító, a’ ki az illy beszélgetéseknek következésöktől félt — Uram egy Házi Atyának igen nagy árú gyémántja volt. Mind a’ három gyermeke forrón óhajtotta azt, hogy osztály részben neki jusson. Az atya, hogy minden veszekedést elhárítson, más két gyémántot metszetett, olly nagy mesterséggel, hogy ezek annyira hasonlítottak az első gyémánthoz, hogy noha álgyémántok voltak, mégis lehetetlen volt azokat az igaztól kiismérni. Elosztotta fiai között. Mindenik azt hitte, hogy az igazi gyémántot ő bírja. ** Aureng- Zeb azt húzta ki ebből mint ezen könyvszerző említi, hogy minden religió egyenlő érdemű. De ezen Példa beszéd sokkal régibb Aureng - Zebnél. Azonban azok szerint, amelyeket Gemelli Carreth és egyéb Történetírók beszéljenek , úgy látszik, hogy Aureng-