Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1816. 1. félév (1-52. szám)
1816-05-22 / 41. szám
is jól megtettek. Egyebek között Jan. 6-ikán a’ Párisi sorompóknál néhányszor ki - be lovagoltak, hogy lássák,mitsoda vigyázás van. Mindezekután meghatározták végezetre , hogy Lavalette vasárnap (Jan y-dikén) estvéli tizedfél órakor a' Hutschinson’ szállására menyén , legyen ott reggeli nyolczadfél óráig , midőn én ott a’ Bruce kabrioletjében megjelenek az inasommal , a’ ki engem lóháton fog késérni , mintha tsak mustranézésre akarnánk kimenni,pedig a’ ló arra való volt, hogry ha valami reménytelen történet találna érni bennünket, Lavalette arra fel kaphasson ’s utat veszthessen. A’ meghatározott órán (vkben tizedfél órakor, én, Bruce, ’s egy Ellistes nevű más Anglus Tiszt, Hutschinsonhoz megjelentünk , mintha tsak egy pohár puntsra mentünk volna. A’ mi öszvegyü- Iekezésünknek fontosabb tárgya Lavalette is megjelent nem sokára. Meglehetősen fel volt öltöztetve Anglus Tiszt ruhában. Egy barátja , kivel oda jött, nem jött bé hozzánk a’ szobába , tsak az ajtó előtt adott által Hutschinsonnak egy pár pistolyt a’Lavaltte’ számára. Lavalette nagy felindulásban volt, mikor hozzánk belépett, de mi nem engedtükmeg néki, hogy sokat hálálkodjék, hanem őtet Hutschinsonnal hagyván , én Ellistessel eljöttem. Bruce is ott hált. Másnap reggeli nyólcaadfél órakor megjelentem a' kabriolettel a’ Hutschinson ajtaja előtt, s nem,' telt bele öt minutum , hogy már a* Clichy nevű kapu felé közelítettünk. Csak hamar egy Anglus, Tiszt jött szemközt, aki nem kevéssé látszott tsudálkozni , hogy egy ismeretlen Anglus Tisztet szemlél velem a kocsiban. Tudakozódott is felőle az után nunk lovagló Inasomtól , de ez nem felelt neki semmi igazat. A sorompónál tsendesen hajtottam ki, a’ politiai katonák nagy szemeket vetettek reánk , hanem Lavalette mikor prezentáltak néki, mint Generálisnak , úgy el tudta titkolni kalapja megemelítésével az ábrázatját, hogy senki semmit észre nem vett. Elhagyván a’sorompókat, Lavalette ollyan nyomintást tett a’ térdjével az én térdemen , mint egy ollyan ember, a’ ki valami titkos örömöt akar másiknak tudtára adni ; akkor pedig, mikor már a’ Strázsáktól jó meszsze voltunk , oly tüzesen sugárlott az ábrázatja, mintha az Illés szekerében lett volna. Az ország’, utján sokféle embereket találtunk elő, hanem, mikor Posta szekér jött, én mindenkor hangosan beszéltettem Anglus nyelven , ’s azt is egész nyilvánsággal észbevettem, hogy a’ kalapomon lévő nagy fejér toll bokréta az utazók figyelmetességét egészen magára vonta. A* Pótamesterek és Postakotsisok .