Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1818. 1. félév (1-51. szám)
1818-01-03 / 1. szám
dig mégis, ha engem halálra ítélnének , és arra kellene ítélni, hogy ezen híres Tragédia kifejtődjék , úgy reménytem , hogy azon aszSzony, a’ kiért én illy sokat szenvedtem, a' vesztő helyre sietne, és mindent felfedözne, hogy engemet a’ haláltól megmentsen.“ — Manson Aszszonyság З2 esztendős,középszerű termetű,orczájának színe halavány, haja barna, szeme mindazáltal tüzes, szép fogai, könnyű forgolódása, elmés feleletei , de a maga tartásában , és szavának hangjában egy kevéssé férfias. Senki előtt világossan nem beszéli , és álhatatossan tagad mindent , ’s midőn egyik tiszteletes Bírája az igaz megvallásra unszolná , így felele: mit sürget, mit kérdez az Ur többé? még sem látja , hogy hazudok , és hazudni fogok? Azt tudja meg az Ur , hogy többet ki nem vesz belőlem, mint én megvallani akarok. — Midőn a’ bíró említené, hogy az igasság még nem esett kétségbe eránta , ’s végre várja tőle az eddig tagadott valóságot. Ö gúnyolódva szólja : az igasságot ? és semmit mást? — Mikor fog már egyszer szóllani a’ dologról. Ö azt felejé: Albyban. — Tehát oda akarja magát vitetni , és ott a’ vádoltattaknak padján ülni ? Erre elkeseredve: ,,igen, úgymond, Beneit Anna, és Bancalné mellett, és a X , Miss о n i e г Соtar d otsmáriy vétkesek mellett э’s hirtelen felkiáltván : Hatni hol a’ fiam !—Ezen zűrzavarban még eszemet vesztem. Az jón fejem le esik , ’s ez ollyan golyóbis, melly sok tekerkét le fog ütni! — Midőn kérdeznék, mit akar vele? azt felelé : ez az én titkom.“ — Méha tréfássan beszél; minap azt mondá a’Bírónak : ugyan nem únt e’ meg az Ur ? én az Urra szívemből rá untam. Azt akarja tehát, hogy szóljak? ide az íródeák! hadd írja ; ekkor tsudálkozásra méltó szaporasággal beszélt, de mindenféle hiábavalóságokat. Köbben - közben megállapodott, és a’ bírónak grammatikai kérdéseket tett, vagy a’ Deák Authorokból némely nehezebb értelmű helyeket hordott fel, ’s a’ Bírótól tanátsot kérdett. — Majd megint tovább folytatta meséit , ’s Bertrand Úrhoz fordulván mosolyogván monda: Turpe est mentiri. Ha valamelly szoros kérdést tesznek neki, azt mondja reá: non inteiligo. »« Szobájában a’ kályha fölébe ezt a’ verset írta : Quel que sóit le sort qui m’accable, Mon coeursaura le soutenir ; Infortuné et non coupable , le prends pour juge l’avenir. D un forfait on me erőit сотрЦре; Le terns me rendra mon honneur ; Et sur la tömbe deClarisse On viendra pleurer son maleur.