Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1819. 1. félév (1-52. szám)

1819-05-05 / 36. szám

Testvére, a’ ki valamint a’Kép írásban, úgy a’ Költő Mesterség­ben is jeles tulajdonságokkal dí­szeskedik, és tsak ezen Játékkal is megmutatta, hogy tőle Hazánk szép munkákat várhat. A’ Magyar­ság és a’ Stylus ol­­­­an, hogy min­denkor kedvet fog találni. De a'Ját­­zó Személyek is olly jeles gyakorla­tosságot mutattak ,mellynek Nem­zetünk méltán örvendhet, és már nem ok nélkül reménlheti , hogy valahára a’ Magyar Nemzeti Thea­trum is lábra kaphat. Egyedül azt kell óhajtanunk , hogy Országunk tagyai , a’ hazafias igyekezeteket ismerni, és betsűlni tanulják ; így leszsz , hogy saját ditsőségekre azo­kat gyámolitsák is. E­ szent Czél­­nak közelittetésére ide foglaljuk a’ Játék előtt tartatott beköszöntő be­szédet : Prologus. ., A’ mult Századoknak komor Ge­­niussa a’ Magyart is egyedül Bel­­lonának véres pállyáján vezette — és így elfordulván az életnek annyi tsendes örömétől Szittyai Szive egyedül tsak h­arczokat kedvelte; ’s eltökél­ve ott halt Ő , tudván,hogy épen marad jól vedlett Hazájában Nemzete’, s Királya’ ditső Méltó­sága, J­e bár melly erős vala a’véreng­ző tsatában lelki tehetsége, mégis alattan marada ; — mert a' Szép és Szelíd Érzések, a' mellyek az életet kedveltetik , a’ Lelket elra­gadják , ’s a' Menyei rokonságot olly nyilván hirdetik , ezek az Ég’ leg szentebb adom­ányi — bé nem hathattak pánczélos mellyébe. Most, midőn a’ köz világoso­­dás' tsendes ihletése a'régi vadsá­got lefosztá szivünkről, és a’ sze­líd Múzsáknak már tündöklő oltárt emelhetünk; most, midőn a’ Tudomány­ok kedvel­­ése, a* Ma­gyar Nyelv’ tenyésző érdeme , Hung­niának szerentsés Lakosit egy bol­dog Nemzetséggé teremti, most érezzük a’ józanabb élet boldogító . .. *­­ malasztját. Itt, Thalia pompás Templomá­­ban, hol a’ múlt idő újra megje­lenik ; itt, hol Erdődü­nknek ne­mes tetteik a’ halandóság örök éj­jeléből kiragadtatván a’ jövendő­nek elevenítve által adatnak; itt,és ma legelőször mi is bár gyenge ere­­jvel Melpomene oltárán áldozunk, jós a’Halgatóknak , kiket egy nemes­­Tárgy e’ helyre vezetett, drága Ha­­zánkat leg gyászossabb állapotsív­ban mutatjuk ; midőn megrázatva gyökerében,alig hogy örök romlás­ba nem düle. Illy veszélyes időben ,a’Költés egy Férfiút rajzolt , ki hír Isáirályához, és kedves Hazájához, ’s mint Bajnok életét végzi. Az er­­költsöt látjuk ma szenvedni, vég­re ön maga hamvából felemelked­ni , és édes jutalmat nyerni. És , ha tsekély mesterségünk fel nem éri a’ külföldnek régibb remekeit, engedelmet várunk .-

Next