Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1822. 2. félév (1-51. szám)
1822-12-07 / 46. szám
302 végzése gerjesztett; Felséged nem tsak minden Rend, Nem, és Kor külömbség nélkül , a’ Felséged Kegyelme által a’ Hazával ismét egy Egyesitett, és régi Törvénnyel, szokásai, és Constitutiója alá viszsza téríttetett Ország részeinek Lakosit Thrónusa lábainál látná , hanem az egész Nemzet , maga szerentséjének érzésétől indíttatván, hogy Jussai és Törvényei szerént a’ Fejedelmek legjobbikától igazgattatik ; azon Fejedelemtől, a’ki az Igasságot első Királyi erköltsének tartja , és ennek útjától, sem maga Hatalmának érzése, sem a' szerentsés , vagy szerentsétlen esetek által el nem távoztattathatott, az egész NemzetFelségednek Thrónusához tódulna, hogy buzgó óhajtásainak hódulását, és Felséges életének megtartásáért való esdeklését kinyilatkoztassa , és nyilván megbizonyíttsa, hogy kiki közülünk Felségednek drága élete meg hosszabíttását a’ maga életével örömest megvásárolná. „Melly szerentsés ezen szeme pillantás , a’ midőn annyi veszedelmek után , mellyek Nemzeti létünket fenyegették, ’s a’ mellyéket egyedül Felségednek magas betsessége , és erős Lelke távoztatott el fejeinktől , az Országnak régi határai Felségednek kegyelmes keze által tellyes kiterjedésűkben, megint helyre állíttattak; és, midőn mi a’ Törvénynek és Szeretetnek szelíd uralkodása alatt lévén, köz örömkiáltással az egész világnak hirdethetjük, hogy Felséged boldogítta Országosának minden idejében a’ mi boldogságunk eránt legelevenebb gondoskodással viseltetvén, reánk nézve nem Király, hanem valóságos Atya volt, ’s hogy Felséged ezen utóbbi kegyelmével újonnan megbizonyította , hogy Felségednek Atyai szivében az Országnak Törvényei, és régi Constitutiója legbiztosabb oltalmat talál, és eránunk viseltető gondoskodása, jóvolta, és szeretete, semmi határt nem ismer. ., Felséges Ur! Királyi Nagylelkűségének , és Atyai jóságának, mellyel annyi Királyságok és Országok szerentsés Lakosit boldogítja, emlékezete örökre fenn marad : nem márványba, és töredék kőbe, hanem a mi háládatos szívünkbe fog bevésetni , úgy, hogy az időnek múlandósága soha ki ne törülhesse. Ezen emlékezet, a’ míg a békességnek olaj ága zöldelleni és virágozni fog , arra buzdíttand bennünket, hogy Felségednek atyai szándékait tellyes erőnkből előbbre mozdíttsuk; a’ midőn pedig borostyán koszorút kell nyerni, Felségedért, és Felségednek Fő - Következőiért erős, és semmi veszedelmek által meg nem rendíttethető Lélekkel, minden bátor, nagy, és a’ Nemzetnek vitéz lelkéhez méltó tetteket tellyesíttsünk. ,,Nagy történeteket megértünk, és más Nemzeteknek szomorú példáiból megtanultuk, hogy a’ közönséges boldogságnak egyedül való talpköve, a’ Fejedelmiknek