Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1829. 1. félév (1-52. szám)
1829-04-08 / 28. szám
rehajthatónak tartom , és a Londoni Universzitás’ alap-törvényeire nézve ellen-mérget találok benne (Tudva van, hogy ezen Kir. Collegiumot az Anglikána Egyház’ systemája szerint a’ Londoni új Universzitás’ ellenére akarják szerkeztetni) ; reménységemet mégis nem tartottam csalhatatlannak , látván, hogy a’javallat’ végrehajtásában némelly nehézségek magokat előadhatják; és megvallom, hogy gyanakodni kezdettem az indító okok’ tiszta volta felől, gondolván, hogy a’ nemes Herczeg kis Felsége’ kabinetjének feje, megváltoztatta indulatját, midőn a' vallás’, és erköltsiség' nyilvánságos ügy védőjének adja ki magát. — Az újabb politikai történetek megmutatták , hogy az egész dolog csak szemfényvesztés volt a’ Protestáns Egyházi felekezetre nézve, hogy a’ nemes Herczeg, ki egy darab idő óta eltökéltette ,,az 1688- diki Constitutió’ megdöntését,m olly állapotba tétessék , mellyben a’ protestáns vallás mellett való buzgólkodás’ színe alatt ravasz plánumát szabadságaink’ megrontására, és az ország’ kormányának minden ágaiba a’ Pápistaság’ béhozására annál sikeresebben végre hajthassa.”— Ezen bevezetés után a’ Courier közli azt a’ levelezést, mely ezen nyilatkoztatás’ következésében Hg. Wellington és Gróf Winchelsea között folyt. Az első levélben Hg. Well, kérdezi a’Grófot, hogy Ő tőle származott-e azon említett írás ? és hogy annak a Standard Újságba tett béiktattatása az ő engedelméből történt-e?—A’ Gróf válaszában Igennel felel,és azon okát adja az utolsónak, hogy mivel ő tavaly azon Kir. Collegium’ felállítására jóvá hagyását nyilván adta, azért hogy Wellington Hg. is vele eggyütt nevét aláírta, kötelességének tartotta okait, mellyek miatt az aláírástól most eláll, közhírré tenni. Hg. Wellington második levelében azt íra : hogyha nevét a’ Gróf kitörölteti is az ajánlók közül, nem szükség egyszersmind illetlen és gyalázó kifejezésekkel őtet (a’ Herczeget) terhelni. Ha egy betsületes ember a’vitatások’ hevességében vigyázatlanul ezt cselekszi, mindig kész annak , a kit így megsértett, elégtételt adni; így méltán várja a’ Hg. is az elégtételt. Ezen levelet Sir Hardinge adta által Winchelsea Grófnak , és egyszer’smind egy jegyzéket tett fel, mellyben az elégtétel’ módja foglaltatik, hogy t. i. a’ Gróf eggyel válaszon a’ kettő közül, vagy a’ Kir. Collegium’Titoknokát írásban megkérje, hogy azon levelét, mellyben Wellington Herczeget megsértette, küldje vissza, és írja oda, hogy ő (Lord Winchelsea) érettebb meggondolás után úgy találta, hogy nem volt jusa illy alacson indító okokat tulajdonítania Herczegségének , ’s azért sajnálkodását jelentse ki, hogy ezt tselekedte; — vagy Lord Winchelsea egyenesen Wellington Herczegnek írja meg ezen nyilatkoztatást, és tselekedetén való bánkódását. — Minden esetre szükség , hogy ezen nyilatkoztatást a'K. Collegium' Titoknoka feltegye, és a’ Standardban kihírdettesse. — Ezt