Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1830. 1. félév (1-52. szám)

1830-03-24 / 24. szám

24. HAZAI ’S KÜLFÖLDI ® m ®• Tét a 4 w Á B •© Bk Quam quisque norit artein. Bárd faragó A­ shoz, félelmes puska Vadászhoz,, És Festőhez etset, Földmivelőhez eke; Illik görbe korong Fazekashoz, Varga tulajdon Mesterségén túl másba ne ártsa magát. PESTEN. Szerdán, Bojt más Hava 24dik napján 1830. MAGYAR és ERDÉLY ORSZÁG. Nálunk a’ tavaszi fény a’ jég el­menetelével tsak Jósef napján derült­fel ; azonban Vasárnapra virradó éjjel ( nap-éj­egygyenlőségén) nagy borongós szél támadt, melly egész nap, sőt Hétfőn is, noha nem olly keménységgel, tartott; azonban a’ régen óhajtott kellemetes tavasz’ ki­­nyilta tsakugyan valahára érezhető. A’ föld lassan szikkad; mert a’most olvadó sok jég, ha ’s újra megnedve­­síti, nyirkosítja. — A’ Duna’ félel­mes jege midőn Mart. 19-dikén elin­dult, még az nap mind eltakarodott (mint előbbi levelünkben megírtuk),­­ a’ tsónakok által való közösülés helyreállott; a’ víz rettenetesen meg ▼olt áradva , ’s minduntalan kiöntés­sel fenyegetett; igy maradott kevés apadással más nap is; de Vasárnap igen hirtelen, és nagyon megapadt (lásd a’ vízállását a’Hird. végén).— A’ hajó-hid’ beállításához serényen teszik a’ készületeket, ’s mihelyt a’ jég által széllyel bontott, 's felforga­tott parti szikla­falakat helyre igaz­gatják, tüstént hozzá fognak. Midőn örömmel látjuk a’ feleba­­ráti szeretettől fellelkesedett Bétsi la­kosoknak azon buzgóságát, mellyel a’ kárvallottak’ ínségének enyhülést szerezni törekednek ; figyelmetessé kívánjuk tenni érdemes Olvasóinkat a’ Pesti jótéve Asszonyi E­g­y g­y­e­r­m­­­e­t’ munkálkodására , melly fennállása óta mindenkor, de kivált a’ most múlt télen olly igen számos személyeket, ’s egész házné­­pekét , kik Ínségben senyvedvén, minden keresetre alkalmatlanok vol­tak, kész segedelemmel segített, má­sokat pedig, kik valamit dolgozni képesek voltak, munka­­­szerzéssel gyámolított. Nem tsuda tehát, ha ezen hasznos Intézetnek fundusa meg­fogyott, midőn a’ kegyes jótevők in­kább arról gondoskodtak, hogy a Pest városában olly sokan találtató szű­külködők az éhség, és sanyarú idő viszontagságai miatt el ne vesz­­szenek. Ki nem látja ezen nagy hasz­nú Intézetnek a’ közjóra czélzó tü­lekedését? De vallyon képes-e egy­két ember-barát a’ nagy terhet viselni? Sok kicsin­erő ha egybe olvad, nagy

Next