Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1831. 1. félév (1-52. szám)

1831-01-15 / 5. szám

contumácziának fentartására, és ügye­lésére ?Je’ végből egy határ-kordon vagyon vonva. Az epekórságnak Magyar országba való lehetséges bé­­rontását meggátolni kívánván a’ Ma­gyar Kir. Helytartó Tanáts, Galiczia’, és Erdély’ széleire , hol a’ nya­valya­ elterjedésétől leginkább lehet­ne tartani, két Királyi Biztost kül­dött, a’ legfoganatosabb óvási inté­zetekhez megkívántató teljes hata­lommal felruházva. Ő Ts. Kir. Felsége méltózta­­tott a’ Magyar Kir. Udv. Kamara Registraturájában a’ Vice-Registratori hivatalra T. Mayer Pál Urat,Re­­gistraturai első Adjunctust, sok esz­­t­endei szív és buzgó szolgálatira néz­ve , kegyelmesen emelni. A’N. M. Magyar K. Udv. Ka­mara a’ maga Expeditura hivatalá­ban Schmidt Jósef Ur’ halála által megüresedett Cancellistaságra R­u­f­f i­n­i Pál Urat­, eddig ugyan ott volt Accessistát, jeles igyekeze­tére nézve méltóztatott kinevezni. Ő Eminentiája a’ Kardinális és ország’ Prímása az ország­gyűlés’bé­­rekesztése alkalmával a’ következő beszédet intézte deák nyelven Fels. Károly Ts. K. Főhig.hez., mint Kirá­lyi Biztoshoz: 'Felséges Ts. K. Főherczeg, Királyi Biztos!­­ Azon ömledező szeretetnek, mellyel Ő Ts. K. Felsége az Előtte kedves magyar nemzet eránt­­visel­tetik , és több mint atyai kegyeimé-­ nek, végre ősi alkotmányunkat a’­­maradékra épen általszállítani töre­kedő álhatatos indulatjának zálogát, mellyet kegyes kezeidből, Fels. Főherczeg­ által vettünk, örvendező háladatos szívvel tiszteljük, mint nem tsak a’ Törvény­könyvben , ha­nem a’ maradéknak háladatos szi­vében is örökre fen maradandót. Felette nagyok kegyelmes Urunk ’s Királyunknak I. Ferencznek mind egész nyilvános életében , mind annak utolsó felében, — mellyet az élet’ Szerzője hosszú időre ny­ujtson! — és nevezetesen ezen ország­gyű­lésen Magyarjaira tetézve halmozott jótéteményei, mellyeket soha semmi viszontagság el nem fog oltani, sem­mi feledékenység eltörölni, mellye­­ket én ha, nem mondom ékes-szál­­lással előadni, de tsak futólag leraj­zolni is akarnék, hamarább kifogy­nék az időből, és szóból. Mindazáltal, hogy Fels. Főlig. Ferdinándot, mind a’ Korona’, mind az atyai erköltsök­ méltó örökösét, még drága éltében, nekünk ifjú Ki­rállyá adván, és ditsően megkoro­náztatván , a’ költsönös szeretet, és bizodalmát, melly­től leginkább a’ közjó’ boldogsága függ, szorosan egybekaptsolta; — hogy az utolsó szűk termés miatt elnyomorodott köznép’ sorsán könyörülvén, a’ ki­rályi Pénztárnak nem tsekély kárá­val , a’ jó’ árát kegyelmesen leszál­lította; — hogy a’ maga nyelve eránt vele született szeretettől, és annak kimivelésére, ’s terjesztésére töre­kedő kívánságtól égő Nemzet’ buz­­góságával a’ maga felséges buzgósá­­gát szívesen egybekaptsolta, és ezen­túl a’ magyarul nem-tudókat a­­koz­

Next