Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1831. 1. félév (1-52. szám)
1831-01-15 / 5. szám
contumácziának fentartására, és ügyelésére ?Je’ végből egy határ-kordon vagyon vonva. Az epekórságnak Magyar országba való lehetséges bérontását meggátolni kívánván a’ Magyar Kir. Helytartó Tanáts, Galiczia’, és Erdély’ széleire , hol a’ nyavalya elterjedésétől leginkább lehetne tartani, két Királyi Biztost küldött, a’ legfoganatosabb óvási intézetekhez megkívántató teljes hatalommal felruházva. Ő Ts. Kir. Felsége méltóztatott a’ Magyar Kir. Udv. Kamara Registraturájában a’ Vice-Registratori hivatalra T. Mayer Pál Urat,Registraturai első Adjunctust, sok esztendei szív és buzgó szolgálatira nézve , kegyelmesen emelni. A’N. M. Magyar K. Udv. Kamara a’ maga Expeditura hivatalában Schmidt Jósef Ur’ halála által megüresedett Cancellistaságra Ruff ini Pál Urat, eddig ugyan ott volt Accessistát, jeles igyekezetére nézve méltóztatott kinevezni. Ő Eminentiája a’ Kardinális és ország’ Prímása az országgyűlés’bérekesztése alkalmával a’ következő beszédet intézte deák nyelven Fels. Károly Ts. K. Főhig.hez., mint Királyi Biztoshoz: 'Felséges Ts. K. Főherczeg, Királyi Biztos! Azon ömledező szeretetnek, mellyel Ő Ts. K. Felsége az Előtte kedves magyar nemzet erántviseltetik , és több mint atyai kegyeimé- nek, végre ősi alkotmányunkat a’maradékra épen általszállítani törekedő álhatatos indulatjának zálogát, mellyet kegyes kezeidből, Fels. Főherczeg által vettünk, örvendező háladatos szívvel tiszteljük, mint nem tsak a’ Törvénykönyvben , hanem a’ maradéknak háladatos szivében is örökre fen maradandót. Felette nagyok kegyelmes Urunk ’s Királyunknak I. Ferencznek mind egész nyilvános életében , mind annak utolsó felében, — mellyet az élet’ Szerzője hosszú időre nyujtson! — és nevezetesen ezen országgyűlésen Magyarjaira tetézve halmozott jótéteményei, mellyeket soha semmi viszontagság el nem fog oltani, semmi feledékenység eltörölni, mellyeket én ha, nem mondom ékes-szállással előadni, de tsak futólag lerajzolni is akarnék, hamarább kifogynék az időből, és szóból. Mindazáltal, hogy Fels. Főlig. Ferdinándot, mind a’ Korona’, mind az atyai erköltsök méltó örökösét, még drága éltében, nekünk ifjú Királlyá adván, és ditsően megkoronáztatván , a’ költsönös szeretet, és bizodalmát, mellytől leginkább a’ közjó’ boldogsága függ, szorosan egybekaptsolta; — hogy az utolsó szűk termés miatt elnyomorodott köznép’ sorsán könyörülvén, a’ királyi Pénztárnak nem tsekély kárával , a’ jó’ árát kegyelmesen leszállította; — hogy a’ maga nyelve eránt vele született szeretettől, és annak kimivelésére, ’s terjesztésére törekedő kívánságtól égő Nemzet’ buzgóságával a’ maga felséges buzgóságát szívesen egybekaptsolta, és ezentúl a’ magyarul nem-tudókat akoz