Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1831. 2. félév (1-52. szám)
1831-09-28 / 26. szám
lekről tett tudósítást, mellyek mindnyájan Lengyel ország függetlenségének megesmérését kívánták ; a’ tudósító azt sürgette, hogy a’ kérelem igazíttassék a’ Ministeri Tanáts Előülőjéhez. Ez alkalmatossággal Bignon úr hosszas beszédet tartott, mellyben a’ Belgiomi , ’s Lengyel ügyet azon viszonyaira való nézve, mellyben az Frantzia Ország ’s egész Európához áll, fejtegetvén, a’ Lengyelek függetlenségének azonnal való megösmérését kívánta. Mellyre megszóllalván a’ külső dolgokra ügyelő Minister, kinyilatkoztatta, hogy ő ugyan nem ellenzi azt, hogy ezen kérelem a’ Ministeri Tanáts Előnlőjéhez utasíttassék , hanem tsak azt jegyzi meg, hogy ő semmi ollyas eggybeköttetést nem talál a’ két nevezett Ország ügye között, hogy a’ Belgiomban történt dolgokat Lengyel Ország függetlenségének megösmérésére használhatná Frantzia Ország, — mint azt Bignon úr bizonyította — mert Belgiom ügye egész Európa ügye, mellytől a’békesség, vagy háború elhatározása függés ugyan azért Fr. Ország ebben bírónak magát nem tarthatja, hanem inkább arra köteleztetik , hogy először is tulajdon javát vegye tekintetbe, azon javát, melly eggy szomszéd Ország boldogságával t. i. Belgioméval is szoros eggybeköttetésben nagyon. Végre ezen szavaival zárá beszédjét. ..Én újra azt mondom, hogy a’ Belgiomi dolgokban sem részünkről valamelly concessiót , sem a’ Lengyelek segedelmére szolgálló eszközt nem találok. Ha tsakugyan estek ezen dologban Concessiók , azok bizonyosan nem a’ mi részünkről voltak engedve; mihelyt veszedelem mutatta magát, azonnal benyomultunk Belgiomba. A’ Hatalmasságok helyben hagyták lépésünket. Mi ez által nagyon szerentséseknek tartottuk magunkat , mivel minekünk uraim ! ’s egész Európának legnagyobb szüksége van a’ békességre , ’s ennek fenntartását eggy más indító ok is javallja, t. i. azon tsapás mellyről a’ beszéllő is emlékezett: a’ cholera. Mert ha ezen békesség megszakadna, ’s a’ mi tsapatjaink éjszak felé vonúlnának, ottan azok ezen nyavalya által megfertőztetett seregekre akadnának. De ha a’ békességet kívülről fenyegetné is valami, akkor ezen ragadvány nem tsonkítaná seregeinket. Mi Lengyel Ország sorsát őszintén szívünkre vettük, ’s vesszük is; Frantzia Ország mindent megtett , hogy Lengyel Ország Nemzetiségét ne engedje elenyészni. A’ Ministerium által eddig követelt rendszer ezután is megmarad , a’ nélkül , hogy az Ország bütsületét, ’s hasznát kotzkáratennék; a’ nélkül, hogy azon ragadós nyavalyát, mellyet a’ legszorgalmatosabban el kell távoztatni, magunk hoznánk be; én reményiem, hogy a’ Kamara helyben fogja hagyni bánás módunkat, ’s fáradozásaink iránt igazságos lészen.“Mindazonáltal Lafayette úr felszóllalván Bignon úr javallata mellett , a’ kérelem eggy akarattal a’ ministeri Tanáts Előülőjéhez botsáttatott. Parisból Sept. 11-ikéről jelentik , hogy a’ négy Hatalmasságoknak Képviselői a’ Frantzia Országlószékkel eggy jegyzetet közöltek, mellyben azok a’ legkeményebb kinyilatkoztatással szegezik magokat a’ 12 ezer emberből álló frantzia tábornak, Belgiomban való maradása ellen, ’s tudtára adják , hogy ha Frantzia Ország tüstént nem adand kielégítő feleletet, a’ Hatalmasságok azonnal valódibb eszközökhöz fognak nyúlni; eggyszer’smind háborúval fenyegetik azon esetre, ha szándéka volna tovább is Belgiomban hagyni seregeit.—A’ frantzia Kabinet , melly elejénte , a’ mint látszott nem akart engedni, utóbb tsakugyan hajlandónak mutatta magát a’ Hatalmasságok’ kívánatai iránt, ’s most már tsak azt kéri, hogy seregeit ne kénteleníttessék Sept. hónap vége előtt vissza húzni. Azok e’ szerint f. h. 25-ikén indulnának meg , ’s 30-áig mind vissza térnének a’ Francia földre. —