Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1834. 2. félév (1-52. szám)

1834-10-08 / 29. szám

( 227 ) Oszlott, hogy ő Felsége neve ünnepét kiki vendé­gei , és édes háza népe közt vígan, ’s ünnepélye­sen tölthesse; illy czélra a’ várbéli katonaság ré­szére 10, a' helybélieknek 5 akó bor osztatott­ ki a’ polgárság által. Ezen nagy ünnepnek díszesí­­tésére valamint a' városháza, úgy az egész város estve ki volt fényesen világítva; a’ kir. biztos lakja előtt a’polgári katonaság hangász kara, a’ város többi részein pedig különféle muzsikai kar har­­sogtatván a’ h­í­v nép örömét, a’ szabadsá­got csak nem régiben nyerte város fel vala vidul­­va, úgy hogy minden részről a’ nagy Király elánt viseltető hívség, igaz tisztelet, és fiúi tiszta szere­tet tűnt ki azon napon, mellyben a’ legjobb Király nevenapjának ünnepét ülte a’ háláadatos Arad. Kolozsvárt Sept. 27­. A’ mai nap léte­tett fel néhai érdemes professor Lengyel István úr emlék köve, mellyet is a’ kolozsvári ref. kol­­légyombeli ifjúság háládatos tanitványi érzésből emelt. A’ sir domb mellett a’ tanuló ifjúság har­­moniás énekei közt előbb kolégyom seniora Szent­­királyi Sámuel, ezután a’ boldogultnak törvényt tanuló jó reménységü fi­­a Lengyel Dániel tar­tott czélarányos beszédet. A’ boldogult egyenes lelkű férjfiu emléke nemcsak e’ holt kő betűiben, de háládatos tanitványi szíveiben is élni fog. Szamosujvár. Sept. 19 és 22dik napjairól: Ki­derűlt öröm napok valának ezek városunkra nézve, midőn a’ századokat feljű­l múló Este Ház­nak egyik ivadékja, királyi főherczeg Ferdinand, felséges fejedelmünknek a­ folyó országgyűlésre kinevezett királyi személyessé, galíciai főkormány­zó hadvezér, katonai nagy tárgyában indulván­ ki Kolozsvárról, útját városunkon keresztül folytatta Naszódig. — Ezen Felséges vendégnek illő fogadá­sára kinevezett tanácsi és eskütt közönségnek fele része, mint biztosság a’ város határa felső részén lévő király hídnál tevé­ meg hódolási mély tisz­­telkedését, a’ honnat városi nemes lovagoktól kí­sértetve , ágyú durrogások és a’ levegőt zengedez­­tető iljen kiáltások alatt a’ városi polgárok, czé­­hek, és társaságok sorai közt virágokból, és zöld ágakból készült triumphalis kapun ért bé szeren­csésen a’ városba. —Itten a’ tanácsház előtt még a’ fáradt lovak felváltattak, más fele része taná­csosaink ’s hűtős közönségünk tagjainak elragad­tatott örömmel fogadta Ő Fenségét, azután nyájas leereszkedéssel és kegyességgel méltóztatott ő her­­­czegsége tanácsosainkhoz szóltani , és azt ígérni, hogy vissza jövet több időt fog szakasztani a’ vá­rosnak megtekintésére. Az alatt két invalidus ka­tonáit, kik az ő herczegsége nevéről híres lovas ezredben a’ lefolyt háború alatt végig szolgáltak, és mostan a’ városnak kegykenyéren vágynak, herczegi módon megajándékozni méltóztatott. Sie­tő útjára indulván, hasonló tisztelkedésekkel kí­sértetett ő herczegsége ágyúzások és éljen kiáltá­sok között az alsó nagy hídon keresztül a’ határ­szélig. Sept. 22dikén délután 2 órakor ért vissza ha­tárunkba, a’ hol a’tanácsi és eskütt közönségi biz­tosság a’ készen állott nemes lovagokkal várván ő herczegségét, a’ tisztelkedést kegyes leereszke­déssel elfogadni és zengő éljen kiáltások és ágyuk ropogásai közt a’ hídon álló zöld ágakból, és vi­rágokból készült triumphalis kapu alatt a’ városba bé jönni méltóztatott. Leírhatatlan öröm fogta­ el minden renden lévő városi polgárainknak szívét, midőn ő herczegsége, tett kegyelmes ígérete sze­rént a’ tanácsház tereme előtt újra tanácsosaink , ’s hűtős közönségünk tagjai által rövid beszéddel kedvesen fogadtatott, leszállani méltóztatott, fel menve a’ levél­tárt, abban a’ királyi adomány le­veleket megszemlélte, és onnat a’ piaczi nagy tem­plomhoz tette lépéseit,hol 12 nevendék leánykák a’ templom ajtaja előtt állván ő királyi herczegsé­­gének virágokkal tisztelkedtek, oda érve a’ 80 éveket feltűl élt fő-esperest, főtisztelendő Simai Lukács úr díszes beszéddel fogadván, az egész v. clerussal együtt bé menvén, rövid ájtatosság után a’ templomnak részeit, ritkaságait, és levéltá­rát megtekintette, annakutánra a’ templomból vissza térve szekerébe ült, és a’ feljebb leírt rend­del , és tisztelkedéssel késértetett ő herczegsége a’ határszéléig ’s útját Kolozsvárra folytatta. E. 11. Pozsonyban Oct. 4dikén inhideglelésben el­hunyt Nagys. Markovich János úr,kir. tanács­nok, a’ tek. kir. itélőszék előadó táblabírája és a’ magyar kir. tudományok Egyeteménél a’ törvény­kar igazgatója és elölülője életének 50dik eszten­dejében. Hideg tetemei az elhunytnak sz. kir. Pozsony városa köz temetőjében Oct. Ghikán ta­­karítattak­ el. AUSTRIA. A’ brünni újság Oct. Isején ezt írja: „Ő Fel­sége a’ Császár nehány nap óta náthában szenvedett.

Next