Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1834. 2. félév (1-52. szám)
1834-10-08 / 29. szám
( 227 ) Oszlott, hogy ő Felsége neve ünnepét kiki vendégei , és édes háza népe közt vígan, ’s ünnepélyesen tölthesse; illy czélra a’ várbéli katonaság részére 10, a' helybélieknek 5 akó bor osztatott ki a’ polgárság által. Ezen nagy ünnepnek díszesítésére valamint a' városháza, úgy az egész város estve ki volt fényesen világítva; a’ kir. biztos lakja előtt a’polgári katonaság hangász kara, a’ város többi részein pedig különféle muzsikai kar harsogtatván a’ hív nép örömét, a’ szabadságot csak nem régiben nyerte város fel vala vidulva, úgy hogy minden részről a’ nagy Király elánt viseltető hívség, igaz tisztelet, és fiúi tiszta szeretet tűnt ki azon napon, mellyben a’ legjobb Király nevenapjának ünnepét ülte a’ háláadatos Arad. Kolozsvárt Sept. 27. A’ mai nap létetett fel néhai érdemes professor Lengyel István úr emlék köve, mellyet is a’ kolozsvári ref. kollégyombeli ifjúság háládatos tanitványi érzésből emelt. A’ sir domb mellett a’ tanuló ifjúság harmoniás énekei közt előbb kolégyom seniora Szentkirályi Sámuel, ezután a’ boldogultnak törvényt tanuló jó reménységü fia Lengyel Dániel tartott czélarányos beszédet. A’ boldogult egyenes lelkű férjfiu emléke nemcsak e’ holt kő betűiben, de háládatos tanitványi szíveiben is élni fog. Szamosujvár. Sept. 19 és 22dik napjairól: Kiderűlt öröm napok valának ezek városunkra nézve, midőn a’ századokat feljűl múló Este Háznak egyik ivadékja, királyi főherczeg Ferdinand, felséges fejedelmünknek a folyó országgyűlésre kinevezett királyi személyessé, galíciai főkormányzó hadvezér, katonai nagy tárgyában indulván ki Kolozsvárról, útját városunkon keresztül folytatta Naszódig. — Ezen Felséges vendégnek illő fogadására kinevezett tanácsi és eskütt közönségnek fele része, mint biztosság a’ város határa felső részén lévő király hídnál tevé meg hódolási mély tisztelkedését, a’ honnat városi nemes lovagoktól kísértetve , ágyú durrogások és a’ levegőt zengedeztető iljen kiáltások alatt a’ városi polgárok, czéhek, és társaságok sorai közt virágokból, és zöld ágakból készült triumphalis kapun ért bé szerencsésen a’ városba. —Itten a’ tanácsház előtt még a’ fáradt lovak felváltattak, más fele része tanácsosaink ’s hűtős közönségünk tagjainak elragadtatott örömmel fogadta Ő Fenségét, azután nyájas leereszkedéssel és kegyességgel méltóztatott ő herczegsége tanácsosainkhoz szóltani , és azt ígérni, hogy vissza jövet több időt fog szakasztani a’ városnak megtekintésére. Az alatt két invalidus katonáit, kik az ő herczegsége nevéről híres lovas ezredben a’ lefolyt háború alatt végig szolgáltak, és mostan a’ városnak kegykenyéren vágynak, herczegi módon megajándékozni méltóztatott. Siető útjára indulván, hasonló tisztelkedésekkel kísértetett ő herczegsége ágyúzások és éljen kiáltások között az alsó nagy hídon keresztül a’ határszélig. Sept. 22dikén délután 2 órakor ért vissza határunkba, a’ hol a’tanácsi és eskütt közönségi biztosság a’ készen állott nemes lovagokkal várván ő herczegségét, a’ tisztelkedést kegyes leereszkedéssel elfogadni és zengő éljen kiáltások és ágyuk ropogásai közt a’ hídon álló zöld ágakból, és virágokból készült triumphalis kapu alatt a’ városba bé jönni méltóztatott. Leírhatatlan öröm fogta el minden renden lévő városi polgárainknak szívét, midőn ő herczegsége, tett kegyelmes ígérete szerént a’ tanácsház tereme előtt újra tanácsosaink , ’s hűtős közönségünk tagjai által rövid beszéddel kedvesen fogadtatott, leszállani méltóztatott, fel menve a’ levéltárt, abban a’ királyi adomány leveleket megszemlélte, és onnat a’ piaczi nagy templomhoz tette lépéseit,hol 12 nevendék leánykák a’ templom ajtaja előtt állván ő királyi herczegségének virágokkal tisztelkedtek, oda érve a’ 80 éveket feltűl élt fő-esperest, főtisztelendő Simai Lukács úr díszes beszéddel fogadván, az egész v. clerussal együtt bé menvén, rövid ájtatosság után a’ templomnak részeit, ritkaságait, és levéltárát megtekintette, annakutánra a’ templomból vissza térve szekerébe ült, és a’ feljebb leírt renddel , és tisztelkedéssel késértetett ő herczegsége a’ határszéléig ’s útját Kolozsvárra folytatta. E. 11. Pozsonyban Oct. 4dikén inhideglelésben elhunyt Nagys. Markovich János úr,kir. tanácsnok, a’ tek. kir. itélőszék előadó táblabírája és a’ magyar kir. tudományok Egyeteménél a’ törvénykar igazgatója és elölülője életének 50dik esztendejében. Hideg tetemei az elhunytnak sz. kir. Pozsony városa köz temetőjében Oct. Ghikán takarítattak el. AUSTRIA. A’ brünni újság Oct. Isején ezt írja: „Ő Felsége a’ Császár nehány nap óta náthában szenvedett.