Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1835. 1. félév (1-52. szám)

1835-03-18 / 23. szám

­ ( 179 ) - Boldog emlékezetű I Ferencz Felséges császár elhunytéval, I Ferdinand Fels, császár az örökös következési jus szerént szélesen kiter­jedő birodalmi királyi székét elfoglalván, követ­kező k. királyi leirását küldötte az erdélyi felsé­ges királyi Főigazgató tanácshoz. FERDINAN­­DUS,v Dei gratia Austriae Imperator, Apostolicus Hungariáé, Bohemiae, Lombardiáé, et Venetia­­rum, Galliciae et Lodomeriae Rex, Archidux Austriae, Magnus Princeps Transilvaniae, et Si­­culorum Com­es etc. Serenissime Archidux, Patruelis Nobis Cha­­rissime, Illustres, Ile­verende, Spectabites, Mag­nified Generosi, Egregii, Prudentes item ac Cir­­cumspecti, Fideles Nostri sincere Nobis Dilecti! Tetszett a' Mindenható Istennek, az ég föld leg­főbb urának, felszentelt Fejedelmet, Austria csá­szárát, Magyarország apostoli királyát, és Erdély nagy Fejedelmét, s Ferenczet, mi dicső em­lékezetű szeretett édes atyánkat, mai nap reggeli egy óra tájt el­múlandó világi életből az örök élet­re által szállítni. Midőn ezen felettébb szomorú történetet ked­vességednek, és Ilívségieknek tudtokra adjuk, annyival kevésbé kételkedünk ezen gyászos tudó­sításból származandó legmélyebb fájdalmak iránt, minél inkább meg vagyunk arról győződve, hogy egy olly Nagy Fejedelem elvesztésével, ki ma­gát, és mind azt, a­­mi előtte legkedvesebb volt, alattvaló népei javára feláldozván , azoknak bol­dogságát, a­ legterhesebb környü­lmények között is szinte egy fél század lefolyta alatt nem csak épen megtartotta, hanem szívének mindenkori legforróbb óhajtása szerént, naponként nagyobbra terjeszteni, és erősítni kívánta, nem csak mi reánk, hanem hív népeire is ollyan veszteség káromlott, mellyet szóval kifejezni lehetetlen. Midőn azonban minket az isteni gondviselés ő Felségének a’ mi szeretett édes atyánknak el­hunyta után, Magyarországnak, mellynek kirá­­lyájává törvényesen meg is koronáztattunk, és a­ többi örökös jussal reánk szállott országoknak és tartomány­oknak, ’s azok kozött szeretett Erdélyi Nagy Fejedelemségünknek is kormányára, és alat­tunk lévő népeink javának ’s boldogságának az ő, általunk önnön királyi jusainkkal együtt mindég épségben fentartandó törvényeik és municipalis jusaik által kiszabott úton leendő eszközlésére meghívott, ezt Kedveltségednek és Hívségieknek ezennel egyelmesen tudtokra adni kívántuk, és egyszersmind a’ mi Erdélyi udvari Kanczelláriánk eddigi hely kezetében megállapíttatván, ezen mi királyi kormányszékünket is ugyanazon hit,­­ kö­­telezmény és utasítmányok mellett, mellyekkel eddig volt köteleztetve, kegyelmesen megerősít­jük, és ezennel parancsoljuk, hogy a’ mi udvari kanczelláriánk, királyi Kormányszékünk, és tör­vényes királyi Táblánk, valamint szintén minden tartománybeli tisztségek és hivatalok a’ fennebbek szerént kegyelmesen meglévén erősíttetve, Ked­vességed, és híívségtek mind ezeket az egész Fe­jedelemségben kihirdettetni, ’s mindeneknek tud­tára adatni, és azokat fennebb említett kegyelmes elhatározásunkról a’mi király­i nevünkben bizo­nyos okká tenni, és arra, hogy az halhatatlan em­lékezetű édes atyánk halála előtt fenállott közigaz­gatás módja mindenütt pontosan megtartassák, foganatosan ügyelni és ne mulassák; kiket továb­bá az iránt is biztosítni kívántunk, hogy előttünk semmi kedvesebb nem leend, mintha Kedveltsé­­ged és Ilívségtek szorgalma, igyekezete, és mun­kálkodása által érdeklett Fejedelemségünkben a’ dolgok olly állapotba fognak visszaírni é­heztetőd­­ni, hogy didvezűlt édes atyánknak, örökségül ál­tal vett intézeteit magára a’ mi szeretett Erdélyi nagy Fejedelemségünk, és visszakapcsolt részei országos gyűlésére nézve is teljesíthessük. Egyébaránt Kedvességedhez, és Illvségiek­­hez császári királyi és fejedelmi kegyelmünkkel hajlandók maradunk. Költ Bécsben Mart, máso­dikén , a’ Megváltónak ezer nyolczszáz harmincz­­ötödik. Uralkodásunknak első esztendejében. F­er­­dinánd m. k. B. Miske József m. k. , cs. k. ap. Felségének tulajdon parancsolatjára. Gr. Te­leki Ferencz m. k. A’ Tudományos Gyűjtemény folyó 1­35­. évi, épen most megjelent első kötetében ,,a’ ma­gyar nemzeti Múzeum gyarapodásai czím alatt ezek olvastatnak: Nagyságos Nauta Ferencz úr, nyugalmazott Fő Strázsa Mester, vagy is Őrnagy, nemes hazafiui indulatából nemzetének pénzgyűjteményét részéről is bővebbíteni kíván­ván, egy Nagy Váradon 1813-dikban az úgy ne­veztetett királyfi bástyán találtatott tal­lér nagyságú ezüst -­pénzt méltóztatott a’ Ma­gyar Nemzeti Museumnak ajándékozni, melly­nek egyik felén a’ pokol kapuján bétörő ’s jobb kezében húsvéti zászlót tartó üdvözítő látszik im. )(

Next