Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1835. 2. félév (1-52. szám)
1835-10-31 / 36. szám
( 282 ) főbíró Semsey Pál; albíró: Péchy Ambrus; adó- szedő : Zombory István ; esküitek: Kohányi István, Fejérvary István. A Taplyai járásban: főbíró Bideskúthy József; albíró Fejérváry Pál; adószedősemsey István; esküttek: Tivadar József, Bertóthy Ödön. A’ tisztválasztás szép rendes, felkiáltás által ment végbe. A’ Tudom. Gyűjtemény Septemberi kötetében „a magyar nemzeti Museum gyarapodásai“ czím alatt ez íratik: ,,Tek. Bilinek József úr, t. n. Csanád és Csongrád vármegyei táblabíró, ’s a’ mélt. Nagykárolyi Károlyi István gróf jószágainak gazdasági kormányozójuk, mint a’ tudománynak buzgó kedvelője, a’ Füzéri uradalomhoz tartozó ’s Abaúj vmegyében fekvő kápolnai pusztának krumpli földén 1834 ben találtatott ’s kerékded fehér márványba metszetett némelly igen régi emleképet íme körűlírattal: „MOHERIAM.di PESCEIORUM FENIATI“ a’ magyar nemzeti Múzeumba küldött.“ Ugyan e’ kötetben tek. Horvát István szerkeztető úr a’ szvederniki paraszt deák költőről ezt írja: „Wanoch Adám, Trencsin vármegyei szvedernik falunak sírásója, mind a’ mellett is, hogy csak az alsóbb oskolákat végezte, ’s azóta folyvást paraszti munkákat gyakorol, a’ legnagyobb könnyűséggel írja a’ valóban figyelemre méltó deák verseket. A’ Vág vize nagy kiáradásának káros következéseit egy hosszú költeményben olly szerencsésen előadta, hogy azt a’ mívelt munkákat kedvelő finnyás olvasó is gyönyörködve hallhatja.“ Itt közölvének. Horvát István úr a’ nevezett költőnek egy alkalmi deák versét, közleményét e’ szavakkal zárja: ,,Na, a’ mit sok együgyü cselekszik, keveset fogunk gondolni Cicero, Horatius és Virgilius hatalmas nyelvével, majd a’ falusi sírások nálunk a’ míveltségnek nagyobb fokán fognak állani. Szeressük lángoló hévvel nemzeti nyelvünket, mert ez legszentebb kötelességünk: de gyakoroljuk illő és szükséges gondal azon tudós nyelveket is, mellyeknek örökké becsben maradandó remek íróik vagynak! Költőink Schiller, Wieland és Göthe szerepét szeretik játszani, feledvén, hogy e‘ nagy német költők előbb lábaik alá szegték a’ görög és római classica literatura temérdek kincseit ’s úgy kezdették a’ német nyelvet dicsőiteni. Esztergomból ’s több szőlőtermő helyekről érkezett levelek szerént az idei szüret kevés, de még savanyú borral fizetett. Zágráb, Oct. 2 tikén. Az Ogulini őrvonalnál közelebb mult Junius hóban történt csata óta a’ lefolyt négy hónap alatt eddig hallatlan csendességben voltak a’Bosnyákok, ’s lehete gondolni, hogy illy megfenyítés után végre békés szomszédokká válnak, ’s birtokunk iránt tekintettel fognak viseltetni. Azonban Oct. 12dikén a’ Nagy Kladussai törököknek mintegy 120 főből álló csoportja (a’ nagyobb részt tartalékul hátra hagyva,) a’ Szluini ezred kerületében Malyevacz és Wallisszelb közt korán reggel földünkre ütött, ’s a’ határszélen fekvő házaktól, erőszakkal s fegyveres kézzel, nagy számú szarvas marhát elhajtott Nagy Kladussba. Ennek visszaadása iránt tüstént felszóllítattak az illető bosnyák elöljárók és kapitányok, de sikeresen; minélfogva Rukavina general fenyegető állást von Kladass ellen, a’ Szluini, szomszéd Ogulini és Ise bánáti ezredekből több csapatokat indítván a határvonal felé. De a’ bosnyákok, semmit se hallgatva az ismételt békés felszólításra, minden felőlrül összecsődültek , feleségeiket és gyermekeiket visszaküldték , ’s megtámadásra mutató mozgásokat tőnek. Rukavina general, hogy ezt meggátolja , Oct. 17dikén délelőtti 10 órakor, három megtámadó csapattal Nagy Kladuss felé nyomult. A’ bosnyákok , Bessirevich kapitány vezérlése alatt elfoglalván a’ fontosabb álláspontokat, vitézül harczoltak ugyan , de bátor seregeink által visszavetettek, ’s megerősített faházaikba vették magokat, honnan keményen tüzeltek szabad téren álló határőreinkre. Itt azonban jó szolgálatot tevének a’ rakéták, mellyek által száznál több ház gyujtatott fel ’s döntetett hamuba számos védelmezőikkel együtt. Egyszersmind Kladussnak erős vára ágyúkkal ostrom alá vétetett, honnan a’ megszorult őrsereg a’ harcz folytában kitakarodott, ’s lassanként az egész csatamezőről elűzettek a’ futamló bosnyákok. Rabló szomszédink e’ szerint megdorgáltatván , estve legnagyobb renddel visszatértek seregcsapatjaink. A’ csatázás közben elfogott szarvas marhákból annyi tartóztatott le kárpótlásul , mennyi Od 12dikén a’ határszéli lakosoktól elhajtatott, a’többi pedig viszszaadatott az illető bosnyák tulajdonosoknak. Mennyi ember esett el a’ törökök közűl, még