Hazanéző, 2007 (18. évfolyam, 1-2. szám)

2007 / 1. szám

Tasnádi Tamás '56 a sajtó tükrében II. rész 1956. november 4. Még mielőtt bármiféle sajtótermék napvilágot látott volna, kora hajnalban, fél négy és négy óra között, a szovjet csapa­tok általános támadást indítottak a főváros ellen, a fővárosi­akat ágyúdörgések ébresztették... A Parlamentben tartózkodott e korai időpontban Jurij Andropov szovjet nagykövet is, aki Nagy Imrét bizonygatta a­felől, hogy a történtek nem ellenséges szándékkal történ­nek, hanem azok a provokációkra adott válaszok. Király Béla vezérőrnagy, a Nemzetőrség parancsnoka viszont egyértelműen azt állította, hogy a Szovjetunió hadat visel hazánk ellen. Nagy Imre talán bizonytalanságában, de legfőképpen egy-két, a hadsereg vezetésében itt maradt haza­áruló befolyására, megtiltotta Királynak a tüzelést, s így rövid idő alatt a szovjet alakulatok a Deák tér környékéig vonultak... Az Országgyűlés épületében ekkor Nagy Imrén kívül Tildy Zoltán, Donáth Ferenc, Szilágyi József, Dobi István, Rónai Sándor és az utolsó pillanatban befutott Bibó István maradt. Kovács Bélának ez már nem sikerült. A Szabad Kossuth Rádió a szokott időben 4 óra 30 perckor békés hangulatban számolt be Nagy Imrének Svájc magyar­­országi nagykövetével történt, előző napi találkozójáról. Később megemlítette, hogy Sopronban közös frontba tömörültek az újjáalakult demokratikus pártok. Egyszer csak, váratlanul 8 óra után 20 perccel, gyakorlatilag különösebb előzetes beharangozó nélkül Nagy Imre szólt a rádión keresztül az utcán zajló eseményeken megdöbbent hallgatósághoz: „Itt Nagy Imre beszél a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapa­tok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak! - A Kormány a helyén van! - Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével! A Himnusz és a Szózat zárta a bejelentést, melyek szünetében a lövöldözések zaja is be-beszűrődött, s majd a szózatot több nyelven két percenkét is beolvasták.... Nagy Imre szavai mennykőcsapásként érték a magyar népet, az álom szertefoszlott! A reggel megjelent, a tegnapi napról beszámoló lapok nem is sejtették a szomorú végkifejletet, láthatóan a legmesszebbmenőkig bíztak a tárgyalások sikerében. A Népszabadság, melynek a Donáth Ferenc által képviselt reformkommunista nézetek adtak alaphangot, a „Megalakult az új kormány”, illetve a „Folytatódnak a szov­jet-magyar tárgyalások” címekkel számolt be a legfontosabb eseményekről. A többi említett lap szinte teljesen egy követ fújt az egypártrendszer utódlapjával. Említésre érdemes, hogy a keresztény hetilapok, mint a katolikus Új Ember a Reformáció és az Evangélikus Élet ezen a napon adhattak hírt újra szabadon véleményeiknek. Ráadásul a mai napra is maradt energia még egy új lap megalakulására. A rádióban is beharangozott lap Magyar Jövő címmel az egyetemi ifjúságot célozta meg, melyet két­naponta kívántak megjelentetni. Nagy Imre történelmi bejelentését követően 5 óra 56 perc­kor a „Figyelem!” felszólítás ismételten többszöri elhangzását követően Nagy Imre az éteren keresztül szólí­totta fel Maléter Pált, Kovács Istvánt, valamint a katonai küldöttség többi a szovjet féllel történt tárgyalásra indult tagjait, hogy miután onnan eddig vissza nem tértek, így hala­déktalanul jöjjenek és vegyék át hivataluk vezetését, így értesítette a magyar népet a szovjetek, általa is csak sejtett lépéséről. 6. 40-kor az ENSZ részére címezve ismételten beolvasták Nagy Imre közleményét, majd öt percre rá értesítettek, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa az USA kérésére rend­kívüli vasárnapi ülésén foglalkozik a magyar helyzettel, amelyet magyar idő szerint 7 óra 45 percre hívtak össze. 7 óra után 14 perccel a kormány nevében egy női hang az alábbi kétségbeesett közleményt olvasta be magyarul és oroszul: „A magyar kormány felkéri a szovjet hadsereg tisztjeit és katonáit, hogy ne lőjenek. Kerüljük el a vérontást. Az oro­szok barátaink és azok is maradnak.” Ezt követően Schubert, Ave Maria-ját játszották. 7 óra 57 perckor a Magyar Írók Szövetsége nevében Háy Gyula szólt a hallgatósághoz, amelyet a Szabad Kossuth a győri Szabad Petőfi, illetve a Szabad Dunapentele Rádiók együtt sugároztak: „Itt a Magyar Írók Szövetsége! A világ minden írójához, tudósához, minden írószövetségéhez, akadémiájához, tudományos egyesüléséhez, a szellemi élet vezetőihez for­dulunk segítségért. Kevés az idő! A tényeket ismeritek, nem kell ismertetni. Segítsetek Magyarországon! Segítsetek a magyar népen! Segítsetek a magyar írókon, tudósokon, munkásokon, parasztokon, értelmiségi dolgozókon! Segítsetek, segítsetek, segítsetek!” Majd megismételték angolul, németül és oroszul. 8 óra 7 perckor a Szabad Kossuth Rádió zene közben abba­hagyja az adást, s bár középhullámon a Himnuszt és a Szózatot felváltva sugározta, ám ezzel a Szabad Kossuth rádió megszűnt létezni... Ezt követően a 36 méteres rövidhullámon jelentkező Dunapentelei Nemzeti Bizottság Szabad Rádiója volt az egyetlen még fogható, legálisan működő rádióadó. Fél kilenckor ezt jelentette: „A hitszegő megszállók megtámadták Budapestet és több vidéki városunkat. Pécsett, Székesfehérváron, Dunaföldváron, Veszprémben áll a harc...., A harc a beto­lakodók ellen mindenütt áll. Magyarok! Ne hagyjátok, hogy az orosz csapatok drága hazánkban mészároljanak!... Dunapentele helyőrsége az utolsó emberig kitart. Halál a szovjet megszállókra!” Rövidesen számtalan amatőr, ismeretlen adó adott jelt magáról. Jól illusztrálják a helyzetet az el-elhaló hangokból kiolvasott üzenetek: „Szovjet harckocsik támadják a magyar fővárost! Segítséget kérünk a magyar forradalomnak!... Kérünk segítséget az egész világtól! Figyelem! Figyelem! Figyelem!” „Szabad Európa Rádió figyelem! Adásainkat ezentúl is fogjátok és nyugtázzátok!” „...a világ szabad nemzeteihez! Fejtsetek ki minden erőt a szabadságharcunk megsegítésére!, Az utolsó csepp vérünkig harcolunk. A magyarok Istene velünk van.” 8 óra 31 perc. A szolnoki rádió stúdiójából idegen akcen­tussal beszélő bemondó „fontos közlemény”-re hívta fel a figyelmet. Ebben az országot két napja titokban elhagyó Münnich Ferenc élőben „Nyílt levelet” olvasott fel a „dol­gozó néphez”. Ebből kiderült, hogy Münnich, Kádár, Apró, Kassa novem­ber 1-je óta megszakított minden kapcsolatot a Nagy Imre kormánnyal és megalakították a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányt. Mondataiból idézve a következők hangzottak el: „...a reakció nyomása alá került és tehetetlenné vált Nagy Imre kormányán belül nem volt semmi módunk cselekvésre a Népköztársaságunkat, a munkás-paraszt hatalmat, szo­cialista vívmányainkat fenyegető, mind nagyobb erővel jelentkező ellenforradalmi veszélyekkel szemben. ...Elhatároztuk, hogy minden erőnkkel küzdünk a reakció, a fasizmus fenyegető veszélye és azok népgyilkos bandái ellen. Felhívjuk népköztársaságunk minden hű fiát, a szo­cializmus minden hívét...., támogassák a Magyar

Next