Hazanéző, 2019 (30. évfolyam, 1-2. szám)

2019 / 1-2. szám

HAZANÉZŐ KIADJA A KÖRÖNDI FIRTOS MŰVELŐDÉSI EGYLET Alapítási év: 1990 Elnök: Ambrus Lajos Titkár: Kovács György A szerkesztőbizottság tagjai: Ambrus Lajos főszerkesztő Bölöni Domokos Király László Molnos Lajos Ráduly János Tófalvi Zoltán Postacím: 537060 Korond, Főút 664. Tel: 0740 159 393 e-mail: alajos@korond.ro A fedőlapon: Páll Lajos festménye Korrektor: Tófalvi Csilla Tördelte: Molnos Ferenc Készült Szovátán a Silk Design nyomdájában Felelős vezető: Bódi Julianna Szerkeszti: Ambrus Lajos 1 2 Molnos Lajos Amikor a nagy „rebellió” után, a kö­röndi HAZANÉZŐ című lapunk indult, rengeteg magyar nyelvű újság, heti- és havilap, tájegységi kiadvány, periodika jelent meg Erdély-szerte. Aztán eltelt egy emberöltőnyi idő, s az akkor indult kiad­ványok zöme, szinte észrevétlenül meg­szűnt. Leginkább ama „piszkos anya­giak” hiánya volt az elhalások oka - de nemcsak! Azért mondom, hogy „nemcsak”, mert itt van például a Hazanézőnk, amelyik tényleg nem dúskált soha sem a pénzben, mégis talpon van, s most éppen harmin­cadik évfolyamát kezdi­­ egy könyvsoro­zattal gazdagodva. Épp a Hazanéző­re hi­vatkozva vélem úgy, hogy egy lap sorsát nagyban meghatározza az is, hogy kik és főleg milyen elképzelésekkel, célkitűzé­sekkel indítják a lapot, mit akarnak el­érni vele­ általa, netán hírt és nevet vagy anyagi hasznot remélnek? Nem tudom, nem tudhatom, hogy megszűnt lapok esetében mi volt a helyzet. Azt viszont igencsak jól tudom, hogy a Hazanéző elindítóinak a célja „mindössze” a szolgálat volt (és maradt mindmá­ig). Szolgálni e lap segítségével is nem­zeti közösségünket, szolgálni identitá­sunk erősítését, ha­gyományaink, kul­turális örökségünk megőrzésének, ápolásának ügyét - és ezáltal egy­szersmind erősítve önbizalmunkat, a jövőnkbe vetett hi­tünket. Önként­ vállalás volt ez (s maradt) a lap körül szorgos­­kodók részéről, lett légyen szó szer­kesztőről, mun­katársakról, az anyagi támogatást nyújtókról - vagyis mindazokról, akik a lapot magukénak érezték, életben tartását szívügyüknek tekintették. Nem, egyáltalán nem hiszem azt, hogyha egy nagy halom pénz tetejében ülők indítot­ták volna el annak idején a lapot, az elju­tott volna idáig, vagyis a XXX. évfolya­mig. A Hazanézőt az önmagunkért való tenni akarás, cselekvési kényszer szülte, ez a kényszer pedig furcsa „szerzet”, aki ha egyszer már belefészkelte magát az ember szívébe, elméjébe, zsigereibe, az többé a világ semmi kincséért ki nem jön onnan. Annyi a dolgom, hogy meghalni sincs időm! - szoktuk mondani, ha felgyűltek a halaszthatatlan, mindennél fontosabb teendőink. Nos, ez történt a (köröndi) Hazanézővel is: annyi dolga, fontos és halaszthatatlan teendője akadt az elmúlt évtizedekben, hogy nem volt ideje megszűnni. Mivel fontos és halaszthatatlan teendőnk még bőséggel adódik - muszáj lesz a Hazané­zőnek is folytatni a szolgálatot. Másként nem tehet, másként nem tehetünk. Molnos Lajos A XXX.

Next