Hazánk s a Külföld, 1865 (1. évfolyam, 1-53. szám)
1865-09-24 / 39. szám
HAZÁNK S A KÜLFÖLD 621 hol — köztudomás szerint — a jámbor muzulmánok igen jó emberek, de nagyon rosz muzsikusok. A dráma nem igen ragyog, habár néha akad egy-egy kitűnőbb előadás is, mint közelebb a „Báró és bankár,“ midőn Egressy Gábor (a vén gárda e megingatott, de le nem dőlt oszlopa) megújuló erővel szerepelt, s Feleki-Munkácsy Flóra asszony a szív igazi hangjain játszott. Ha minden előadás ilyen volna ! De egy virágszál még nem bokréta, pedig ez illenék a magyar drámai múzsa kezébe, amelybe most gyakran egy-egy hivatlan kis színésznő uszályát erőszakolják. S ezzel bevégeztük szinházi mondanivalónkat, s mehetünk szüretelni. E szó nem oly vidám itt, mint vidéken, noha ma már Hegyalján sem zeng a régi vigság, nem dörögnek a mozsarak, nem nevet úgy a jó kedv, s a hajdan hires mádi báloknak csak árnyéka jár föl néha, elszomorítva azokat, akik még nem feledtek el — emlékezni. A budai szüret tán soha sem is volt mulatság, hanem csak — munka. A silének nem igen téptek innen maguknak soha zöld venyige-koszorút, s a satyrok nem szerettek pajzánkodni és fekete gerezdek alatt. Nem csoda hát, hogy aki szüreti mulatságot keres, vidékre siet. Ép, midőn e sorok megjelennek,, (sept. 24.) egy föllobogózott gőzös indul Dömösre (Visegrád mellé,) víg társasággal, kedélyes szüreti kirándulásra, melyet a képzőművészeti társulat rendez. Csak meg ne csípje szőlőjüket a dér, vagyis a próza leplezetlen nyelvén szólva : a részvétlenség meddővé ne tegye e kedves szüretet, melyből ha már nem csepeg is, csurranhatna néhány édes csöpp a törekvő társulat pénztárába. Mielőtt jelen tárcánkat bezárnék, még a könyvpiacon akartunk körültekinteni, de kifogyünk térés időből. Csak annyit említünk meg hát röviden, hogy az újabb könyvkiadásokban is a korszak higgadt szelleme tükröződik vissza; ledéren csillogó francia regények helyett verősebb angol vagy német munkákat kapunk , korrajzokat, történeti műveket, tanulmányokat; a verses kötetek dagályának pedig egészen vége van. Úgy látszik, a kiadókat és közönséget jó időre elidegeníték ama pár év előtt fel- és eltűnt „szellemlovagok,akik nem a röpülő Pegazuson, hanem Rozinante szikár hátán jelentek meg, s ahelyett, hogy mélyen éreztek, lelkesültek és lelkesítettek volna, elkésett ábrándokkal ostromolták a Parnass szent hegyét. Indriai Károly: Újdonságok. * (A magyar országgyűlést összehívó királyi rendelet) s a Reixráth felfüggesztését elrendelő császári Manifestum szept. 20-án megjelent. Az országgyűlés dec. 10-ére Pestre van összehiva, s ő felsége saját személyében fogja megnyitni. (Gyászhir.) Idősb Bartal György, a magyar alkotmányos élet régi kitűnő bajnoka, a magyar jogtudomány Nestora, s az akadémia igazgató tanácsának tagja szept. 20-án, 81 éves korában elhunyt. * (Széchenyi-emlék a Tisza-partján.) Az alsószabolcsi tisza-szabályozó társulat gr. Széchenyi Istvánnak a tisza-szabályozás körüli érdemeit megörökitendő, Tisza-Dobon, ott hol a legelső kapavágás a nagy hazafi által megtétetett, egy obeliszkszerü szobrot emeltetett, melynek ünnepélyes felavatása e hó 27-én fog megtörténni. — (Vámbéry Ármin tudós hazánkfia) ki még csak néhány nap előtt Angliában, a „British Association“ birminghami gyűlésén ötezer hallgató előtt tartott felolvasást a magyarok eredetéről s aztán később a bokharai társadalmi életről, — e napokban haza érkezett s okt. elején mint keleti nyelvek tanára, elfoglalja székét a pesti egyetemen. Mint tudjuk, hallgatójául több neves író is bejegyezteti magát. — Vámbéri előadások tartásán kívül irodalommal is fog foglalkozni, s még tán e téren egy nagyérdekű munkát fejez be Persiáról és szomszéd tartományairól, mely nagy olvasó közönségünket tán a Középázsiai utazásnál is jobban fogja érdekelni. * (A közép-dunai gőzhajó-társulat) érdekében a magyar nők is szép buzgóságot fejtenek ki, a társulat részvényesei között ugyanis kétszáz nő van. * (Kossuth Lajosné temetése) f. hó 2-án ment végbe sok magyar jelenlétében. 3-án reggel Ihász ezredes a holttestet Genuába kisérte. Másnap este pompás négyes fogaton, melyet egy gazdag genuai bocsátott rendelkezésre, a San-Benigno sírkertbe vitték. A gyászkocsi mellett 12 magyar ment; sok tiszt, a törzskar, az angol konsul és a konsulátus összes személyzete követte. A gyászbeszédet egy angol lelkész tartotta. * (Borchgrave Emil) belga követségi titkár és jeles tudós utazik most Magyarországon, s a 12 és 13-ik században hazánkban megtelepült flamand (vlam) gyarmatok nyomait keresi. E végett közelebb Pestről a Szepességre utazott. Céljaira nézve