Hazánk s a Külföld, 1865 (1. évfolyam, 1-53. szám)
1865-11-26 / 48. szám
Ludvigh János. Kit e kép híven ábrázol, — Ludvigh János 1812-ik évben született, — a Szepességben, Béj Ián. Kora ifjúságától, úgy szólván gyermekkorá-tól kezdve hazájának élt és él mai napig. Sokat tett, irt, dolgozott, fáradozott és szenvedett s munkás életének kevés jutalmát vette; annál több keserűséget, fájdalmat kelle szenvednie, melyeknek legkinosabbika: a hontalanság, a száműzetés égető fájdalma borita hófehér lepellel tisztes fejét. Iskoláit Késmárkon, Eperjesen és Sáros-Patakon végezte s jurátus korában már buzgó munkatársa volt Thaisz Endrének, ki irodalmunk akkori zsenge korában a „Sas“ című folyóiratot szerkeszté. Később a Szepességben magyar nyelvmivelő társulatot alakított, melyet azonban a nádor és kancellária betiltottak, azzal indokolva e tilalmat: „mert — úgy mondanak, — még a magyar tudományos akadémia is csak törvény erejével létesülhetvén, bármily egyesülhetési jog csak legfelsőbb engedélylyel léphet életbe.“ — Béla városa csakhamar megválasztó a nagyreményű ifjút főjegyzőjévé, s pár évvel később a 16 szepesi város kerülete elküldé az országgyűlésére, hol két országgyűlésen át vívta a szepesi városok ősi országgyűlési szavazatjogának visszaszerzését, mint választott képviselő. Ekkor szerkesztette Ludvigh János ama nevezetes okmányt, mely a 16 szepesi városnak diplomatiai történelmét foglalja magában, s az országgyűléshez benyújtott kérelmében sok felvilágosító s érdekes történelmi adatot szolgáltatott. Ludvigh János.