Hazánk s a Külföld, 1865 (1. évfolyam, 1-53. szám)

1865-01-15 / 3. szám

Első évi folyam. 3. szám. Január 15.1865. Rákóczi Erzsébet. Munkács Bá­­th­ori Zsófia alatt nagyrészt kivet­kezett nehány év előtti alakjá­ból. Csak évtized előtt diszes úri lak volt az, fé­nyes cselédség­gel s vitéz és vi­dám helyőrség­gel ; most meg­erősített zárdá­nak látszott, melyben nem is volt szabad más magasabb hang­nak lenni, mint a naponként öt­ször imára szol­gáló harangoké­nak , melyek az előbbeni kakasok helyett most fényes keresztekkel ékített tornyokból zokogtak a vidékre alá. Az örváltások a legnagyobb rendben történtek, de minden nagyobb zaj nélkül s a katonák egy része, a fejedelemné hűségét a császári ház iránt mutatandó, német zsoldosokból állt, külföldi tisz­tekkel. Az árváknak Biharinéval egy kisebb cella jön kimutatva, hon­nan az ebédlő te­rem s a kápol­na egyenlő tá­volságra voltak, úgy is ez volt az a két kirándu­lási hely, mely­ért szobáikat el­­hagyhaták. Pater Sámbár naponként két­­három órát hal­­latá velük nagy hirre kapott é­­kesen szólását, melyet a két kis leány rendesen csak szundikál­va hallgatott végig, mi azonban a pátert lelkes és buzgó tanításában egy cseppet sem zavarta meg. Ezenkívül egy héten egyszer megtörtént, hogy a fejedelem asszony hintója elé állt, midőn a kis leányoknak is szabad volt vele kikocsizni a gyö­nyörű vidékre. De ez elvek örömét eléggé meg­­savanyitá a fejedelemné szigorú tekintete s koron­ként tett faggató kérdései, pirongatásai. (Történeti beszély.) II. A munkácsi vadászat. (Folytatás.) Lehajolt a kis leány után s jobbjával átkarold."

Next