Hazánk s a Külföld, 1866 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1866-01-14 / 2. szám
18 HAZÁNK S KÜLFÖLD Károly előbb otthon, később a marosvásárhelyi iskolában tanult, s többek közt a számtanra különös tehetséget árult el. Iskolai vizsgái után két évet töltött M.-Vásárhelytt a királyi táblánál. Két év múlva kancelláriai fogalmazó lön Bécsben. 1835-ben hazatért s tekintetét a közélet terére fordította. 1836-ban megnősült, elvévén az alsófehérmegyei főispáni helyettes leányát, b. Kemény Juditot. Nyilvános pályáját alsó-Fehérmegyében kezdte, a legelső szabadelvű pártvezérek szárnyai alatt. Mily gyorsan hódította meg maga számára a népszerűséget, azt az 1837-ki erdélyi országgyűlés mutatja, melyben már mint Kolozsmegye egyik követe ven részt. Fényes képességei azonban később, az 184/3-ki hongyülésen fejlődtek ki és tündököltek, midőn abba hagyták a sérelmek hasztalan tárgyalását s a reformkérdések jöttek szóba. Midőn az idő intő szavára az urbér szabályozása került szőnyegre, dacára azoknak, kik kiváltságaikat féltve, szabad elvüket megtagadva hirtelen a maradók táborába csaptak, ő beismerte a kor igényeit s a jobbak sorában az ujitást sürgette. Midőn Wesselényi példájára a tekintélyek a megyegyűlésekre is eljártak, hogy a közvéleménynek irányt adjanak, Zeyket is a sorompók közt találjuk, hol nem egy nemes elvet juttatott diadalra. Amit elvtársaival együtt kigondolt, annak kivitelében határozottságot és bátorságot tanúsított. Mint szónok sok fényes tulajdonnal volt megáldva. Előadása, a mellett, hogy kellemes volt, meglepte a hallgatókat szabatosságával, rövidségével és eszmegazdagságával ; ki tudta kerülni a szónokok rendes hibáját, a dagályt és áradozást. Az 1841,1846, és 1848-ki országgyűléseken folyvást Kolozs vármegyét képviselte, s midőn ez utóbbi országgyűlést bezárták, a magyarországi gyűlésre is felküldték őt. Itt a belügyminisztériumiján, mint osztályfőnöklön alkalmazva,Pesten, Debrecenben és Szegeden egyaránt megtartotta helyét. A szabadságharc utáni szomorú időkben a társas élet szilárdítására, a gazdászat javítására, s az egyház ügyeinek emelésére fordította egész gondját. Buzgó gondnoka lett a nagyenyedi és kolozsvári ref. iskoláknak, az s erdélyi gazdasági egyesület igazgatására is befolyt. Erejének lankadatlanságáról tesz tanúbizonyságot azon beszéd, melyet az erdélyi muzeum alakuló gyűlésén tartott, s melyben a közhangulatot velős szavakkal tolmácsolta, s az elnyomott nemzeti nyelv növelését a rég idő óta először összegyűlt értelmiség előtt hathatósan sürgette. 1861-ben, midőn az idő ismét jobbra fordult, az első kolozsvári konferencia elnöke lön s a teendők felől tanácskozóknak egyik irányadója volt. A gyulafehérvári értekezleten is ő formulázta a magyar elem nézetét, s több megyegyűlésen irányt adott. Az 1863-as szebeni gyűlésen Bánfi Hunyadot képviselte, s a felterjesztett memorandum egyik készítője volt. Azon erő, melyet jelenleg tanúsított, s melyről fennebb emlékeztünk, biztosit bennünket, hogy a bekövetkezendő nevezetes napokban is egyike leend a legelsőknek, s hogy kitűnő szerepet fog vinni a pesti közös országgyűlésen is. Zilahn Imre: Testvéri szózat Erdélyhez. — Michin az erdélyi országgyűlés Pestre hivatott. — Hol a hegyek vállán pihen az égbolt. — Sudár fényük felhőkben fürdenek, Hol a szabadságért már annyi vér folyt: Szép testvérország, hőn köszöntelek ! Legyen megáldva minden drága völgyed, Mit oltárrá tett rég a honfivér! . . Köszöntelek, mint bájos ifjú hölgyet, Ki hű jegyese karjaiba tér ! Virágaidnak édes illatában —Babérjainkra én ráismerek ; Néped ajkának bánatos dalában, A mi szivünknek fájdalma remeg; És az öröm, mely téged kéjbe ringat, Fényes napot gyújt bánatunk felett: Egynek teremté isten vágyainkat, Mienknek valljuk szent történeted ! Ősi családfánk legvirágzóbb ága ! Te nem válhatsz el mitőlünk soha ; S bár többször sújtott az ég vad villáma, S többször lepett a zord idők moha : — A visszavonás hernyói lehullnak, S az ápoló törzs büszkén néz feléd; És vérrel szerzett emlékén a múltnak — Testvéri csókkal sietünk eléd ! A Királyhágó nemes bércein már Le van rombolva börtönöd fala ; Diadalutad nyitva, sehol sincs zár, —• Széthull a lánc, mely testeden vala ! A Gyáluripis Retyezárnaló ormát Üdvözlik a mi szent Kárpátjaink! Aranyfövényes folyóidat hordják — Szőke Tiszánknak víg hullámai!