Hazánk s a Külföld, 1867 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1867-08-08 / 32. szám
Harmadik évi folyam. 32 szám. Augusztus 8. 1867. Lukács Dénes. Ha az 1848—49-ki hírlapokat forgatjuk, sokszor találkozunk e névvel, mindig a legérdemesbek köztt. Lukács Dénes a szabadságharc tüzérségének egyik megteremtője, az összes hadi mozgalmak egyik lüktető ereje, s ama sok fáradhatlan és tevékeny férfiak egyik legelsője . Ama nagy események közt, melyek gyorsan jöttek s rohamosan hiadtak, ő volt, ki a tüzéri kart szervezte, s elhanyagolt hadművészetünk ez ágának Lahner mellett ő adott legnagyobb lendületet. Kitűnő szakismerete lankadatlan erélylyel párosult. Midőn Macil a márciusi napok után szóval és tollal fejtegeté a nemzet előtt egy magyar tüzérhadtest fölállításának szükségét, Lukács Dénes bámulatos erélyével és technikai ügyességével már egymásután állitá fel Pesten ütegeit, úgy hogy a schwechati ütközetre 24 ágyút küldhetett a magyar seregnek. A császári sereg parancsnoka, Jellasich bán, maga kénytelen volt kiemelni a magyar tüzérség jelességét. Lukács azután is ernyedetlen kitartással és találékonysággal folytatá a hadi készületeket. Midőn a nemzeti kormány átköltözött Budáról Debrecenbe , elrendelő Budapest kiürítését. A forradalmi tüzérparancsnokság az elkésett rendelet miatt csak a kivonulás előtt két nappal hajthatá végre a parancsot. Lukács ekkor utasítást kapott, hogy intézkedjék a lehető gyorsasággal. „Amit emberi erővel lehet, megmentjük“, volt lakonikus válasza. Nemsokára aztán császári dobok peregtek a főváros utcáin, lenn a Tiszánál pedig egy honvédtisztet lehetett látni, amint izzadva emelő kocsiról kocsira a lövegeket. Lukács Dénes tüzérőrnagy volt, Lukács Dénes.