Hazánk s a Külföld, 1867 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1867-12-12 / 50. szám
HAZÁNK 8 A KÜLFÖLD. 787 Rabtársul ott találtad a hazát, 8 e két rabtestvér szenvedése nagy — Sok századok szenvedése te vagy. Szellő, patak, villám, tenger, vihar, Hogy Bir a lélek, sir rá a magyar. Beszélj, beszélj, e nemzet téged ért, Ad életet, vért minden hangodért. Előre ul Washington ! ez neved, Vidd a szabad világba nemzeted. Kezedben van minden nép zászlaja, Utánad megy, mint árnyad, a haza. Törd össze a zsarnokság láncait, Emeld föl a népek szent trónjait, Teremts egy uj kort, uj hazát, nekünk,— Te benned lesz halhatlan nemzetünk. Ha lesz egy nap, hol millió szemek, Mint egy szívből egy könyet ejtenek, Ha lesz egy sir, a hol reményt lelünk, —Hisz életed örökké kell nekünk,— Emléked egy hazának fénye lesz. Soká mondjuk : Kossuthnak lelke ez. (A „forradalom költészetéből.“) Hradov. Rajzok Konstantinápolyból. ii. Régen volt, de még ma is beszéli az igazságos és hálás nép, hogy a „hódító“ fiához, II. Bajazid szultánhoz, egykor szegény asszony jött alamizsnáért. Kezében pár vadgalamb vola. Minden töröknek egyik fő jellemvonása a könyörületesség, miként ezt Tstambul falai közt ezer és ezer kegyes alapítvány hirdeti. Bajazid tehát megszánta a szegény asszonyt, galambjaiért sok pénzt adott neki, a galambokat pedig — tartási alapítványnyal együtt — az általa épített mecsetnek ajándékozó, így jön idő múltával, hogy e turbékoló állatok annyira elszaporodtak altemplom udvarán, mint Európában sehol, még Velence híres sz. Márk terén sem. A fönséges stilü ivek alatt, kölessel telt hombár mellett, ott ül egy öreg török; kezének legkisebb mozdulatára a galambok ezrei röpülnek körébe, várva az eledelt. Mi néhány párát adtunk az öregnek, s több galambot láttunk értte, mint köles-szemet. E mecset a födött bazár (keresztán) déli kijáratánál van, közel esik hozzá a tűzlátóul használt szeraszkiei-torony is, melynek tetejéből, mint Istambul legmagasabb pontjáról, a kilátás leirhatlan varázsa. A járás kelés e helyen, hol most a leégett faházak helyébe kőpaloták emelkednek, s francia modor szerint széles uj utcák keletkeznek, bámulatra gerjeszti az utazót ép úgy, mint a jámbor törököt Itt volt hajdan köralakban Konstantinápoly főtere, a forum Constantini, diszesen kikövezve, s övezve födött csarnokokkal. Ezek egyik része, melyet 95 oszlop tartott, Anasztázius császár alatt leégett. Az ívek fölött a keleti oldalon Constantin és Helena szobrai állottak, a nyugati oldalon pedig porphyr oszlopokon 12 sziréna, a bemenetnél Pallas és Amphitrite. Sőt, miként egy régi följegyzésből olvasóm, a Forum keleti részén két nő-szobor is volt szemlélhető, melyek egyike magyar hölgyet ábrázola. Ezt Comnén Emánuel, midőn a magyarok ellen harcra készült, haragjában eltávolittatá a köztérről. De a többi remekmű iránt sem volt kegyesebb az idő; eltűnt mind a viszontagságok vésztengerében, s ma már csak egyetlen oszlop, az általunk rajzban bemutatott úgynevezett „porphyr-oszlop“ hirdeti a Forum egykori nagyságát. Az igaz, ez volt hajdan is fődisze a Konstantin-térnek ; ő — t. Konstantin — emelteté azt dáriai stílben, 100 lábnyi magasra; most azonban a 18 láb magas, négyszögletű talajai is ide számítva, nem több az egész 68 lábnál: maga az oszlop 5 darab 10 láb magas kövekből van összetéve. Hézagait egykor aranyos győzelmi koszorúk fedék el, azonban részint a tűz, s a még ennél is rombolóbb és ragadozóbb emberi kezek ez ékességtől megfoszták az oszlopot, úgyhogy 1412-ben már vaspánt pótolá az aranyos koszorúkat. Konstantin, e kissé rajongó, hiú, de azért mégis méltán nagy, imperátor az oszlop tetejére, egy személyben magát, Krisztust és Apollót állíttató, amennyiben a frigiai Heliopolis templomából áthozott Apolló szobrát szánta az oszlopra, de úgy, hogy ennek feje helyébe a maga arcmását téteté, és pedig nem dicsfénynyel (nimbus,) körítve, hanem a megváltó „kinszögeivel.“ Julián levéteté Konstantin szobrát, s helyébe a magáét állíttató fel, majd Theodosius lépett oda, mígnem I. Elek alatt a földrengés őt is ledobá a magasból. Ha igaz, amit történetírók följegyzenek, hogy a Rómából (Vesta templomából) ellopott Palládiumot Constantin a porphyr-oszlop alap