Hazánk s a Külföld, 1869 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1869-07-15 / 28. szám
434 HAZÁNK S A KÜLFÖLD, annyira elterjedtek s annyira nagyok valának, hogy maga Tiberius, Róma rákfenéjének nevezi azon divatot, mely szerint a leghasznosabb mezei birtokokat diszkertekké alakították. A rómaiaknál két hatalmas emeltyű szolgált a sírkertészet kifejtésére : ■ egyrészt gazdagságuk és fényszeretetük, másrészt hajlamuk a falun lakás és mezei munkával való foglalkozás iránt; mivel azonban Rómában már Augustus idejében egy 13,200 lépésnyi kerületű téren 2.000,000 embernél több lakott együtt, világos, miként csak kevés sorskegyek számára jutott osztályrészül azon szerencse, hogy a városban való vidéken (rus in urbe) lakjék, miként Martial költő a Sparsus nevű nagy kertet nevezte. Idővel közvetlenül a város kapui előtt is alakult számos diszkert, mindazáltal a földbirtokosok előnyösebbnek tartották falusi jószágaikra költözni a melegebb évszakokban, mivel Rómában s közel vidékén nyáron át hajdanában is épen olyan rész volt a levegő, mint ma. A római sírkertészet virágzásának kora, egyszersmind ezen birodalom fénykora is volt. Bizonyos, hogy még soha, egyetlen ország sem volt oly gazdag műkertekben, mint Déli- és Közép-Itália, Tibur, Praenestes Tusculum vidéke. Róma hegységei közt délnek és keletnek, a türrhén tenger partjai a Tibernek Ostiánál beömlésétől Oricián, Antiumon át egész a bajae-i öbölig , a szó szoros értelmében nyaralókkal volt ellepve s ezek közt számos az olyan, melyekhez képest mai fejedelmeink kéjlakait nyomorúságosnak mondhatni. Egész vidékek terjedelmesen épített városokhoz hasonlítottak, mi miatt már az azonkori írók is panaszkodtak a mesterkéletlen természet hiányáról. A hely kiválasztásában, annak szép és egészséges fekvése mellett sokat tett a divat is, mely egyik vidéket a másiknál jobban kegyelte. Igen gazdag volt nyaralókban Nápoly vidéke is, a tarenti öböl,Szicília és Toscana némely része.Bologna és Modena (Bononia és Mutina) vidéke, valamint az észak-itáliai tavak partja, mint a lacus Larius (Como) és a lacus Benicius (Garda) tóé. Hogy a közjóra nézve mily ártalmas volt na a területeknek dísz- és vadaskertekké való ezen járványos átalakítása, ismerjük a történelemből, s ha hogy azon időben nem kellett volna a félvilágnak Róma táplálásáról gondoskodnia, a legtermékenyebb földnek ily módon pazarlása bizonyára folytonos éhínséget szül rala. A római kertek szemlélésekor meg kell ezektől különböztetnünk a nyaralókat a városi vagy házi kertektől, bárha ez utóbbiak közt is találkoztak olyak, melyeket bizvást a nyaralókhoz lehetett sorozni. A házi kertek mind Rómában, mind a többi itáliai városban divatozók valának, úgy hogy azokban a mi nagyvárosainkéhoz hasonló szűk és egészségtelen udvarokat csak a többemeletes bérházakban lehetett látni, de még ezen udvarokat is legalább egy-két platán díszesítette, hűvös vízmedencére vetve árnyát, vagy legalább a ház lapos tetején volt egy kis kertecske. A római házi kertek oly szoros összeköttetésben voltak magukkal a házakkal, hogy ezeket együtt kell ismertetnünk. A római ház több rendbeli szabad tért foglalt be, melyek az előszobákat,termeket és elfogadó termeket helyettesiték,s ezekre nyílt minden ajtó s majd minden ablak. Ezen befoglalt terek három részre oszlottak : első volt az Atrium, régibb időkben mindig, később még gyakran befödve, s igy valóságos termet képezve , nem ritkán egy kis kertté volt alakítva; másodszor, a nem minden háznál található Cavaedium, egy nagyobb kerti udvar, melyet kapualakú oszlopnyilás, szobrok,pajzsok,fegyverek stb. ékesítettek; harmadik a Peristylon, mely az előbbemhez hasonló kert-udvar volt, mindig oszlopos csarnok által övezve. A Cavaediumot és Peristylt néha csak alacsony fal választa el egymástól, mely tele szokott rakva lenni szobrokkal, melyek közt mintegy ablakokon át láthatott az ember az egyik kertből a másikba. Ezen három kert-udvar egyikéből a másikába tekinthetés a szobrok vagy oszlopok közé alkalmazott függönyök által volt megakadályozható. Az Átriumig, vagyis az átalános elfogadóteremig juthattak az idegenek, a Caraedium azonban, vagy ha ez hiányzott, akkor a Peristyl a család és szőkébb baráti kör számára volt fentartva. A Perystylt nem környezők mindig lakosztályok, s igy az valóságos kert volt, födött oszlop-csarnok által kerítve be. Hahogy hiányzott is ezen kert-udvarok egyike-másika, mégis minden háznak udvarán legalább egy kis rész volt kertté alakitva, melynek közepén vízmedencét (implurium) lehetett látni, a fedelekről lefolyó esővíz összegyűjtésére; néha azonban e medencékből a közös vízvezetékek segélyével, ugró kút szökellt fel.Ha a tér megengedte, ezen medence tágasabb volt s halastóul szolgált. Körötte zöld gyep terült el, az úgynevezett viridarium, s azon borostyán, platán és myrthus tenyészett. A Caraediumot Róma későbbi idejében vetemények számára is használták, s cserepes virágokkal, szobrokkal és vázákkal díszesitteték. Nagyobb palotákban a Peristyl igen terjedelmes