Hazánk, 1858 (1. évfolyam)
Tartalomjegyzék
felkelési kötelességek megszegőit, úgy szinte a lázadást támasztókat jószág- és fejvesztés vagy bitófa érte, az pedig, ki a király vagy haza ellen bujtogatott tüzes vassal haláláig volt sütögetendő, és a királytól sem nyerhetett kegyelmet. E büntetményt állítólag még tetemes súlyosbítással alkalmazta volna Mátyás király az 1467-ki erdélyi fő lázadók ellen, a mennyiben ezeket tüzes vasfogókkal csípve, kerékbe törve, nyársba vonva, négyfelé vágva, vagy másként kínozva végeztette volna ki. Az 1506-ki agyagfalvi székely gyűlés a királyi fölség ellen lázadást támasztékra már csak száműzést és jószágkobzást rendelt, de ha a bűnösnek örökösei voltak, a jószág azoknak adatott, s azon kívül fenntartotta magának, hogy a királyon kívül a székelység is megkegyelmezhessen a bűnösnek. Az 1437-ki pórlázadóknak szeme szúratott ki, vagy orra, njaka, keze stb. vágatott el, kilencz pedig a tordai hegyen nyársba vonatott. Hunyadi 1443-ban a Bolkács és Zsitve szász falvak lakosait károsító küküllői várnagyokat, a kihágás ismétlése esetén, kerékbetöretni vagy nyársra huzatni rendelte. 1452-ben pedig azokat, kik a folyó pénzérték iránti országos határozatot (az uj pénz el nem fogadása vagy a réginek beváltása és külföldre szállítása által) megszegnék, fogságra vettetni és jószágaikat elkoboztatni parancsolta. Ugyan ő 1444-ben a brassói posztógyárosokat, ha áruikat a város bélyegével el nem látnák,és a kereskedést s műipart illető egyéb szabályokat meg nem tartanák, kéz- és szemvesztéssel határozta büntettetni. Az 1376-ki szebeni szédrendtartás szerint pedig a műipari kihágások büntetései ezek valának : lopott marha vétele és levágatásáért 1 arany forint s a vágatási jognak 4 hétre megszüntetése; a barna kenyérnek fehér gyanánt árultatásáért szinte 1 forint és a sütési jognak 8 hétre felfüggesztése; roszul készített bőr és a kellő mértéknél rövidebb vagy keskenyebb posztó elkoboztatott, az utóbbi árunak meghamisításáért pedig a gyáros összes ingó vagyonát vesztette el stb. — 1456-ban Hunyadi a szászokat, kik vele Nándorfehérvár alá a török ellen indulni vonakodtak, a király személyében hűtlenség büntetésével fenyegette. Kolozsvár követei Szilágyi és az országtanács előtt 1458 január 31-én akkor egyeztek meg, hogy a városi hatóságnak fele magyar, fele pedig szász polgárokból álljon, mely alkalommal egyszersmind határoztatott, hogy ki ez egyezés ellen fölkelne, becsülete és ügye vesztésével lakoljon. Becstelenségben marasztalta II. Lajos kir. 1518-ban Dersi Komjáti Pétert is, ki a kolozsváriakat utonállva fosztogatta. Szilágyi pedig 1460-ban a földvári nemeseket, kik a szebenieket, midőn ezek Búza városbani vásárról visszatértek, fegyveresen megrohanták, rajtok zsarlást követtek el s közölök kettőt börtönre vetettek, csak odautasitotta, hogy a szebeniek további háborgatásával hagyjanak fel s a károkért tegyenek eleget. — Az 1459. megyesi országgyűlés azokat, kik a kiváltságosaknak ősi jogait ármánynyal veszélyeztetnék, vagy Mátyás kir. biztosait tanácscsal és tettel segítenék, fej- és jószágvesztéssel rendelte büntettetni, ezek örököseit száműzetni s vérdijakat 3 fillérrel kielégittetni. Az 1466-oi szabolyai székely gyűlés a joghamisitó bírákat megnyuzatni s bőrüket szalmával kitömetni határozta. Koronként a büntettek és gonosztevők igen megszaporodtak Erdélyben. 1409-ben gyilkoló és fosztogató útonállók a vaskapunál az utazást lehetetlenné tevén, e baj orvoslása végett ott a vajdák kenézséget állítottak fel. 1466-ban a vajda azzal hívta meg a szászokat a tordai gyűlésre, hogy ha a többi lakosok ellenök lopást, rablást követtek volna el, azt jegyezzék föl. 1486-ban a rablók, tolvajok és gyújtogatók annyira elhatalmasodtak