Hazánk, 1898. április (5. évfolyam, 78-103. szám)

1898-04-01 / 78. szám

múltja nincs, kinek személye tehát nem visz a pártokon kívül álló tudományos társulatba semmiféle se politikailag kellemes, se kellemetlen reminisczen­­cziát. Ezenkívül Kaposi, mint a katholiczizmus ha­talmi fénykorának, a renaissance kezdetének tudós búvára is ösmeretes, kinek 1200 kötetet meghaladó Dante-gyüjteménye Magyarországon egyetlen e nem­ben. Működése eddigi szükebb körében, mint a »,Magyar Szemle“ szerkesztője, közbecsülést vivott ki, mint hitoktató őszinte rokonszenvet biztosított saját számára, — fényesebb uj állása kifogástalan betölté­sének ezek oly kezességei, melyekben bizonyára ellen­felei is megnyugszanak. — Küzdelem a tüdővész ellen. A század leg­veszedelmesebb betegségének, a tüdővésznek leküzdé­sére, nálunk is meg akarják kezdeni az üdvös moz­galmat azzal, hogy szegénysorsu tüdőbetegek szá­mára szanatóriumokat állitnak fel. Az alakulandó egyesület előkészítő bizottsága ma délután báró Har­kányi Frigyes elnöklete mellett ülést tartott. Dr. Ko­rányi Frigyes, a mozgalom megindítója, előterjesz­tette az alapszabályok tervezetét s rövid be­szédben hívja fel a bizottság figyelmét újból az egyesület fontosságára, mert ennek megalakí­tásával Magyarország is beleilleszkedik abba az ak­­czióba, melyet a világ czivilizált nemzetei indítottak a legveszedelmesebb betegség ellen való küzdelemre. Nem akarja újra számokkal fárasztani a bizottságot, de kiemeli, hogy a tüdővésznek egymagának évenkint több áldozata van, mint a többi fertőző betegségek­nek együttvéve. E betegség ellen pedig a szanatórium­­rendszer bizonyult hatásos védelemnek s a szana­tóriumi gyógyítás egyszersmind kiindulási pontja az egészséges emberek megmentésének attól, hogy ők is ne kapják meg a sorvasztó betegséget. Egy­előre Budapesten alapítják meg az első szana­tóriumot s aztán idővel, a kormány és a társa­dalom segítségével az egész országra ki fogják ter­jeszteni a mozgalmat. Ezután ismerteti az alapszabá­lyokat, melyeket dr. Kuthy Dezső bizottsági előadó mutat be. Az alapszabályzatokat ezután pontonkint tárgyalták s Ormódy Vilmos, hatvani Deutsch Sándor, Jálies Géza s mások felszólalása után néhány változ­tatással el is fogadták. A bizottság elhatározta, hogy most már rövid idő múlva összehívja a »Budapesti szegénysorsu tüdőbetegek szanatórium-egyesületé*-nek alakuló közgyűlését, mely az alapszabályokat a minis­­teriumhoz terjeszti föl. — A bepörölt császár. II. Vilmos német császár nemrégiben mint alperes szerepelt a berlini Reichs­gericht slőtt. Felperes brandensteini gróf Arnim volt, a ki a hohenzollerni ház ellen indított birtokpörének revízióját kérte. A gróf a Szászországban levő Gladen és Schattbege birtokok tulajdonjogát követelte a maga részére. Ezek a birtokok most a poros királyi hitbi­­zományhoz tartoznak, de a felperes gróf állítása sze­rint 1744-ben az Aniim-család birtokába kerültek, minthogy pedig a család illető ága 1869-ben kihalt, ezért most őt illeti a tulajdonjog. Arnim nem is a hitbizományt, hanem II. Vilmos császárt személyében, sőt vele együtt Frigyes Vilmos trónörököst, Henrik és Frigyes Lipót herczeget is beperelte. Az. első bíróság egyéb okoktól eltekintve már azért is eluta­sította gróf Arnimot, mert kiderült, hogy egyik őse: Arnim Kristóf jó pénzért eladta a két birtokot a hohenzollerni ház egyik herczegének. A császár ne­vében hozott határozat természetesen nem említi a császárt, mint alperest, hanem csak a birtokok telekkönyvi átíratásának megtagadásáról beszél. A makacs felperes nem nyugodott meg ebbe a hatá­rozatba s felebbezést adott be II. Vilmos császár és (rdektársai ellen. Ezt a felebbezést is elutasították, mire Arnim gróf pőrének revízióját kérte. A Reichs­gericht birái ezt is megtagadták tőle s most a kevésbé lojális német alattvaló kénytelen felhagyni a pörösködéssel. — Véres szoozialista zendülés. Zsombo­lyáról táviratozzak, hogy Tóba községben szo­­czialista zendülés tört ki. A csendőrség közbe lépett, de fellépésével nem nyugtatta meg a felingerült lakosságot. A csendőrök fegyverüket használták, sortüzet adták s a tömegből sokan terültek el megsebesülve. A nép azonban még ekkor sem tágított, megtámadta a csendőröket s közülök többeket leütött. Végre a csendőrök meg­hátráltak. Mindkét részről több halott és súlyosan sebesült ember áldozata a zavargásnak. — Egy zártszék — 50.000 frank. Madridból táviratozzák : A királyi színházban tartandó előadás jövedelme, a melyet egy hadihajó vásárlására rendez­nek, igen rendkívül lesz. Mária Krisztina regens­­királynő egy páholyért 50.000 frankot fizetett. Egy zártszékért 150.000 frankot, egy másikért 100.000 78. SZÁM. BUDAPEST, PÉNTEK frankot fizettek. A spanyol bank 500.000 frankot irt alá szintén egy zártszékre. — A Jegybank a oaánár-jubllanmra. Mint Bécsből jelentik, az osztrák-magyar bank a császári jubileum alkalmából 250.000 forint alapítványt tesz jótékony czélokra. — Két kanozellár. Bismarck az egyik, a ki im­már friedrichsruhei magányába vonult vissza, Hohen­lohe pedig a másik, a ki most van a német biroda­lom ügyeinek az élén. A két kanczellár egymás után következő napokon ünnepük születési évfordulójukat. Ma volt a tényleges kanczellár születésenapja, holnap lesz a nyugalmazotté. Hohenlohe herczeg szűk csa­ládi körben ünnepelt s nem feledkezett meg Onkel Chlodwig-vtA a császári rokon, a ki legújabb arczké­­pét küldte neki ajándékul. Az arczkép megfelel a mostani német politikai helyzetnek. Tengernagyi uni­formisban ábrázolja a császárt, a mi talán vonatko­zás a flotta-javaslat sikerült elfogadtatására. A volt kan* czellárról alkalmasint szintén hasonló elmés módon emlékezik meg a találékony szellemű császár, sőt valószinüleg meg is látogatja. Bismarck holnap 83-dik születésenapját tölti be,ami a katonai jubileum után újból alkalmat ad a németeknek, hogy iránta való tiszteletüket kifejezzék. A katonai jubileum ötletéből különben sokat beszéltek arról, vájjon Bismarck in­kább katona-e vagy polgárember. Annyi bizonyos, hogy magatartása, beszédmodora egészen a katonáé, de már egyéb viselkedése, hajlamai szinte nyárs­polgárra vallanak. Nem csoda tehát, hogy eleinte a tábornokok sehogy sem kedvelték. Mikor 1870-ben a gyorsvonat átvette a franczia határon, hallotta, a mint a szomszéd kocsiban utazó tábornokok mondo­gatták egymásnak: — Reméljük, hogy az „egyenruházott czivil“ nem zavar minket. Az „egyenruházoit czivil“ Bismarck volt, a ki már hatvan esztendeje katona. Bismarcknak egy igen találó mondása kelendő most Németországban: — A ministereknek a népesség müveit kisebbségé­hez kell tartozni. Bizony van ország, a hol nem tartoznak a müveit kisebbséghez ... — Magyar technikusok Boszniában. Tegnap indult el a boszniai tanulmányútra a budapesti mű­egyetem 72 hallgatója, a kik Lipthay Sándor tanár vezetése mellett és több tanár társaságában teszik meg az érdekes kirándulást, A műegyetemi tanulókat Mihanovics Ferencz banjalukai főmérnök kalauzolja Bosznián át. A magyar technikusok tegnap Zágráb­ban voltak s itt Bedekovich Kamill, a horvát mérnök­egyesület elnöke üdvözölte őket. Zágrábból a társa­ság ma Bánj alukába érkezett, a hol szívélyesen fo­gadták. — Zola felebbesése. Mint Párisból táviratozzák, a semmisitőszék Lőw elnöklete alatt ma tárgyalta Zolának az esküdtszék ítélete ellen benyújtott semmiségi panaszát. A tárgyalást 12 óra 10 perczkor nyitották meg. Zola nem volt jelen. Chamberaud semmisitőszéki tanácsos felolvasta a jelentést. A semmiségi panasz 7 pontból áll. A jelentés kizárólag a kérdés jogi oldalával foglalkozik s az itélőszéknek engedi át a semmiségi panaszban foglalt okok meg­ítélését. Chamberaud előadó kéri a bíróságot, tartsa fenn döntését a semmiségi ok gyanánt felhozott amaz állításra nézve, hogy Zolát a hadügyminister idéztette a bíróság elé és nem a haditörvényszék, a melyet megsértett. Oda konkludál, hogy ha ezt az érvet el­fogadják, az ügyet nem lehet más esküdtszék elé utasítani. Az elitéltetés fenmaradna, az elítéltnek azonban nem kellene büntetését kiállania. Ennek az eredménynek — úgymond az előadó — kétségtelenül meg van az az előnye, hogy véget vet a nyilvános agitácziónak. Moruard védő erre hosszabb beszédben kifejti a panaszban felhozott okokat. Manau főügyész ezek egyikét sem fogadta el. A semmitőszék a hatá­rozathozatalt szombatra halasztotta. — Tüntetés a műegyetemen. Mikor nemrégiben tüntetés volt a műegyetemen, részletesen foglalkoztunk első műszaki főiskolánk fogyatékosságaival. Megírtuk, hogy csak látszólag uralkodik rend a műegyetemen, mert voltaképpen napról-napra ellentétek merülnek fel a tanárok és hallgatók között. Ma ismét tüntettek a technikusok, ezúttal Tötössy Béla, a konstruktiv rajz tanára ellen, a kivel szemben az a legnagyobb sérelmük, hogy olyan hangon érintkezik velük, a mi* __________HAZANK______________ lyent nem felnőtt fiatal emberek, de elemi iskolás gyermekek sem tűrhetnek meg. Tötössy a húsvéti szünetre annyi feladatot adott első éves hallgatóinak, hogy ezek illő udvariassággal megkérték, könnyítsen valamit munkájukon. Tötössy meg sem hallgatta őket, hanem sértőn elutasította a fiatal embereket. Erre aztán ma olyan demonstrácziót rendeztek Tötössy ellen, hogy Asbóth Emil dekán közbelépésére volt szükség a nyugalom helyreállítására. Ebből is lát­szik, hogy végre-valahára rendet kell teremteni a műegyetemen, a mit azonban nem nagyhangú szi­gorral lehet elérni, hanem kölcsönös méltányossággal és főiskolába való bánásmóddal. Végtére is tanár és tanítvány nem ellenségei egymásnak. — Anya és gyermeke a vonat alatt. Megírtuk tegnap, hogy a. temesvári 195. számú gyorsvonat a gyömrői útnál elgázolt egy asszonyt, a ki gyermekét vitte a karján. Ma reggel a rendőrség fölismerte a két halottat. A főkapitányságnál özvegy Fábry Sán­­dorné Garay Juliánná bejelentette, hogy Karolin nevű húga tegnap a kis fiával elment hazulról s a követ­kező levelet hagyta hátra: Bocsássatok meg, úgy megszomoritalak bennete­ket, de mire ezeket a sorokat olvassátok, én már megszűntem élni. Ha kérdik, hol vagyok: mond­játok, hogy a fiam apja vitt el. Ne sirassatok. Ka­rolin. A halottas kamrában Fábryné fölismerte nővérének és az ő gyermekének holttesteit. — Leégett gőzmalom. A nagy-suránvi gőzmalom, mely Olasz Miksa és társa czég bérletében van, földig leégett. A kár 75.000 forint. — Halál tréfa közben. Magyar-Óvárott az el­múlt vasárnapon a gazdasági akadémia több hallga­tója mulatozott együtt. A fiatal emberek között aleg­­vigabb volt Barcza Kálmán akadémiai hallgató, a ki borközi állapotban revolveréből lövöldözgetett. A hat­lövetű revolverből már négy golyót kilőtt s azt hitte, hogy már nincs több golyó a forgópisztolyban. Tréfá­ból meg akarta ijeszteni a czigánvbanda prímását s feléje czélzott a revolverrel. A czigányprimás meg sem moczczant. — Nem félsz? — kérdezte tőle Barcza — a mire a czigány bátran felelte : — Nem én, mert üres a puska. — Akkor majd megmutatom, hogy ez az enyém — szólt a fiatal gazdász, s homlokának szegezte a re­volvert. A következő pillanatban elsült a fegyver s Barcza sikoltva rogyott a' földre. A tréfa szomorúan végződött. Barcza haldokolva azt mondta, hogy nem kereste a halált. — A zólyomi nemzeti szövetség- április hó 3-án tartja ünnepélyes alakuló közgyűlését. A köz­gyűlésen jelen lesz Zólyom város országos képvise­lője, nemeskéri Kiss Pál államtitkár, Zólyom vár­megye fő- és alispánja s a szövetség elnöke. Az Országos Nemzeti Szövetség küldöttséggel képviselteti magát dr. Herczegh Mihály igazgatósági elnök veze­tése alatt. __________1898. ÁPRILIS 1.___________T &— Húsvéti fecskendők és tojások Kertész T.-nál. MŰVÉSZET, TODOHANT, IH0B4L0B. — Búcsúzáé az operaházban. Az operaházi an ma a »Rigoletto* I. felvonása után megható kis bucsu-ünnepóly folyt le: özv. Kamermayer Jánosáé, a ki az operaháznak 28 éven át volt a legkiválóbb altistanéja és karvezetőnője, nyugalomba vonult s ma énekelt utoljára. Pályatársai ez alkalommal érzé­kenyen vettek tőle búcsút, összegyűltek az operaház feldíszített társalgójában az összes művészek és hivatalnokok, köztük Huszár Kálmán kormánybiztos és Káldy Gyula igazgató s érzékenyen búcsúztak el a távozótól. Krausz Soma kartanitó tartott hozzá kis beszédet s átadta kartársai emlékét, egy értékes aranyórát lánczczal, azután pedig Huszár Kálmán ministeri tanácsos az intézet nevében mondott köszö­netét a távozónak. A nyugdíjas művésznő sirva köszönte meg az iránta tanúsított figyelmet és gyön­gédséget. — Styka Jan, a Bem-Petőfi körkép festője tegnap két havi itt tartózkodása után hazautazott Lembergbe, a hol egy újabb körkép előmunkálatait kezdi meg. Styka az utolsó időben azzal volt itt elfoglalva, hogy lefestette Strobl Alajost lóháton, viszont ez a Styka mellszobrát mintázta. Styka társai közül Vágó és Rozwadovsky Nagybecskerekre utaztak a torontáli bandérium-kép lefestése végett. — Pósa bácsi mesemondása. Április elsején, pénteken nagy öröme lesz a gyermekvilágnak: Pósa bácsi, az ő kedves versirójuk mesét fog nekik mon­dani az Operaházban, délután 5 órakor. A kicsinyek abban a fényes, nagy palotában fogják hallgathatni as 6 Pósa bácsijukat, a melybe« máskor szép nagy

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék