Helikon, 2010 (21. évfolyam, 543-566. szám)

2010-01-10 / 1. szám (543.)

20 107 HELIKON IRODALMI FOLYÓIRAT MEGJELENIK KÉTSZER EGY HÓNAPBAN KOLOZSVÁRON XXL ÉVFOLYAM 2010. 1.(543.) SZÁM JANUÁR 10. ára 2 lej „Megpróbáljuk elhinni azt, ami történik velünk.” • A 2. és 3. oldalon a legelső Helikon­­számból közlünk szemelvényeket • Bogdán László versei • Szőcs István: Képes képtelenség • Porm­ogáts Béla: Az emlékezet stratégiái • Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke • Farkas Gábor Lakatos Demeterről • A NAGY KILOMETRIK Menyő - a református templom nyugati kapuja, 1514 OLVASÓINK FIGYELMÉBE! A postai lapterjesztő nyilvántartásában a HELIKON katalógus­száma 3012. Folyóiratunkra a szerkesztőségben is elő lehet fizetni 10 és 14 óra között. Kolozsvári előfizetőinknek díjtalanul kézbesítjük a HELIKONT. 3BV SZILÁGYI ISTVÁN Húsz év HELIKON Az elmúlt év késő őszén, no meg decemberében többször is eszembe jutott: most megint amolyan forra­dalom, rendszerváltoztatás, vagy egyéb zajdulás elindítására vol­na alkalmas ez a mostani időjárás - merthogy ahhoz a húsz eszten­dővel ezelőttihez igen hasonlított. Legalábbis Kolozsváron: borongós, rosszkedvű nappalok, enyhe, csil­­lagtalan éjszakák. Az esztendő utol­só estéjén, amikor még tűzijáték­­szikrakévék s petárdák durrogása kezdte siettetni az időt, hajszolni az éjfél elébe, újra csak azoknak a hajdani, két évtizeddel ezelőtti na­poknak az emléke kísértett, ami­kor e csillagszórós röppentyűk he­lyett valóságos fegyverek dördültek - Szászfenes felől ágyúszó hallszott­­, „idebent” kalasnyikovok ropog­tak, s néhol nyomjelző lövedékek apró meteoritjai szaggatták föl az utcákra rogyott sötétséget. Hogy a ’89 karácsonyán elkövet­kezett fordulatra minálunk belát­ható időn belül sor kerülhet, azt akkor a legutolsó hetekig nem mertük remélni, miközben mégis élt bennünk valami tétova, biza­kodó várakozás, hátha a szomszéd országokban végbement változá­sok hulláma nem fog megtorpanni, megállni Románia határainál. Én akkor a mi tájaikon igazá­ból egyetlen olyan törhetetlen hitű embert ismertem, Tőkés Lászlót, aki nyíltan szembe mert fordul­ni a ködös tekintetű hatalommal. Őt elszántságában nem torpan­­totta meg sem az atrocitás, amit Temesváron temploma védelmében el kellett viselnie, sem azok a meg­próbáltatások, melyek azután vár­tak rá, miután családjával együtt a tövisháti Menyőbe deportálták. Aztán bekövetkezett az, ami ak­kor, a legelején igen kétséges volt: a bátor kiállás oly módon sugárzott szerte ebben az országban, hogy példája népharag-lavinát szabadí­tott el, mely végül maga alá temet­te a diktatúrát. Számomra azoknak a napoknak mégsem a „hadiállapota” a legem­lékezetesebb, holott ahhoz akkor magam is közel merészkedtem, ha­nem az, hogy az utca embere meg „az ő társadalma” mintha igyeke­zett volna méltó lenni ahhoz, ami­re vállalkozott. Mintha ezen alka­lomra mindenki jó előre elkészített volna valamiféle rendszerváltozta­tás-programot. December 21-én Kolozsváron tíz­ezrek igyekeztek a gyárakból a vá­ros központja felé, s bár fegyvertűz próbálta feltartóztatni menetosz­lopaikat, senki sem taposta le a másikat. Napokon át egyetlen jel­zőlámpa sem működött; egyetlen forgalmi rendőr sehol, gyalogos, gépjármű keresztül-kasul „szaba­don” közlekedett; és nemhogy gá­zolásról, még bár egy apró kocca­násról sem lehetett hallani. Holott közben „lett” benzin, ami azelőtt hiánycikknek számított. A tömb­házakban a fűtőtestek meleget le­heltek; az üzletekben volt kenyér, s aki ott nem kapott, annak jutott valamelyik magyarországi segély­­szállítmányból. S ami, „tekintettel a viszonyokra”, szinte értehetetlen volt, hogy ne mondjam, gyanús: a legzűrösebb órákban, napokban is mindvégig működtek a telefonok, és pontosan érkeztek a vonatok. A csalóknak, markecolóknak, tolva­joknak pedig valahogy nyomuk ve­szett. Nyilván várták, hogy helyre­álljon a rend. Az új rend. Amikor majd „szabad a vásár”, s butikja­ikban végre áruba bocsáthatják a nyugatról érkezett segélyportékát. Ám azoknak a kezdeti lelkes­lázas napoknak volt valami igen fontos hozadékuk is: nem hagy­tak elképzeléseinkhez közel férkőz­ni kétségeket, ha végre cselekvésre szántuk el magunk. Tétova kivá­‹ ‹ ‹ ‹ › folytatás a 2. oldalon

Next