Helikon, 2011 (22. évfolyam, 567-590. szám)

2011-04-25 / 8. szám (574.)

2 KIRÁLY FARKAS 1971-ben született Kolozsváron, a Szabad Föld hetilap és az ambroozia.hu internetes irodalmi portál szerkesztője. Verseskötetei: Higanymadár ( 2002), Hosszú árnyékok földje (2004), I. versek (2005), Szósav (2007). Prózakötete: A Boldog utca hava és egyéb történetek (2010). Műfordításkötetek: Ioan Buteanu: Álmoktól összezavarva (2005), loan Buteanu: Nyávogás a bokorból (2011). Bella István díjas (2011). Budapesten él. HELIKON Beszélgetés Király Farkas költővel, prózaíróval, szerkesztővel Egy hübriszek nélküli budapesti-kolozsvári - Számomra úgy tűnik, életedet, irodal­mi munkásságodat a váltások, fordulatok jellemzik. Kolozsvárról Budapestre költöz­tél, voltál már ipari alpinista, barlangku­tató. .. - Valóban fordulatokban gazdag életem volt, legalábbis egy ideig. Ha csak azokat sorolom fel, amik visszaköszönnek az írá­saimból, az is hosszú lesz. Az első közölt verseimet katonáskodásom idején írtam. Barlangászni a kamaszkorom vége felé kezdtem, egy iskolatársamnak köszönhe­tően. Ipari alpinista pályafutásom éppen a barlangokban - jól-rosszul - elsajátított technikákból indult, no meg abból, hogy a rendszerváltást követő néhány évben a tanulás mellett szép pénzeket kereshet­tem általa. Meg adrenalinfröccsnek sem utolsó például egy templom pléhkupoláját kötélen lógva átfesteni, vagy a kolozsvári Central üzlet alig méter széles ablakpár­kányán fogócskázni úgy tíz-tizenöt méter magasban... Később néhány évig a civil szektorban foglalkoztam cégszerűen ma­gaslati munkákkal. Volt olyan, hogy tíz-ti­­zenkét cimbora dolgozott és bohóckodott együtt, azok az idők is megírattak velem jó néhány kisprózát. Foglalkoztam bizsu­gyártással és kereskedelemmel is, sok­szor utaztam el különböző városnapokra meg sörfesztiválokra, ahol egy igen ke­délyes, több városból összejáró társaság alakult ki — ez is sok írásnak képes ötle­tet adni. Aztán következett az „emigrá­ció”, a hatévnyi küszködés a hatóságokkal az állampolgári státusz megszerzéséért... újabb igen gazdag tárház a múzsa számá­ra. Elég lenne ez három embernek is. - Most frissebben is volt újabb váltá­sod: a Napút folyóirattól, ahol a versrova­tot szerkesztetted, eljöttél. - A Napút folyóirathoz 2004 elején ke­rültem, Prágai Tamást váltottam a vers­rovat szerkesztésében. A főszerkesztő Szondi György bizalmának köszönhetően aztán egészen 2010 végéig, tehát hét évig szerkesztettem a lap versrovatát, s emel­lett a - közben megszületett - Napkút könyvkiadó által kiadott könyvek közül harminc-egynéhánynak is szerkesztője voltam. Ám hét év sok idő, és a Napúthoz - amely évente legalább két irodalmi pá­lyázatot hirdet meg, de gyakran ennél többet is — beérkezett számos írás érté­kelése kezdett kihatni az írásaimra, saj­nos negatívan. Tegyük hozzá azt is, hogy több mint nyolc éve immár egy hetilap­nál, a Szabad Földnél dolgozom. Eleinte korrektor voltam, egy ideje olvasószer­kesztő, s ezekből adódóan tetemes meny­­nyiségű zsurnalisztikai dolgozatot kell elolvasnom, javítanom, sőt elbírálnom. Ezért mondtam le a Napút szerkesztésé­ről - a főfoglalkozásom által előírt mun­kám mellett szeretném ezután néhány évig csak azt olvasni, amit én akarok. — Az Ambroozia.hu internetes irodalmi folyóirat egyik alapítójaként, arculatterve­zőjeként tértél vissza. Mit kell még tudni az Ambrooziáról? — Már tavaly nyáron felvetődött bará­ti körben egy internetes irodalmi lap lét­rehozása. Aztán ősszel, egy hangulatos dunaszerdahelyi kocsmában megesett az első szerkesztőségi ülésünk - mondhat­nánk, hogy a periodikum felvidéki ala­pítású. Rohamtempóban, két-három hét alatt következett a névválasztás, tár­helyvásárlás, domain-regisztráció, anya­gok bekérése és feltöltése, és végül a pá­lyázat benyújtása az NKA-hoz. Ahol meg is ítéltek nekünk egy bizonyos összeget - körülbelül akkorát, hogy a szerkesztő­ség úgy döntött, ennek 80 százalékát a szerzői honoráriumok kifizetésére fordít­ja, és csak egy jelképes részét fizeti majd ki szerkesztői tiszteletdíjként. Várjuk a szerződést meg a pénzt... Összeállítottuk az idei első számunkat — az évi négyből —, április elején fog megjelenni, addig a pró­baszám anyagait meg még néhány újabb írást lehet megtalálni a címen. Egy nyi­tott műhely szeretnénk lenni, úgyhogy akinek megtetszik és szöveget küldene, az vegye fel a kapcsolatot a szerkesztő­séggel. Maga a név egy hirtelen ihlet szülemé­nye. Nem egyszerű megfelelő nevet talál­ni egy lapnak. Felvetődött a Pegazus, a Katapult meg egyéb elnevezés is, de ezek mind foglaltak voltak. Aztán valamelyi­künk fejéből kipattant az Ambrózia név, amit gyorsan összekötöttünk az ambrozi­­ánus nyolcassal, amiből máris adódott a fekvő nyolcas, mint a végtelen jelképe a szó közepén. Már csak egy megfelelően ti­­pografizálható és megjeleníthető formát kellett találni hozzá: így lett ambroozia. hu a lap neve. Külön szerencsém, hogy itt kamatoztathatom a különböző isko­lákban összegyűjtött dizájn-ismereteimet - eddig még nem érte súlyos bírálat az arculatot. Talán majd egyszer annyi tá­mogatásban részesül a lap, hogy számon­ként egy-egy kiváló művészt kérhessünk fel és fizethessünk meg az arculat kidol­gozására - addig igyekszem a legtöbbet kipréselni magamból.­­ A hasonló - tehát nem portáljelle­­gű - internetes periodikák közül talán a Spanyolnátha az etalon. Ahhoz viszonyít­va hogyan jellemeznéd az Ambrooziát? Kikkel dolgozol együtt? - Magyarországon valóban a Spanyol­nátha a vezető internetes irodalmi/mű­­vészeti periodika. Bár közben felzár­kózni igyekszenek mások is, például az Újnautilus, és a „papírlapok” is igyekez­nek jelen lenni az interneten. És a felvi­déki meg vajdasági barátaink sem tétlen­kednek... De ez még messze nem annyi, hogy fölösleges legyen egy újabb ilyen lap indítása. Ez az internet és irodalom kérdés persze igen bonyolult, s ahhoz, hogy egy lap ne csak lebegjen valahol az éterben, hanem látogassák is, külön­féle együttműködésekre meg integrálá­si stratégiákra van szükség — például az Ambroozia.hu-ról a Helikon is csak egy kattintásnyira van -, de ezt hadd ne rész­letezzem itt. A szerkesztőség pedig így áll össze: a felelős szerkesztő Sütő Csaba András, aki a kritika rovatot is gondoz­za, Szalai Zsolt a versrovat szerkesztője, az esszéket Végh Attila szerkeszti, a pró­zarovatot Zsávolya Zoltán kezdte szer- Bakos Zoltán fotója

Next