Helikon, 2011 (22. évfolyam, 567-590. szám)
2011-04-25 / 8. szám (574.)
2 KIRÁLY FARKAS 1971-ben született Kolozsváron, a Szabad Föld hetilap és az ambroozia.hu internetes irodalmi portál szerkesztője. Verseskötetei: Higanymadár ( 2002), Hosszú árnyékok földje (2004), I. versek (2005), Szósav (2007). Prózakötete: A Boldog utca hava és egyéb történetek (2010). Műfordításkötetek: Ioan Buteanu: Álmoktól összezavarva (2005), loan Buteanu: Nyávogás a bokorból (2011). Bella István díjas (2011). Budapesten él. HELIKON Beszélgetés Király Farkas költővel, prózaíróval, szerkesztővel Egy hübriszek nélküli budapesti-kolozsvári - Számomra úgy tűnik, életedet, irodalmi munkásságodat a váltások, fordulatok jellemzik. Kolozsvárról Budapestre költöztél, voltál már ipari alpinista, barlangkutató. .. - Valóban fordulatokban gazdag életem volt, legalábbis egy ideig. Ha csak azokat sorolom fel, amik visszaköszönnek az írásaimból, az is hosszú lesz. Az első közölt verseimet katonáskodásom idején írtam. Barlangászni a kamaszkorom vége felé kezdtem, egy iskolatársamnak köszönhetően. Ipari alpinista pályafutásom éppen a barlangokban - jól-rosszul - elsajátított technikákból indult, no meg abból, hogy a rendszerváltást követő néhány évben a tanulás mellett szép pénzeket kereshettem általa. Meg adrenalinfröccsnek sem utolsó például egy templom pléhkupoláját kötélen lógva átfesteni, vagy a kolozsvári Central üzlet alig méter széles ablakpárkányán fogócskázni úgy tíz-tizenöt méter magasban... Később néhány évig a civil szektorban foglalkoztam cégszerűen magaslati munkákkal. Volt olyan, hogy tíz-tizenkét cimbora dolgozott és bohóckodott együtt, azok az idők is megírattak velem jó néhány kisprózát. Foglalkoztam bizsugyártással és kereskedelemmel is, sokszor utaztam el különböző városnapokra meg sörfesztiválokra, ahol egy igen kedélyes, több városból összejáró társaság alakult ki — ez is sok írásnak képes ötletet adni. Aztán következett az „emigráció”, a hatévnyi küszködés a hatóságokkal az állampolgári státusz megszerzéséért... újabb igen gazdag tárház a múzsa számára. Elég lenne ez három embernek is. - Most frissebben is volt újabb váltásod: a Napút folyóirattól, ahol a versrovatot szerkesztetted, eljöttél. - A Napút folyóirathoz 2004 elején kerültem, Prágai Tamást váltottam a versrovat szerkesztésében. A főszerkesztő Szondi György bizalmának köszönhetően aztán egészen 2010 végéig, tehát hét évig szerkesztettem a lap versrovatát, s emellett a - közben megszületett - Napkút könyvkiadó által kiadott könyvek közül harminc-egynéhánynak is szerkesztője voltam. Ám hét év sok idő, és a Napúthoz - amely évente legalább két irodalmi pályázatot hirdet meg, de gyakran ennél többet is — beérkezett számos írás értékelése kezdett kihatni az írásaimra, sajnos negatívan. Tegyük hozzá azt is, hogy több mint nyolc éve immár egy hetilapnál, a Szabad Földnél dolgozom. Eleinte korrektor voltam, egy ideje olvasószerkesztő, s ezekből adódóan tetemes menynyiségű zsurnalisztikai dolgozatot kell elolvasnom, javítanom, sőt elbírálnom. Ezért mondtam le a Napút szerkesztéséről - a főfoglalkozásom által előírt munkám mellett szeretném ezután néhány évig csak azt olvasni, amit én akarok. — Az Ambroozia.hu internetes irodalmi folyóirat egyik alapítójaként, arculattervezőjeként tértél vissza. Mit kell még tudni az Ambrooziáról? — Már tavaly nyáron felvetődött baráti körben egy internetes irodalmi lap létrehozása. Aztán ősszel, egy hangulatos dunaszerdahelyi kocsmában megesett az első szerkesztőségi ülésünk - mondhatnánk, hogy a periodikum felvidéki alapítású. Rohamtempóban, két-három hét alatt következett a névválasztás, tárhelyvásárlás, domain-regisztráció, anyagok bekérése és feltöltése, és végül a pályázat benyújtása az NKA-hoz. Ahol meg is ítéltek nekünk egy bizonyos összeget - körülbelül akkorát, hogy a szerkesztőség úgy döntött, ennek 80 százalékát a szerzői honoráriumok kifizetésére fordítja, és csak egy jelképes részét fizeti majd ki szerkesztői tiszteletdíjként. Várjuk a szerződést meg a pénzt... Összeállítottuk az idei első számunkat — az évi négyből —, április elején fog megjelenni, addig a próbaszám anyagait meg még néhány újabb írást lehet megtalálni a címen. Egy nyitott műhely szeretnénk lenni, úgyhogy akinek megtetszik és szöveget küldene, az vegye fel a kapcsolatot a szerkesztőséggel. Maga a név egy hirtelen ihlet szüleménye. Nem egyszerű megfelelő nevet találni egy lapnak. Felvetődött a Pegazus, a Katapult meg egyéb elnevezés is, de ezek mind foglaltak voltak. Aztán valamelyikünk fejéből kipattant az Ambrózia név, amit gyorsan összekötöttünk az ambroziánus nyolcassal, amiből máris adódott a fekvő nyolcas, mint a végtelen jelképe a szó közepén. Már csak egy megfelelően tipografizálható és megjeleníthető formát kellett találni hozzá: így lett ambroozia. hu a lap neve. Külön szerencsém, hogy itt kamatoztathatom a különböző iskolákban összegyűjtött dizájn-ismereteimet - eddig még nem érte súlyos bírálat az arculatot. Talán majd egyszer annyi támogatásban részesül a lap, hogy számonként egy-egy kiváló művészt kérhessünk fel és fizethessünk meg az arculat kidolgozására - addig igyekszem a legtöbbet kipréselni magamból. A hasonló - tehát nem portáljellegű - internetes periodikák közül talán a Spanyolnátha az etalon. Ahhoz viszonyítva hogyan jellemeznéd az Ambrooziát? Kikkel dolgozol együtt? - Magyarországon valóban a Spanyolnátha a vezető internetes irodalmi/művészeti periodika. Bár közben felzárkózni igyekszenek mások is, például az Újnautilus, és a „papírlapok” is igyekeznek jelen lenni az interneten. És a felvidéki meg vajdasági barátaink sem tétlenkednek... De ez még messze nem annyi, hogy fölösleges legyen egy újabb ilyen lap indítása. Ez az internet és irodalom kérdés persze igen bonyolult, s ahhoz, hogy egy lap ne csak lebegjen valahol az éterben, hanem látogassák is, különféle együttműködésekre meg integrálási stratégiákra van szükség — például az Ambroozia.hu-ról a Helikon is csak egy kattintásnyira van -, de ezt hadd ne részletezzem itt. A szerkesztőség pedig így áll össze: a felelős szerkesztő Sütő Csaba András, aki a kritika rovatot is gondozza, Szalai Zsolt a versrovat szerkesztője, az esszéket Végh Attila szerkeszti, a prózarovatot Zsávolya Zoltán kezdte szer- Bakos Zoltán fotója